Thundercat - Bus In These Streets

Új Thundercat dal Flying Lotus által programozva. Akkor most új album várható?

Thundercat - Them Changes video

Thundercat - The Beyond/Where the Giants Roam

Minden egyes alkalommal elmondom, hogy nem nagyon vagyok kibékülve az ep formátummal. Bár jó pár meglepetés ért már, és éppen ezért szépen lassan formálódik ez az álláspontom.

Thundercat idei minialbuma is hozzájárult ahhoz, hogy megértsem ennek a formátumnak a lényegét. Ha jól meg van szerkesztve, kitűnő lenyomata lehet egy hangulatnak. Jelen esetben a beharangozó dal a Them Changes pont nem reprezentálta teljes egészében az ep hangulatát, de valamivel el kellet ugye ezt is adni. Egyébként ez az egyetlen dal a lemezen, amely kilóg egy picit a sorból.

Szerencsére Thundercat jó irányba fejlődik, kezdi megtalálni egyéni hangját. A The Beyond... pedig valahol ebben fürdőzik. A Brainfeeder-t meghatározó törzsi ritmusokkal kevert kísérleti elektronikus alapok a háttérbe húzódnak. Végre kezd eltávolodni a Flying Lotus által programozott őrületektől. Ehelyett sokkal organikusabb hatású a hangzás függetlenül attól, hogy gépi vagy élő ritmusszekcióról van szó. Ez az organikusság nagyon erősen utal az élő trip-hop-ra, sok helyen egyenesen a Portishead húzásai jutottak eszembe. Ez az "élőbb" hatás nagyon jól áll neki, és ehhez jönnek a szokásos összetevők: játékos jazz jam-ek, keserédes melankólia és jelen esetben a hetvenes évek orchesztrális jazz világa is meg van idézve. Amennyiben ez sem lenne elég, akkor háttérben kifülelhetjük a Morricone szerű filmzenei díszítéseket.

A minialbum hangulata egyértelműen mélabús, egyetlen kivétel tehát a Them Changes. Ez a hangulat pedig remekül ki van bontva ep formátumban. Az elmúlásról szólnak ezek a dalok, azonban egy cseppet sem klisés könnyzacskó facsargatós módon, hanem letisztultabb hangszereléssel, érdekes technikai váltásokkal tűzdelve. Szolid album ez, mégis tele van kísérletező kedvvel, és ízig-vérig képviseli a szerzőt annak ellenére, hogy a Them Changes-ben Kamasi Wasington szakszofonozik (a végén a háttérben), vagy a zseniális Lone Wolf and Cub-ban  a billentyűknél Herbie Hancock nyomja. Szinte összhangról sem beszélhetünk annyira észrevétlenek ezen a lemezen.

A Song for the Dead és a Lone Wolf and Cub a két személyes kedvencem. Mindkét dalban ritmikai váltás történik, és az addig kialakított hangulat új arca mutatkozik meg. A hat dalból egy instrumentális interlude (That Moment), míg egy egy énekhangra épülő felvezető (Hard Times). A többi négy dal viszont markáns pontot képvisel az életműben.

Kitűnő hangulatteremtő korong ez, amely az egyéni változás folyamatának egy szeletét kitűnően kiragadja. Csak sajnos a formátum kötöttségei miatt ez nem igazán mutatkozik meg teljes valójában, nincs tere kiteljesedni. Az irány tetszik, úgyhogy a következő lp nagyon várós.

7/10

Thundercat - Lone Wolf and Cub

Zseniális!

Thundercat - Them Changes

Taylor McFerrin feat. Robert Glasper and Thundercat - Already There

Azt hiszem ezek után feltétlenül az albumot is hallanom kell. Fürdőzök ebben a hangzásban, tökre Thundercat de nem bánom!

Thundercat - Apocalypse

 

Ez az album jött a semmiből és nagyon örülök, hogy rátaláltam. Tulajdonképpen az elvárások nélküli szabadság mézédessé teheti az élményt, de szerencsére emellett Stephen Bruner azaz Thundercat minőségi lemezt tett le az asztalra. Ami ezen a korongon van az egy hatalmas stíluskavalkád, mégsem folyik szét a lemez. Nagyjából belőhető milyen pályán is mozgunk, de az eklektikusság végig megmarad. A lemezt Flying Lotus-sal együtt készítették, azonban ez a szakmai barátság közel sem új keletű dolog, hiszem FlyLo albumain már korábban közreműködött Thundercat. Mindenesetre érződik ez a hatás, ami viszont furcsa, hogy nem az egész lemezen, csak bizonyos dalokon, ott is inkább csak a glitch-es, agyontört ritmusszekción. Ugyanakkor ez nem zavaró, mert emellett a dalok egytől egyig érzelemmel vannak átitatva. Igen, ez esetben igazi dalokról beszélünk, amelyek könnyen hallgathatóak, mondhatni pop-osak. Az egész lemezt áthatja valami furcsa melankólia, mégis inkább boldog a lemez, mint lehúzó.  A jazz-es hatások uralják a lemezt, néhol mondhatni már nem is hatásról, hanem jazz-ről beszélhetünk (Lotus and the Jondy). Ismert, hogy FlyLo is sokat merít a jazz-ből, de teljesen másképp. Jelen esetben a dal orientáltság megmarad és emellé épül fel Thundercat sajátos zenei világa. Az astral jazzből kinövő glitch a Tenfold-ban, a Heartbreak+Setbacks pszichedelikus folk-ja, a Tron Song tört ritmusokkal megtűzdelt elektronikus folk-ja, vagy a Oh Sheit It's X futurefunk-ja körvonalazza azt a zenei világot amelyet Thundercat teremtett saját maga számára. Ezek mellé szinte felfoghatatlan, hogyan passzol az r'n'b szerű énekstílus, de működik mégpedig lélegzetelállítóan. Mindemellett kitűnően használja a giccset is a lemez záró dalában, valahogy úgy ahogy Sufjan Stevens is használja az orchestralitást a dalaiban. Egyébként Austin Peralta jazz-zongorista emlékére írta a záró Message to Austin-t, aki 2012 novemberében hunyt el.

Mindent összevetve ütős ez a lemez és külön erénye, hogy egyszerre múltidéző és jövőbe mutató a hangzása. Azt pedig kíváncsian várom, hogy legközelebb mivé is fog ez a jelenség letisztulni.

7,5/10

Thundercat - Oh Sheit It's X

Basszus mekkora future funk!!! Daft-ék is megirigyelhetnék :)

Thundercat - Heartbreaks+Setbacks

Az állandó közreműködő Flying Lotus albumain most solo-ban nyomul. Ettől a track-től eldobom az agyam, az albumot is csekkolnom kell, aminek Apocalypse a címe.