Gondolatok egy Tycho koncertről

Szóval, volt egyszer 11 évvel ezelőtt az A38-on egy Tycho koncert, ahol az Awake album lemezbemutatója történt meg. Ott lőttünk egy szelfit is ezzel a tipikus amerikai fizimiskájú ipsével, Tibivel, Erivel, Briguval és jómagammal. Ha megölnek sem tudom, hova tökítettem a képet (anno asszem a tumblr-re töltöttem fel, de a fiókomat töröltem), pedig beraktam volna ide, mivel idén sajna nem futotta ilyen szelfikre (ha megtalálom, ígérem feltöltöm). Ellenben hála "mesteri" operatőri munkámnak rá vettem magam, hogy azért valami snittet örökítsek meg a 2025.03.18-án a Dürer Kertben zajló koncertről. Az Infinite Health (2024) album dalai, valamint régebbi dalok is helyet kaptak a repertoárban. Azt kell mondjam nem kopott meg a fény, még mindig transzba ejtő dallamokkal és ritmusképletekkel manipulál, hol akusztikusabban, hol elektronikusabban. Az említett tavalyi album egyébként szerintem egy tipikus back to the roots album volt. A közönség idén is jól rezonált Tycho zenéjére, nem éreztem nosztalgikusnak a légkört annak ellenére, hogy az egész jelenség egyik alappillére a nosztalgia, vagyis inkább a nosztalgikus futurizmus. Ezt mindenképpen erénynek tekintem, mert ez az ember képes azt elérni, hogy ennyi év után sem azért mennek el a koncertre a rajongói, hogy a korábbi zenéire nosztalgiázzanak, hanem azért, mert az összetevőkből mindig tud egy olyan keverést összeállítani, amelyben ott van még mindig az újdonság faktor az említett örök nosztalgikus futurizmussal. Minket teljesen feltöltött ez a közel 2 óra és megállapítottuk, hogy több ilyen "végre élünk" pillanat kellene a "Különválaszott" hétköznapjainkba.

 

IntroSpectrum

Egy érdekes élményben volt részem a hétvégén. Az történt, hogy kb. egy hónapja beállt a hátam-vállam-nyakam. Így még sohasem jártam, minden mozdulat fájdalom, de ezt most hagyjuk. Elhatároztam, hogy most jött el az ideje, hogy szakszerűen megmasszíroztatom magam. Ez a döntés egyébként nagy fejlődés nálam, mivel sohasem szerettem, ha vadidegenek kerülnek velem fizikai kontaktusba. Szóval rászántam magam, és ismerősön keresztül találtam is valakit. Gondoltam, milyen jó lesz, minden görcs, feszültség el fog tűnni, vártam a hétvégét ezerrel. Aztán szombat reggel elkocsikáztam a "masszőrhöz", aztán az ajtónyitás után ért az első meglepetés: az illető kvázi majdnem vak. Aztán jöttek az érdekesebbnél érdekesebb megnyilvánulásai, amely velőtrázóan hátborzongtató volt. Még le sem vetkőztem, csak ültem vele szemben, ő meg elkezdte sorolni, milyen problémáim (testi-lelki) vannak. Persze rá lehet fogni, hogy kliséket mondott vagy ilyesmi, de egy csomó dolgot nem tudhatott, mert senki sem mondta el neki. Ekkor vált világossá, hogy én valami hókuszpókusz helyre kerültem. A fickó állítólag látta bennem az energiaáramlást, illetve a blokkokat. Amikor elkezdett gyurmázni ismételten beköpött egy engem igenis érzékenyen érintő, tudomást nem vevő pszichoproblémabaszást, vagyis rákérdezett. Nem volt mit tenni, de azt tapasztaltam nyitott könyv vagyok számára, és ami még meglepő volt, hogy ettől nem feszültem be, sőt mint valami teknősbéka, kinyúltam, és vártam a felszabadulást. Nem tudom valóban lát e dolgokat, vagy akár az izmok állásából következtet dolgokra, de akkor is max. csak fizikai dolgokra lehetne, mondjuk, hogy egy bizonyos szervem gyengébben működik. Erre kaptam majdnem egy pszichoanalízist, de a történtek tükrében ez annál sokkal vírdebb volt. Hogy a masszírozástól, vagy az energia adástól, nem tudom, de teljesen elmúlt minden fizikai nyűgöm. Kellő szkepticizmussal kezelve is kíváncsi lennék, mit tudna kihozni belőlem lelki fronton, vagy is inkább ezek után én arra vágynék, hogy meglássam magamban a problémát és tudatosan tudjam alakítani a dolgokat. Ki tudja, aztán tényleg ennyire minden mindennel összefügg, nem tudom, de napok óta pörgök ezen. Oké locsoljon most már fel valaki!!!!

