Strong White Wine

Sigur Rós - Ekki Múkk

Végre tiszta szívemből tudom azt mondani, hogy tetszett, jobban mint az első moving art, pedig az is hangulatos volt. Messze ez a legjobb video a Fjogur Piano óta. Video? Szent ég mit is beszélek, ez egy kis film a mérsékelt övi rét és erdő minden bájával, ezért is ragadott meg ennyire. Nick Abrahams jegyzi a klipet, és egy ír színész Aiden Gillen kalauzol minket erdőn mezőn át csigával, rókával és csillagokkal. Ha a róka is megszólalt volna tiszta Antichrist utóérzet lett volna, de hála Istennek nem tette, sőt a maga módján tiszta szívet melengető kis sztoricska lett belőle. Az igazság az, hogy már kezdtem unni ezt a videósdit, de most ez tényleg felvillanyozott.

Ultraísta - Smalltalk (Four Tet remix)

Tame Impala - Elephant

Ez egy elég jó szám lett, hangulatklipet forgattak hozzá, az olyan amilyen. Mindenesetre a fiúknak a vérében eredendően tudatmódosító szerek csörgedeznek. Amúgy bevallom elkövettem azt a bűnt, hogy belehallgattam a nemsokára megjelenő albumba, brutál számok lesznek rajta, ettől is brutálabbak, úgyhogy ez is várós nem is kicsit.

Flying Lotus - Putty Boy Strut

Az első official video az Until the Quiet Comes-ról. Hát a track elég kis tingli-tangli, bár a közepe felé láttam némi fantáziát benne, aztán mégse. Cyriak Harris videója is elég beteg, eszembe juttatta a Stargate SG-1 korai replikátor invázióit, ezért jó pont jár.

Storm in a teacup

Nem tudom mi van ma, gondolom front. De az agyam eldobom micsoda csinovnyikoskodás megy már megint. Ha cselekszünk az a baj, ha kérdezünk az a baj. Ami eddig nem volt probléma, az mára olyan de olyan baj lett, hogy ránk szakad az ég. A -természetesen- kollektív lecseszés holnap lesz, de emiatt nem lesz gyomorgörcsöm, minek: akinek nem inge ne vegye magára. Ráadásul nem értem megint miért kollektíve szívunk, és ha tényleg eszméletlen nagy hiba van a háttérben, akkor miért kell pitiáner dolgoknak is nagy feneket keríteni (szokásos évenként felmerülő aztán lecsendesülő munkaidő kérdése). Öröm az ilyen nap, főleg mikor zokogó kolléganők váltják a kilincset az Olümposznál. Mindig mondom, hogy napalm kell ide.......

Possession Poster

 

Csütörtöktől, nahát ez a gyorsaság :))

Babycall Trailer

Újabb skandináv horror amolyan amerikai köntösben? Jó, ez csak a trailer alapján tűnik így. A durva, hogy hozzánk egy év késéssel érkezik. Ez egy 2011-es norvég-svéd horror. Noomi Rapace fog benne reszkető inakkal késsel rohangászni.....no ezért már érdemes lesz megnézni.

Den skaldede frisør Trailer

Aucs! Ez romantikus vígjáték lesz, ennek nem igazán örülök pedig nagyon vártam az új Bier filmet. Csak az vigasztal, hogy két kedvenc dán színésznőm játszik benne, és hát a trailer is adja, hogy Paprika most is zseniális lesz. Végül is megnézem ezt is.

Drei / Három

  

Három a címe Tom Tykwer ( A lé meg a Lola, Téli alvók)  2010-es legutóbbi filmdrámájának, amely nem mást hívatott bemutatni, hogy milyen is egy édes hármas. Az igazság az, hogy tulajdonképpen nem is erről szól a film, mivel azt nem tudjuk meg, hogy ez a felállás hosszútávon működőképes avagy sem. Azt hiszem erről készült már film ezer, arról viszont kevesebb, hogy milyen körülmények vezetnek egy ilyen helyzethez. Ezért ugyan a témaválasztás nem túl eredeti, mégis nem tucatszemszögből nyerünk ebbe bepillantást. Hanna és Simon 20 éve vannak együtt, érett negyvenesek és már arról is lemondtak, hogy gyermekeik legyenek. Munkájuk sokat jelent számukra, de rendszeresen járnak kulturális eseményekre ahogyan idejük engedi. Egy kicsit belefáradtak már a kapcsolatukba, nem tudják melyikük terméketlen és titkon valami változásra vágynak. Aztán kiderül, hogy Simon-nak hererákja van, és innentől magától megindul a változások sorozata. Hanna munkája kapcsán összeismerkedik Adam-mal, akivel hamar megtalálja a közös hangot. Kevesebbszer van otthon, így Simon-nak egyedül kell megbirkóznia férfiidentifikációjának újrafogalmazásával (egy tölténnyel is működhet e). Simon megismerkedik az uszodában Adam-mal, aki teljesen átfogalmazza ezt az identifikációt. A pár mindkét tagja ugyanabba a férfibe lesz szerelmes, függetlenül egymástól, úgy hogy a harmadik fél sincs tisztában, hogy ők egymás párjai. A történet persze abszurd a maga módján, mégsem zavart, hogy elszállt a realitástól, mert bizonyos értelemben eszközként funkcionált egy olyan kérdéskör boncolgatására, hogy hol vannak a nemiség határai. A társadalom meghatároz szerepeket, az ember ezen konvenciók rabja. Létezik, hogy a szexuális irányultság is társadalmi konvenció? Adam a filmben úgy fogalmaz, hogy " el kell felejteni a biológiailag determinált felfogást, tehát a szerelem a nemek felett áll, azt nem feltétlenül kell figyelembe vennie. Végül is Kinsey óta tudjuk, hogy a szexuális irányultság a kizárólagos homo, és a kizárólagos heteroszexualitás intervallumában mozog. Mégis ami figyelemre méltó, hogy nem a szexualitás megélése volt a középpontban (bár Simon-nak ez az újszerű szerep igen csak bejött) hanem az, hogy ehhez szerelem párosul, nemek által nem determinált szerelem: emiatt látok mégis fantáziát ebben a filmben. Visszatérve a realitásra, kitűnő überabszurd eszköz a terhesség, és a végső beteljesülés......már-már giccses, de én értékelem. Hiányoltam azonban azt, hogy Adam érzelemvilágát nem ismertették meg velünk, szerintem úgy teljesebb élmény lett volna.

