Drei / Három

  

Három a címe Tom Tykwer ( A lé meg a Lola, Téli alvók)  2010-es legutóbbi filmdrámájának, amely nem mást hívatott bemutatni, hogy milyen is egy édes hármas. Az igazság az, hogy tulajdonképpen nem is erről szól a film, mivel azt nem tudjuk meg, hogy ez a felállás hosszútávon működőképes avagy sem. Azt hiszem erről készült már film ezer, arról viszont kevesebb, hogy milyen körülmények vezetnek egy ilyen helyzethez. Ezért ugyan a témaválasztás nem túl eredeti, mégis nem tucatszemszögből nyerünk ebbe bepillantást. Hanna és Simon 20 éve vannak együtt, érett negyvenesek és már arról is lemondtak, hogy gyermekeik legyenek. Munkájuk sokat jelent számukra, de rendszeresen járnak kulturális eseményekre ahogyan idejük engedi. Egy kicsit belefáradtak már a kapcsolatukba, nem tudják melyikük terméketlen és titkon valami változásra vágynak. Aztán kiderül, hogy Simon-nak hererákja van, és innentől magától megindul a változások sorozata. Hanna munkája kapcsán összeismerkedik Adam-mal, akivel hamar megtalálja a közös hangot. Kevesebbszer van otthon, így Simon-nak egyedül kell megbirkóznia férfiidentifikációjának újrafogalmazásával (egy tölténnyel is működhet e). Simon megismerkedik az uszodában Adam-mal, aki teljesen átfogalmazza ezt az identifikációt. A pár mindkét tagja ugyanabba a férfibe lesz szerelmes, függetlenül egymástól, úgy hogy a harmadik fél sincs tisztában, hogy ők egymás párjai. A történet persze abszurd a maga módján, mégsem zavart, hogy elszállt a realitástól, mert bizonyos értelemben eszközként funkcionált egy olyan kérdéskör boncolgatására, hogy hol vannak a nemiség határai. A társadalom meghatároz szerepeket, az ember ezen konvenciók rabja. Létezik, hogy a szexuális irányultság is társadalmi konvenció? Adam a filmben úgy fogalmaz, hogy " el kell felejteni a biológiailag determinált felfogást, tehát a szerelem a nemek felett áll, azt nem feltétlenül kell figyelembe vennie. Végül is Kinsey óta tudjuk, hogy a szexuális irányultság a kizárólagos homo, és a kizárólagos heteroszexualitás intervallumában mozog. Mégis ami figyelemre méltó, hogy nem a szexualitás megélése volt a középpontban (bár Simon-nak ez az újszerű szerep igen csak bejött) hanem az, hogy ehhez szerelem párosul, nemek által nem determinált szerelem: emiatt látok mégis fantáziát ebben a filmben. Visszatérve a realitásra, kitűnő überabszurd eszköz a terhesség, és a végső beteljesülés......már-már giccses, de én értékelem. Hiányoltam azonban azt, hogy Adam érzelemvilágát nem ismertették meg velünk, szerintem úgy teljesebb élmény lett volna.

7/10