I am back!

Mostanra már több mint egy hónapon vagyok túl a fővárosban. Nem volt fenékig tejfel ez az idő, és be kellett lássam, hogy kegyetlenebb az élet itt mint gondoltam. Persze lényegi különbségek persze nincsenek, hiszen nagyvárosból jöttem én is, de a nagy számok törvénye extrémen érvényesül. Elsőre veszett riasztó a hömpölygő tömeg, szó szerint fullasztó, amikor reggelente egymást tapossuk. Emellett pedig számszerűen több is a pszichotikus őrült, aki jön veled szembe. Mindenből több van (kivéve időből): területből, emberből, no meg lehetőségből is, és momentán ezért is vagyok ott ahol. A munkahelyem szuper, tök családias mivel nem a központi irodaházban van, így egy kicsit rejtve maradnak a napi szarságok előlünk. Végre főállásban nyomhatom azt, amit évekig mellékesben csináltam, kvázi azt csinálom amit szeretek. Szóval végül is nem is olyan rossz ez, csak a lakhatás kálváriája azért megkeserítette a hétköznapokat. Úgy jöttem, hogy nem volt hova, egyik napról a másikra vettek át. Szóval szívességi lakáshasználóként költöztem ide, oda. Egy évig anno voltam kolis, egy kicsit arra emlékeztetett az egész, húztam magam után a bőröndömet, az életemet. Laktam ismerősnél, szolgálati lakásban, sőt két éjjelt a munkahelyem orvosi vizsgálójában is lenyomtam. Ultra ciki, de az utolsó napokban már veszettül untam a cuccolást, bent meg úgyis egy nagy család vagyunk, szóval röhögtünk az egészen. A folyamatos kecó nézés baromira fárasztó, és nem azért mert menni kell, hanem azért mert horror árakon lyukakat adnak ki. A sírás kerülgetett sokszor, de tudtam, hogy nem szabad feladni. Egy üres másfél szobásat végül majdnem kivettem, de költözés előtt két nappal közölték, hogy mégis eladják. A poén, hogy a volt munkatársam csinálta ezt velem. Nem baj megismertem. Meg aztán jött egy lehetőség, egy beajánlás, amelynek köszönhetően megoldódott ez a kálvária. Szerencsére egy hónap bolyongás után gyökeret ereszthetek, és így már máris nem annyira rémisztő hely ez a kapitol. Bár meghalnék, ha az otthonomat fel kellene adni, mert onnan sokat töltődöm. Fura ellentmondás ez, mert azért jöttem el, mert már fulladoztam mind szakmailag, mind pedig magánéletileg, ennek ellenére mégis imádom és mégis szívesen megyek haza. Most már egyébként is jó dolgom van, mert a családi ranch-et más menedzseli, azzal már nem kell foglalkoznom. Bár néha elgondolkozom, hogy idén a repce, a napraforgó, vagy a kukorica a tuti választás. Na, de ezt akkor oda bíztam. Szóval el sem hiszem, hogy végre itt vagyok. Igaz sok minden nem úgy történt, ahogy akartam, de végül minden megoldódott, és ez a lényeg. Innentől kezdve remélem már csak előre van.

Missing

Fú gyerekek, ez nehezebb mint gondoltam! Nem vesztem el, csak egyszerűen még mindig félhajléktalan üzemmódban nyomom. Most itthonról (Debrecen) tudok netezni, de hét közben örülök, ha az email-ek az agyamig eljutnak. Ha minden igaz, hétfőn már kötök egy bérleti szerződést, de nem kiabálom el. Csak az a baj, hogy két és fél hetet még mindig bőröndből kell majd lenyomni Bfuckin'Pesten. Egyébként van feeling-je ennek a "szívességi" beköltözésnek is, olyan mintha nyaralnék. Az a szerencse, hogy egyenlőre úgy néz ki az új munka bejön, csak egyszer állnék már be a normális kerékvágásba. Helyzetjelentést még vagy három hétig biztos csak hétvégenként tolok fel. Egyébként k...-ra hiányoztok!!!!