7/10

Reprise / Szerzők

Joachim Trier első filmje mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Tudom, nem nagy szám, láttunk már ilyet. Ebben az esetben azonban egy kicsit direktebb a történet, hiszen főhőseink ifjú írók, akik a maguk módján meg akarják váltani a világot. Tulajdonképpen filmesekről is szólhatna a történet. Ennyit a feltételezett ihletésről. Míg második filmjében a harmincasokra fókuszált a történet, jelen esetben a húszas évek elején járó Phillip és Erik barátságának egy szakaszát követhetjük nyomon. Olvasnak, zenét hallgatnak, buliznak, írnak és epekedve várják a kiadók válaszait. Phillip gyengébb, nem bírja a hirtelen jött sikert, majd később nehezen küzd meg az írói válsággal. Erik pedig fuldoklik környezetétől: Oslo-t el kell hagyni. A gyermekkor vége, a világ kinyílása, a célok keresése, az ideológiák alakulása, a merre tartok, hová érkezem azok a gondolatok, amelyeket Trier feldob a nézőknek. Aztán ebben ki ismer magára, ki nem, az egy másik dolog, de az is tény, hogy ezeken mindenkinek el kell gondolkoznia és csak retrospektíve lehet válaszokat kapni. Azt azért hozzá tenném, hogy sokszor még úgy sem. Ebből a monológból sejtetődik, hogy erősen filozófiai síkú a film, mégsem elvont, hiszen mindennapjaikon keresztül fejtegetődnek a dolgok. Igazi első film, hiszen nem érzem még letisztultnak, rengeteg hatást érzek. Az időrendiség váltakozása sokszor zavaró, hiába a divatos flashback szerű megoldások. Anders Danielsen Lie nagyon jó, bár már kíváncsi lennék egy merőben más karakter megformálásában mit hoz. Mindenesetre a filozofikus, élet értelmét kereső, érzelmileg, idegileg labilis fiút jól alakította ebben a filmben, és az Oslo, 31 August -ban is.

6/10

Into my blue

Végre lehet érezni az ősz fuvallatát. Igazi indián nyár fog következni a pongyola szerint, aminek nagyon örülök mert ez a hőtartomány az én komfortzónám. Szeretem a hűvös estéket, végre egy pulcsi is elfér a szabadban. Egy valami hiányozni fog a nyárban, mégpedig a könnyű fehérborok, mondjuk a rizling vagy az ezerjó. Valahogy szeptemberben már nem kívánom, csak az az érzés hiányzik, amikor 600 fokban hidegen leszürcsölöm, akár fröccsnek is. Na de az őszben pedig az a jó, hogy végre megkívánja az ember a testesebb vöröseket is, és meg kell állapítsam: nem egy nyári kölyök vagyok én. Hát nem, eleve októberben jöttem a világra, és ez úgy gondolom meghatározó: a nyártól minden jobb!!! A boroknál is, vegyük a vörösöket, azért az is jobban megy nálam mint a fehér, annak sokkal "cool"-abb hangulata van. Elegáns, felmelegít egy hűvös napon, milyen jó is egy pokrócba kuporodva a teraszon elücsörögni vele, vagy télen a jó meleg fűtőtest mellett. Szóval egy picit ugyan siratom a nyarat, de ezekre a pillanatokra már nagyon vágyom. Mivel most egyébként is akciózás van hipermarketeinkben, be is szereztem egy pár palackkal, főleg szekszárdit. Az évszakok egysíkú ideologizálását talán azzal zárnám, hogy ne kenjünk mindent arra a vörösre. Ott vannak a skandináv filmek, a hűvös elektro zenék, a Saab és még sorolhatnám. Tehát....számomra az ősz egy nagyon jó évszak.

