A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Melody's Echo Chamber. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Melody's Echo Chamber. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 16., csütörtök

Melody's Echo Chamber - Shirim

Hát az elején lelombozó, de aztán valami nagyon jól alakul a ritmus. Lehet várós az új album!!!

2013. május 13., hétfő

Melody's Echo Chamber - Some Time Alone, Alone official video



Kellemes kis hangulat klip. Kedvet is kaptam újra elővenni az albumot. Imádni való hang, és stílus. Még ha az utóbbi nem feltétlenül a sajátja.

2012. november 20., kedd

Melody's Echo Chamber - Melody's Echo Chamber


 
Az igazság az, hogy rettentően vegyes érzések fogtak el, amikor először meghallgattam ezt az albumot. Vegyesek mert imádtam az éteri hangfekvést, az álmodozós hangulatot, és a 60-as éveket, ugyanakkor szkepticizmussal töltött el, hogy ez úgy szól mintha Tame Impala lenne. Aztán többszöri hallgatás után ez a negatív gát már kezdett oldódni, de miért is? Szóval adott Melody Prochet francia dalszerző énekesnő, az ő angyalian bájos túlvilági hangjával. Ez tulajdonképpen az ő szóló projektje, egyébiránt a My Bee's Garden énekesnője. A másik összetevő pedig Kevin Parker, a Tame Impala frontembere, aki a zenei hatásokért felel. Ugyan nem tudom Prochet kisasszony zenekara milyen zenét játszott, de jelen esetben a produkcióra erősen rányomja a bélyegét Parker hatása. Ennek ellenére alapvetően mégsem a rock zene felől közelít az album. Ha az összhatást jellemezni akarnám, azt mondanám, hogy a 60-as évek popvilágát megidéző dream pop-ot hallgatunk, amely kémhatását tekintve igen savas. A pszichedelia, a savas effektezés, a 60-as évek életérzés a dream pop-pal elegyedve, egyértelmű varázsgomba feelinget kölcsönöz a produkciónak, és Melody hangja tökéletesen passzol hozzá. Az album egyenletes színvonalú, ezen kívül még változatos is. Érdekes, hogy többszöri meghallgatásra el lehet vonatkoztatni az Impalás hatástól, márcsak azért is mert itt- ott inkább Chemical Brothers-Gallagher fedezhető fel, az utolsó track tiszta Let Forever Be. A Cyrstallized-ot dinamizmusa, agyon savazása miatt, a Some Time Alone, Alone-t pszicedelikus rock szerű hangzása miatt, a Quand Vas Tu Rentre-t kísérleties dream pop-ja miatt lehet nagyon szeretni, de kiemelkedő még a You Won't Be Missing the Part of Me savas chill-je miatt. Egy profin összerakott produkció ez, csak azt nem tudni, hogy ebben hol is van Melody Prochet maga, és talán ez az egy negatívum amit az albummal kapcsolatban meg tudok említeni. Kezdésnek viszont igen erős.
7,5/10

2012. november 11., vasárnap