Pause

Akkor most hivatalosan is átmeneti szünet következik. Szünet lesz, nem hagyom abba, de most nagyon nem tudok erre a dologra összpontosítani. Amint hivatalosan is rendeződik az átszékelésem a fővárosba, valószínűleg akkor tudok majd ismét aktualizálódni. Addig igyekszem az eseményeket nyomon követni, és megpróbálok nem elveszni a lakhatás rendezésének végtelenített körében. Kéz és lábtörést magamnak!!!!

The roundabout

Távol álljon tőlem, hogy neki kezdjek az év végi összesítésekbe, mégis úgy érzem szummáznom kell magam számára az idei évet. Ha valamivel jellemezni akarnám, az nem lenne más, mint a "mézesmadzag" éve. Mármint azt jól elhúzták több téren is az orrom előtt. Felettébb bosszantó az ilyen, főleg ha több mindent is érint, de pont ma jutottam el arra a pontra, hogy mindent elfogadtam. Talán mindennek így kell lennie, valamilyen (legalább is eddig) általam ismeretlen okokból. A félelmetes az egészben az, hogy leéltem egy teljes évet a bizonytalanságban, és az átmenetiségben. Viszonylag jól viselem, sem a cigire, sem a piára nem szoktam rá, egyéb más függőségeimmel meg valahogy megbirkóztam.

Megmaradt nekem a vidéki idill, ha tudtam volna, hogy így alakul, talán többet is tudtam volna töltődni belőle. De nem, bérlő elküldve, föld parlagon, majd az új tulaj azt csinál vele amit akar. Na ez pont így lett, nem kellett neki, így masszív bukta lett belőle (igaz neki is). Az egész arra jó volt, hogy a családi személyes erőforrásokat mozgósította, így ha minden igaz, már nem én leszek a "manager". Az utolsó pillanatban még szereztem valakit, aki hasznosítja jövőre, de már nem igazán érdekel, hogy elmegy-e vagy sem.

Ezzel párhuzamosan új munkám lett, mert a régitől baromira kiégtem, főleg az "elektromos póráz" részétől. Kötetlent soha, vagyis ez nem igaz, csak olyat, amiből én jövök ki pozitívan. Na ez nem ilyen volt, utáltam. Megpattantam kötöttbe, ahol szakmai véleményeket gyártok, szóval nyolc órában agyalás és írás, úgyhogy bocs azért, hogy hanyagolom a blogot, de a klaviatúrától is rosszul vagyok. Ez semmi, kb. a második napon az új melóhelyen jön a telefon, hogy itt a lehetőség azzal foglalkozni, amivel már priviben rengeteget foglalkoztam, mellesleg imádom, ja csak el kell költözni Budapestre. Aha, ez így kurvára jól fog kijönni most. Sebaj, meghallgatás, kis idő után értesítés: engem választottak. Jövő hónaptól kezdhetek is. Azt felejtették el közölni melyik jövő hónap, mert ez hónapról hónapra tolódik. Kezdem azt érezni, át vagyok baszva elég rendesen. Mondjuk korrekt az osztályvezető, hiszen nem mond időpontot, ő sem tudja. Határozatlan időre a személyügyi kérdések be vannak fagyasztva. Ezt ma tudtam meg, szuper. Hónapok mentek így el, ráadásul albérleteket mondta vissza, az utolsó hónapban már nem is kerestem, igaz nem is nagyon találtam. Szóval remek, végül is bármikor mehetek, ha feloldják a zárlatot, csak közben amúgy élnem kellene az életemet, na. Nem sírok, mert munkanélküli az nem vagyok, csak nem értem miért pályáztatnak, ha nincs személyi fejlesztés, áh mindegy. Annyi jó van ebben, hogy kurvára nem tudom, hogyan alakult volna a lakhatás, később talán több lehetőség lesz. Illetve az is pozitívum, hogy legalább tudtam a kutatásokkal is foglalkozni, így nem diliztem bele a "sokmindenbe". Legalább bővül a bibliográfiám, bár ezúttal társszerzői minőségben fogok pompázni, bár ha minden ennyire száguld, 2018-ra az is kijön. A magánéletről nem is szóltam, de csak azért mert az egy vicc :) . Szóval bizonytalanság ezerrel, na az van, de a fene egye meg nem tudok bele fogyni, sőt. Egy félévet paleo étrenden voltam, magamnak bejöttem, elég jól leszálkásodtam. Ami viszont utána jött!!! Persze a fene akar úgy élni, hát visszaálltam, és hát ha így folytatom igazi mackó leszek, szépen zsendülök kifele a fene egye meg.

