The Model trailer

Anno felkavart Mads Matthiesen első filmje a Teddy Mackó. Úgy emlékszem, erősebb volt az ellenérzés bennem akkor, valahogy mégis megmaradt mint élmény. Ha jól látom ezúttal az önállóság témaköre köré épít. Egye fene adni fogok neki egy esélyt.

Teddy mackó

Talán nem véletlen, hogy most szántam rá magam erre a 2012-ben készült Sundance díjas alkotásra. Mindig is nyomasztóan hatott már csak a témája is, de a málnásban akarva akaratlanul is szembe találkoztam vele. Mads Matthiesen első nagy játékfilmje a Teddy mackó, bár 2007-ben ezt a témát már megpróbálta körbejárni egy rövid filmjével, amelynek Dennis volt a címe. Ezt a short-ot gondolta tovább egy nagy játékfilmmé, és ugyanúgy Kim Kold játssza Dennis szerepét jelen esetben is.

A történet középpontjában tehát a profi testépítő, a 38 éves Dennis áll, aki édesanyjával kvázi duáluniót képez, vele él, a "családi" fészekből még nem sikerült kiröppennie. Dennis sikeres a sportban, de a lányoknál már koránt sem jelentkezik ez a siker, pedig vágyik már ő is a boldogságra, arra hogy saját életét élje. A nagybátyja példáján felkerekedik, és ellátogat Thaiföldre, hogy ott keresse meg az igazit.

Dennis személyiségében tehát semmi patológiára utaló jel sincs, szorongó ugyan de sikeresen elaborálja a sorozatos kudarcokból fakadó frusztrációt. A film egyik erénye, hogy nem mozdul el egy patológiás anya-gyermek kapcsolat bemutatására, illetve nem jutunk el odáig, hogy a személyiség deformitása legyen a fő téma. Ilyen szempontból egy "egészséges" duáluniót látunk, ahol az édesapa természetesen nincs jelen, és itt teljes egészében érvényesül a mérgező szülő prototípusa. Tulajdonképpen itt kezdett problémám lenni a jelenséggel, hiszen ezáltal végletesen le lett egyszerűsítve a dolog. Valami miatt az anya köti magához a gyermeket, aki ettől már szenved és el akar szakadni. Ettől azért egy ilyen kapcsolat sokkal összetettebb, nem feltétlenül az anya kell, hogy hunyó legyen, valamilyen szinten a gyermeknek is érdeke egy ilyen életközösség fenntartása, azonban a film nem volt hivatott bemutatni egyik fél részéről sem a motivációkat, pedig azt gondolom egy ilyen olvasatban sokkal tanulságosabb lett volna. A film inkább a leválás és az egyé válás jelenségét járja körbe egy ismeretlen terepen lévő szorongó nagy mackó szemszögéből. Teljesen érthetőek a reakciók: kapcsolatteremtés szorongása, leblokkolás, kegyes hazugság az édesanyának, hogy a szeretete megmaradjon, és végül az elszakadás, az ismeretlen által keltett szorongás megélése. Ha magunkba nézünk, ezeket meg kell éljük mindannyiunknak, éppen ezért a film egy-egy "kínos" jelenete igencsak gyomorszájon vágja az embert. Nem irigyeltem mackónkat amikor szótlanul ül választottjával és nem tud vele mit kezdeni, vagy amikor szeretett édesanyjának be kell vallania, hogy ő szerelmes és el akar költözni. Szóval kemény dolgok ezek és a film kiválóan prezentálja ezeket, amelyhez nagyban hozzájárul a kitűnő színészi játék is. Mégis az okok és a motivációk ismeretének hiányában ez az egész történet sajnos elnagyolttá vált, és amilyen ígéretesnek indult az egész, a végére úgy süllyedt az átlagos tartományba. Nem mondom, hogy nem emocionális síkon mozog a történet, hozta a dán filmekre jellemző "érzelmi terrort". Még az is a számlájára írható, hogy ember közeli a történet, így vagy úgy ezt valamikor mindenki megéli. Azonban a világ ennyire nem fekete-fehér, ennyire azért ne legyünk naivak.

5/10