Sigur Rós- Rembihnútur&Ekki Mukk

Soha sem ér végére a történet...és a kedvencemhez még mindig nincs video :(

I can't see new york

          UUHH nagyon, ez nagyon durva!!!

Üzemzavar

Vannak problémáim az internet szolgáltatóval. Egy kicsit furának tartom, hogy az utóbbi időben a modemem nem látja az IP címemet, ergo ott állok mint egy buggyant net nélkül, és tényleg csak cash-elni akartam az önkormányzatnak, így majd kapok egy kis késedelmi bírságot is.....fúú elszáll az agyam!!! Szóval megpróbál olyat bemagyarázni, hogy van valamilyen progim, ami gátolja a kapcsolatot......most komolyan nem vagyok infós, de szerintem ilyen nincs. Aztán azt mondja hívjak infóst a gépemhez, és befejezettnek tekintette a bejelentést. Egyébként 10 perc múlva hipp-hopp megtalálta a net-et is, csak úgy magától. Na, nem tudom hogy is van ez, de úgy gondolom érőben van egy modem csere, de hogy fogom én ezt ezekkel elintézni?????

Flying Lotus - Until The Quiet Comes — short film

   

Ha az egész album ilyen lesz, akkor ezzel tuti nem lesz probléma. A rövid film alatt az Erykah Badu-val felvett  See Thru To U, és a Niki Randa közreműködésével készült Hunger, és Getting There hangzik el. A film nagyon eltalált, a vizual és audio teljes koherenciában van, Kahlil Joseph rendezését dicséri. Nagyon várom az albumot.

Four Tet- Pink

Four Tet sohasem hozott lázba, mármint nem égtem sohasem a vágytól, hogy mihamarabb meghallgassam track-jeit. Talán ez azért van mert első hallásra mindig úgy éreztem, hogy semmi újdonsággal nem szolgál a zenéje. Persze ez becsapós, mert az a poén, hogy többszöri hallgatásra jön rá az ember, hogy ez abszolout nem lerágott csont, hiszen a nüanszokon van a hangsúly. A Pink esetében sincs ez másképp, első hallgatásra nem váltja meg az elektronikus zenei szcénát, aztán ahogy belemélyedünk sok minden letisztul és egyszersmind felértékelődik mindaz, amire korábban legyintettünk egyet. Ehhez pedig érzék kell, mármint ahhoz, hogy a zenét így érlelje be minden emberben. Ami nagy erénye a korongnak, hogy egy hatalmas stíluskavalkád, de mindez nagyon jó értelemben. Egy cseppet sem terhes a sok, sőt a sok úgy sok, hogy közben minimál tud maradni, giccsről egy percig sem tudunk beszélni. A korongon a dub-step, a minimál electro, a house, a techno, a folk és a jazz hatások vannak jelen. Ami izgalmas, hogy előfordul, hogy egy track-en belül vegyülnek a fent említett hozzávalók. A house ritmusokból kinövő jazz hangzások kifejezetten a kedvencemmé váltak a Pinnacles-ben. A Locked-ról annyit, hogy ilyen lehetett volna az Air hangzása, ha fejlődésük progresszívebb irányt vett volna. Az album közepét kitöltő, korábban már meghallgatható hármas egység (Jupiters, Ocoras, 128 Harps) erős darabok, jelentős a fúzió ezekben a dalokban. A Lion techno-house-a pedig már-már jungel-es áthajlásokkal is meg van tűzdelve, de csak diszkréten. Azt kell mondjam, hogy úgy érzem kezd a 90-es évek hangzása bekerülni a mostani elektronikus zenékbe, aminek nagyon örülök, mert a 80-as évek hatásokat mostanra egy kicsit túlhaladottnak érzem. Éppen ezért is kellemes meglepetés volt ez az album, amelynek elemei a múltból táplálkoznak, mégis az egész a jövőbe mutat.

9/10

A felmelegített leves esete

A közhelyekkel való dobálózás nem az én asztalom azonban meg kell állapítsam, hogy a felmelegített gulyásleves nem egy jó móka. Marha büszke vagyok magamra, hogy hagytam azt a levest, hűljön csak. Pedig nagy volt a kísértése a "langyi" levesnek, mégsem csábultam be a kóstolásnak. És ez így mennyire egyszerűbb, "el sem csaptam a pocikámat", csak hát így lehet nem olyan izgalmas az élet. No, de itt az ideje megkóstolni valami újat amit melegíteni már nem kell, mert olyan forró, hogy meg süti a szájacskámat........

Ultraísta- Bad Insect

A harmadik dal amit megismerhetünk a közelgő LP-ről a Static Light és a Small Talk mellett. Állítólag 2012. október 1-én jön ki Nigel Godrich felfedezettjeinek első albuma, és ötletesen az Ultraísta nevet fogja viselni.