Miután kiírtam magamból ezt a sok szart, megfogadom, hogy mindenre teszek, mert az kurvára nem megy, hogy a mának nem tudok élni. Remélem az év végi összesítéseim is legalább ennyire részletesek lesznek!

Tudom én, hogy elmaradok, de mostanában az "élet" kivesz belőlem mindent. Hogy mi történik velem, ahhoz egy hosszabb bejegyzés kellene, de egyenlőre legyen elég a kiakadásom. A f..szom is kivan a budapesti albérlet piaccal. Ennyi aljas, gerinctelen haszonlesőt a világban nem láttam eddig. Rá kell jöjjek, milyen határtalan naivitásban tudom élni életemet, nem hiába, mindig is a bölcsész dolgok álltak hozzám közelebb. Jelen esetben ez úgy fordítható le, hogy balfaszság, ami engem ebben a témakörben a leginkább jellemez. Kiakasztó, hogy milyen minőséget milyen áron akarnak elsózni, és az is kiakasztó, hogy a sok hülye mint a veszett hiéna veti rá magát, és még a megállapodást is felrúgják néhány ezer forint ráígérés után. Undorító!!! Kell ez nekem? Szar ezt mondani, de a régi életemet akarom!!! (vagy azt azért mégse, vagy mégis?)

Memory of Newness

Egy kicsit zűrzavaros ez a pár hét mögöttem. Először is a múlt héten hajléktalan voltam miután beengedtem a házba a festőket. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az otthonlakás kivitelezhetetlen. Hátizsákból öltözködni egy hétig marha izgalmas volt, de a legrosszabb az ingázás volt. Reggel be a munkahelyre, aztán el haza megnézni mizu, aztán irány unokatesómhoz aludni, és ez kb. hétszer! Értem én a reklamációt, hogy eltűntem, de még szinte mindig kinn lóg a nyelvem eme logisztika lebonyolítása miatt. Ráadásul uncsinál a gyenge wifi is elvette a kedvem virtuális élni. 

Nem mennek jól azonban értékesítési fronton a dolgok. Hosszas huza-vona után lehet eláll a vevőm, és rajtam marad a föld. Ez most igen idegesítő, mert akkor is ha semmit sem kezdek vele, akkor is kezdenem kell valamit vele az idén, legalább egy szántatás és egy kaszáltatás. Szóval még az is lehet, hogy ráfizetek erre a projektre juhhhé! Azért még bízom a szerencsében és összejön a dolog, de akkor hamarosan lépni is kellene.

Aztán úgy néz ki júniustól új állásom lesz. Nem egészen az a nagy lépés a kapitol felé, ahogy terveztem, de a lényeg, hogy most megszabaduljak a tisztséggel járó minden fajta nyűgtől. Talán a kötetlenség fog hiányozni egy kicsit, de ezt legalább négykor leteszem és senki sem zaklat utána és a szabadnapjaimon. Egyébiránt szakmailag pedig nagyon jó lépés lesz, és pontosan két évem lesz arra, hogy eldöntsem megfullaszt ez a város avagy sem. Persze már most sejtem a választ, de hátha bejön. Így megszépülvén akár már hirdethetem a kecót is.

Sokszor gondolkozom azon, hogy nálam ez már a kapuzárás lehet e? Már csak azért mert mostanában minden új dologba belekapok, aztán rájövök, hogy mégsem kell, és kétségbeesve csinálom vissza a dolgokat. Mindenesetre fura egy időszak. Egyáltalán jó lenne tudni, hogy a hozzám hasonlóknál milyen a kapuzárás!! Egyáltalán ez az e? Vagy létezik, hogy ennyi évesen még mindig magam keresem? Ha így lenne, azt akkor már veszettül unom. A lényeg, hogy folyamatosan elégedetlen vagyok, pedig ha jobban belegondolok nem kellene. Most még a kinézetemmel is ki vagyok békülve, hála a lassan fél éve tartó szénhidrát csökkentésemnek. Ja és a szerénységemmel is jóban vagyok. :)

Szóval vagyok, csak az elem kezd már merülni, de ezen a héten remélem lesz időm már pihenni az egy hetes szabim alatt. Bár ma kb 12 órát takarítottam, de legalább a nagyfestésen is túl vagyok, most is úgy néz ki a szoba mint költözéskor, pont úgy visszhangzik.

Akkor most lelőttem magam.

It's Not Over

Na majd csak előkerülök végre. Persze nyomon követtem az eseményeket, meg posztolgattam is ezt-azt, de meg kell állapítsam androidról nem az igazi. Transformer Pad ide vagy oda esszét nem lehet tabletről írni. Visszakaptam a laptopomat is végre, már nagyon kellett neki egy rendrakás mert bődületesen belassult, a földhözvágós kategória volt. Oké, újraraktuk az operációs rendszert ami nem várt fordulatot hozott, kettő lett rajta. Azt a sebességet el lehet képzelni, ami akkor fogadott. Végül javítottuk a bakit, és valamivel jobb lett. Utána odaadtam a szerelőnek, hogy pucolja ki, pasztázza újra, mert még mindig kritikus a cpu hőmérséklete, meg a ram használat sem tetszett. Basszus, hogy ezen mi tartott másfél hétig nem tudom, mert bár immár használható a gépem, gyorsabb lett, de elégedett az nem vagyok. Tudom én be kell ruházni egy újba, de sokan dicsőítik a külső ssd-t, hogy az csodákat művel az öt éves matuzsálemekkel is. Asszem ennyit még rá áldozok, rá lökjük az oprendszert és a program file-okat aztán majd csak hasít a kicsike.

Végül is kisebb gondom is nagyobb ennél. Végre finish-ben van a birtok eladása. Lassan egy hete vagyok logisztikai szakember mit, hova, hogyan. A kedvencem a mostani két napos projektem, amikor is az ott kitermelt fát kell ide haza eljuttatni. Áldom az eszem, hogy ősszel kugliztatva lett mert nem tudom, hogyan is fért volna el itthon a kertben. Persze amikor ezeket a sorokat írom, már a derekam becsípődésétől jajgatok, de még holnapra is van egy adag, amelynek bejutásáról gondoskodnom kell. Kellene valami átsugárzó készülék, mert ilyenekre pazarlom újabban a drága szabimat. Arról nem is beszélve, hogy a köcsög áramszolgáltatónak pont télen jut eszébe kicserélni az oszlopokat az utcában. Nem elég, hogy a logisztikától tiszta görcs vagyok, még kora hajnalban be kell fűtsek a kazánba, ha nem akarok jéghidegbe hazajönni délután. Ugyanis áram nélkül gáz sincs, ergo tüzeskednem kell, de ez mind idő basszus, amiből egyre kevesebb van, legalább is ezt érzem jelenleg. Remélem ebben a hónapban már átveszi a vevő a ranch-et, és ez a nyűg lassan lemegy. No more őstermelőség!!!Nem kell a buzi adóhatóságnak sem három féle bevallás ezután!!! Csak azt sajnálom, hogy arra sincs időm, hogy lőjek egy pár utolsó képet a szántóról, erdőről, házikóról. Jesszus de jó itt nyafogni, ez hiányzott már! Hiányzik a hülye sznoboskodó, kritikákat írosgató életem, de a régiből csak ez. Pedig ha szándékaim szerint indul be a gépezet még kevesebb időm lesz. Mindegy, de laptop újra van!!!! :)

Punish, Honey

Nem tudom elhinni, hogy még mindig tudok pofont kapni az élettől. Pedig megfogadtam, hogy a "változtathatatlan tulajdonságomat" érintő bármilyen intrikákat figyelmen kívül fogom hagyni. Tulajdonképpen nem is az zavar, hogy van még olyan a földön aki ezen rágódni tud, hanem a mérhetetlen rosszindulat, amelynek az okára máig nem bírtam rájönni, és igazából meg nem is érdekel. Nyilván az ember érzi kivel nincs egy hullámhosszon és egy idő után az is világossá válik, hogy kitől kell két lépésnyi távolságot tartani. Azt sem tagadom, hogy mérhetetlen ellenérzés alakult ki az illető iránt az elmúlt évek alatt, de én sohasem nyilvánítottam ezt ki senkinek, nem kürtöltem szét a faszságait. Már azt is megszoktam, hogy folyamatosan próbálgatja az illető a határait velem szemben, rendszeresen okoz bosszúságot, az agyamra megy, de én hülye az ő szintjére sohasem süllyedtem. Igen biztos ez volt a baj, velem nem tudott mit kezdeni. Mégsem gondoltam volna, hogy távozása előtt egyébként általa vélelmezett, személyemet érintő bizalmas információt fog szétkürtölni. Ez akkora övön aluli genyóság, hogy fáj. Egyszerűen ordítani tudnék a dühtől, nem az információ miatt, azt már magamban ezer éve elrendeztem, hanem ettől a "kedves" gesztustól. Mégis jó ember ismerő lehetek, hiszen az elejétől a bögyömben volt az illető, mégis mindig elvakít a naívság és ilyenkor baromira pofára tudok esni. Tulajdonképpen még azt sem tudom mondani, hogy csalódtam benne, mert nem csalódtam. Pont ezt lehetett tőle várni. Egyre nehezebben megy hinni az emberekben, de a mellékelt példa mutatja, hogy még próbálkozok, aminek pofon a vége. Atyaég meddig mehet ez még így? Már nagyon unom!

Fragrantica Domestica

Mivel kezdek bezsongani a nyári rövidnadrágos időszak miatt és a túláradó energiák eléggé feszítenek, ráadásul a "planétán" való bolyongásom is teljesen céltalannak tűnik, úgy döntöttem szükségem van valami ingerre, amitől ugyan megnyugodni nem fogok, de így van ez rendjén. Szóval munka után bementem az egyik kis parfümériába, hogy ezúttal valami illatmintát vásároljak - muszáj kompromisszumot kötnöm magammal mert egyébként havonta tudnék 50ml-ket vásárolni -.

Amióta megvettem magamnak a Chanel Allure Pour Homme-ot azóta óhajtom a nyárra szelídített változatát a Chanel Allure Blance Edition-t. 

Az eredeti változat fás-aromás illatvilágában vegyítettek citrust, púdert és balzsamos jegyeket. Ugyan eredetileg nyári változat, de szerintem 30 fok felett ez is nagyon tömény. Persze Murphy Törvénye illatminta ebből nem volt, úgyhogy még 1,5ml-t sem birtokolhatok jelenleg belőle.

Sebaj gondoltam, akkor bepróbálok egy újabbat. Így jutottam el a Paco Rabanne Invictus-ához. 

Tavaly jött ki, de nem nagyon foglalkoztam eddig a Rabbane illatokkal. Tulajdonképpen a citrus és a friss fűszerek fogtak meg benne, de gyömbért, grapefruit-ot és patchouli-t is fel lehet fedezni benne. Igazából meg sem vettem volna ezt az illatmintát sem, ha nem emlékeztetett volna az Issey Miyake Homme Sport-ra. De mivel olyanom még nem volt, illetve illatmintába sem volt, így maradt ez, amely két-három használatot fog kibírni. Egy valamit most is tudok, nem leszek szerelmese most sem a Paco Rabbane-nek, de jó valami újat és dögöset szaglászni így ennyi pénzért.

Adieau Fábi! Hiányozni fogsz, sok szép időt töltöttünk el együtt. Még csak ma vittek el, de már tiszta depi vagyok. Sohasem váltam még meg autótól, de baromira tudom gyászolni. Remélem új gazdid méltó lesz arra, hogy magadba fogadd!!

Black Out Days

Talán érezni kellene, hogy tavaszodik csak sajnos az utóbbi hét eseményei igen csak konzerválják a tél hangulatát. Kezdeni kellene hozzászokni, hogy vége kezd szakadni azoknak az időknek amikor esküvőkre járunk. Kellemesebb ha ezt mondjuk a keresztelő váltja fel (remélem abból lesz még egy pár), de sajnos az élet nem kímél minket, és idő előtt arra kényszerít, hogy szembe nézzünk az elmúlással. Bakker két temetés egy héten és mindkettő közeli barát szülője. Hihetetlen!! Én még nem akarom ezt látni, hogy barátaim anyátlanul-apátlanul szülő nélkül maradnak, miközben megszakad a szívem mert rossz belegondolni, hogy nem lehet többé gyermek. Ezt én el sem tudom képzelni, vagy igazából nem akarom, noha sajnos már én is voltam az ő helyzetükben. De még szerencsére akkor is gyermek vagyok és szerencsére viselkedhetek is még ekképpen. Nem tudom milyen lehet ezt az énünket elveszíteni, de talán ha valaki már szülő másként rakja ezt helyre magában. Ugyan ezt én most nem látom rajtuk, de érzem, hogy így van, így kell lennie! Lányok-fiúk kitartás!!!!!!!

Shittiest day of 2013

Ha már éves összesítéseket szerkesztek, kezdem ezzel. Ezt bátran ki merem jelenteni, hogy a 2013-as év legszarabb napja volt. Pedig a tegnapi sem volt kutya. Ha jobban belegondolok, lehet elhamarkodott ez a bejegyzésem, ugyanis tapasztalat, hogy mindig van még a szarnál is szarabb. Az egy dolog, hogy a munkával kapcsolatban már egy jó ideje fejen pörgés van, de amikor magánügyileg pöpec az időzítés, az eléggé "imádni valóra" tudja varázsolni a hangulatot. Az ember próbálja nem felvenni a speed túladagolástól szenvedő börokratizmus (ami egyébként nem jellemző rá) tempóját, de ez esélytelen. Az év végi statisztika gyártások határidejéhez idén cukin párosul a szakmára nehezedő rendszer átalakítás. Milyen szuper tapasztalni, hogy az irányítás legfelsőbb központi szintjén a tojáshéj seggű katonácskák egyébként minden hogyanra szarnak, hiszen egy a lényeg: jövő év elejére minden úgy legyen ahogy kitalálták. Abba nem is mennék bele, hogy kik is a kitalálók, nem érdemes. A lényeg, hogy a hogyan káoszában már minden csak kapkodás, ésszerű feltétel rendszert így már biztos nem lehet kialakítani. De addig is a fasza kis excel-eket töltögetni, ja persze még ma. Ja, meg még ma regisztrálj a központi felületre, jelentkezz be, töltsd fel meg le .....ááááá! Na, és ezen szép keretből mi sem hiányzik jobban, mint egy kis tanúskodás, csak hogy megint talárosokat bámulhassak. Persze órákat vársz azokkal a folyosón, akiket a jó büdösbe küldesz egyébként.

Úgy döntöttem megelőlegezem ezt a díjat ennek a napnak, ez már így legalább vissza nem vehető. Persze ha lesz rosszabb, akkor meg tök mindegy. Cabernet-t nekem!

Back to Mine

Úgy gondolom, hogy mégis csak igazak a közhelyek. Jelen esetben a kevesebb mégis több. Megújulni mégsem a dinamikus nézettel fogok, már csak azért sem mert nem igazából lehet személyre szabni, nem igazán találták még ki. Ráadásul nem várt problémák jelentkeztek, amelyekhez én kicsi vagyok, és a gép is lassú tőle. Ugyan még ezen is fogok szöszmötölni, és apróbb változásokat is eszközöltem, de jelentem: maradok a bevált egyszerű nézetnél. Eltévelyedésem remélem megbocsájtható ;)

Epidemic

Egy kicsit durva, hogy engem is akkor dönt le egy vírus, amikor a gépem is bekapott egyet. Nem is akármilyet, infós kellett hozzá. Most már egy generál javítást rajtam is elvégezhetne valaki, mert elegem van abból, hogy nem kapok levegőt és egy nap egy százas zsepit használok el. Csak hab a tortán, hogy az autó is most lett szilentes, holnap az is megy javítóba. Meg volt már a három? Mi jöhet még??? :(

Utopia

Egy kicsikét kiakasztó volt ez a pár nap. Pontosabban meglepő, egy kicsit olyan, mintha kódolt üzeneteket kaptam volna. Eléggé kiborultam ami nap, persze érthető hiszen egy temetés nem tartozik a kellemes élmények közé. Egy nagyon távoli rokonom temetésére mentem, és elég hidegrázós élményben volt részem. Mindenki gondol amit akar, nyilván én is ezt teszem, éppen ezért már több napja forgok azon, hogy mégis létezik mindent átívelő erős kötelék, tiszta szeretet, a társadalmi konvenciók által beprogramozott kontextusban. Pedig minden ellene szól, nem létezhet, mert nem engedi maga a környezet, ami azt eredményezi, hogy egyre inkább egyfajta "árral szemben" attitűd jön létre, egyre nagyobb harsányság. Ebben az esetben pedig minden kell, és minél gyorsabban, és akkor megy a csodálkozás, hogy nincs elfogadás.....mindegy!! Szóval jó tudni, hogy mégis van más út, nem muszáj felvenni a tempót (nem kell elkurvulni), és a "rendszer működése" elleni dacból sem muszáj a végvárak bástyáinak oltalmát "élvezni". Csak az a baj, hogy az élet nem happy end story, mert hiába volt katartikus megtapasztalni a pozitív példát, a sors másképp értékelte azt, és mindent keresztül húzott.

Rák, általam a legjobban rettegett betegség forma. Kegyetlen főleg akkor, amikor az ember leesik a lábáról és ápolásra, gondozásra szorul. Különösen nehéz már akkor, amikor fájdalomcsillapítás, pelenkázás is közrejátszik, amikor megéljük a tehetetlenséget, és látjuk az agóniát. Nos, mint kiderült itt ez történt, és ugyan a család mindenben segítette a haldoklót, mégis volt ott valaki aki még ekkor is szerette, gondozta, segítette társát. Még egyszer mondom, mindenki azt gondol amit akar, ez a személy a legjobb barát volt, akit a búcsúztatáson hangsúlyosan kiemeltek, és a rokonság köszönete, hálája sugárzott minden mondatból. Ekkor nem voltak társadalmi konvenciók(!), csak valami furcsa lélekemelő éteri közeg. No meg a dilemmám, hogy akkor most mi van, mit is lehet ebből tanulni, vagy tovább megyek, mit is kellene ebből magamnak dekódolni? Momentán ordítani tudnék az emberi sors indukálta fájdalomtól, hiszen egy utópia törhetett darabokra, amelynek valószínű minden percéért érdemes lehetett élni. Ugyanakkor pont emiatt felemelő ez az egész, és ez a kettős érzés egyenlőre csak emészt, hiszen nem lehet véletlen, hogy nekem éppen akkor, ott kellett lennem. Amennyiben véletlen lenne, akkor sem bánom, mert erre valószínű mindig emlékezni fogok.

Voyageur

Hát akkor kezdődjön az út, ezt biztosan szívesen fogom hallgatni kinézve a párás szélvédőn. És szám szerint kettő Midnight Drive :) is befigyel majd. Bon voyage pour moi!

Here Comes the Rain Again

Végre most már nem kell aggódni amiatt, hogy rám rohad az alsógatya. Végre ma már emberi hőmérséklet volt, és kifejezetten jólesett ez a szürkés párás idő (kivéve délben a párás meleget). Azt azonban nem gondoltam, hogy az egész változás ennyire arcon csap. Ugyanis úgy utolért a zuháré, hogy hazaérve a zokni és a gatya (ma ettől nem tudok elszakadni) is csurom vizes volt. Szó szerint csavartam belőle a vizet. Útközben pedig semmit sem láttam annyira pofán nyalt a vízszintes eső. Külön öröm volt a felüljáró alatt vesztegelni fél órát, régen bandáztam ennyi homeless-sel együtt. Nem baj, végeztem egy kis szociális munkát is közben, ázott csirke fizimiskával úgysem sokban különböztem tőlük...na jó talán nozálisan én kellemesebb élmény lehettem. Szóval a végére szabályosan fáztam, amelynek minden percét kiélveztem, ami azt illeti már kezdtem ezt az érzést elfelejteni. Szóval éljen a komfortzóna, ugyanis öltözni még mindig jobb, mint gatyára (!) vetkezni........oké nem mindig na.

Congratulations for "Peeping" Attila

Attila! Gratulálok Zosia-hoz és Gabor-hoz!.....és ahhoz is, hogy apa lettél!

Source: http://liketopeep.blogspot.hu