Flying Lotus - Ready Err Not video

Halloween-re szeretettel! :)

Flying Lotus - You're Dead

Lassan meg kell állapítsam, hogy a Warp kiadó is garancia a jó zenére. Ugyan FlyLo-nak az anyakiadónak számító Brainfeeder-rel sem szakadt meg a kapcsolata, és mi tagadás zenéje még inkább az utólag említett kiadó profiljába illik bele. Mindenesetre a Warp egy jó húzás volt anno, mert így hype alakulhatott ki a jelenség körül, és azóta fogalom Flying Lotus neve.

A 2010-es Cosmogramma volt az első szélesebb körbe eljutó anyag, amelynek kritikai sikere is hatalmas volt. Majd a 2012-es Until The Quiet Comes vissza vett a tempón, de szerencsére ez csak a ritmusokban érződött, ugyanis az említett anyag az év legjobb albumai között is helyet kapott, és nem csak nálam, hanem a kritikai összesítésekben is. Az Until The Quiet Comes egy merengős, letisztult, stílusok felett álló album, amely közben klasszikussá is érett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy számos előadó merít a FlyLo-s receptből. Az elektronikus zenei szcénában tehát egy ikon születésének lehettünk fültanúi, azonban az évek múlásával általában el szokott fogyni a nafta, és a rajongói zenekészítés felé mozdul el a súlypont. Jelzem, a You're Dead esetében szerencsére még nem itt tartunk, sőt!

Annyi bizonyos, hogy nem kaptunk még egy Quiet-et, de tulajdonképpen semmi olyat amit eddig hallhattunk tőle. Bevallom valóban erős ez a mondat, hiszen az első taktusokból le lehet vágni, hogy ez Flying Lotus, tehát minden van itt ami eddig, de valahogy mégsem úgy mint eddig. A Cosmogramma-ig tulajdonképpen a gépi ritmusokon volt a hangsúly, a püffögő-kattogó wonky volt a "FlyLo style". Ezután a tempó lelassult és hirtelen egy chill-trip közepén találtuk magunkat, amelybe nagyon jó volt elmerülni. A jazz hatása mindig is érződött, minden egyes albumon, hol erősebben, hol gyengébben.

A You're Dead igen erős jazz-es hatással rendelkezik, talán még ez sohasem volt ennyire direkt. Ez véleményem szerint köszönhető annak, hogy a súlypontok eltolódtak az elektro-akusztika felé. Ezen az albumon előtérbe kerültek az élőben feljátszott ritmusok, fúvósok, vonósok, emiatt eddig ez a legorganikusabb lemeze FlyLo-nak. Azonban nem kell várni andalítóan simogató jazz melódiákat, ugyanis jelen esetben az improvizatív jelleg az erős. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Herbie Hancock is segédkezett a lemezen, sőt a Tesla és a Moments of Hesitation társszerzője is. Az improvizatív jazz tehát elég hangsúlyos a lemezen, és hiába az ami, egy percig nem kérdés, hogy amit hallok az Flying Lotus. A zaklatottság, a dallamívek, a track-ek felépítése és hosszúsága mind ezt bizonyítja. Ráadásul a kevésbé akusztikus track-eken is érződik sokszor az improvizatív jelleg, ebből adódóan ennyire laissez faire még sohasem volt egy album sem tőle. Ennek természetesen lehet hátránya, hogy szétesik, de jelen esetben nem ez történik. Hiába van dalokra tagolva a lemez nincs értelme dalonként értelmezni. Egységben kell hallgatni, mert csak is így van íve és így tud kibontakozni, így tudja konceptualitását megmutatni. Amennyiben így hallgatjuk a lemezt, úgy cseppet sem zavaró az átlag kettő perc track hosszúság átlag.

Érdekes a klasszikus hip-hop beemelése a lemez hangzásvilágába, már csak azért is mert akárhogy is nézzük ez a zene egyfajta absztrakt hip-hop. Az Mc-zés természetesen ezen az absztraktságon szelidít, mégsem válik klasszikus hip-hop-pá, sőt. A Captain Murphy és Snoop Dogg által ledarált Dead Man's Tetris annyira gagyi, hogy első hallásra kiüti a biztosítékot. Ráadásul mainstream díszitéseket (pisztoly lövés) használ, de mégis működik mert valami nem stimmel vele. Végül rájövünk, hogy ez valami karikatúraszerűség lehet. A másik ilyen jellegű track a zseniális The Boys Who Died in Their Sleep, amelyben Captain Murphy valami kínlódó síró hangon szanaszét torzítva próbál énekelni, majd expressz gyorsasággal végig darálja a szöveget. Eszméletlen hatásos ez a dal, mindig kiráz tőle a hideg amikor meghallom. De ott van még a Never Gonna Catch Me is, a végén az őrület óriási.

Természetesen újra találkozhatunk régi ismerősökkel: Thundercat-tel és Niki Randa-val. Azonban ezúttal sem Thom York, sem Laura Darlington nem közreműködik a lemezen.

Ezek a közreműködős track-ek viszont most abban nagyon hasonlóak, hogy a közreműködő egyéniségére kevésbé épít. Valahogy a hang belesimul a zenébe, nem díszíti azt, hanem kiegészíti. Éppen ezért a legtöbb közreműködős dal olyan mintha hangmintákból lenne összevágva, szinte szövege sincs sokszor, vagy minimális. Az Angel Deradoorian-nal felvett Siren Song a legjobb példa erre a szanaszét szaggatott lalalázásával. De a Niki Randa-s  Your Potential/The Beyond esetében sem kell valami szokásos balladácskára számítani.

A You're Dead egy konceptalbum, amely a szerző halálhoz való viszonyát reprezentálja. Hangulatra meglehetősen heterogén, tehát ugyanúgy itt is jelen van a szorongás, a lázadás, az elfogadás és az üdvözülés is. Alapvetően azonban elmondható, hogy a korong optimista. A szerzőnél is ott van a veszteség, de nem ezen van a hangsúly. Az ő olvasatában a halál nem végállomás, hanem a kezdet. Ezt érzem én az igen ambivalens című Cold Dead eufóriájában is.

Az album kaotikus, mint egyébként a halálról való gondolkodásunk is. Mégis eljut egy kezdeti szorongató patetikusságból egy andalító megnyugvásba. Zeneileg eddig ugyancsak ez a legösszetettebb album, ahol a hangsúly az improvizáción van, ezáltal tovább építve a FlyLo-s hangzást. Az ív még mindig felfelé tart, újabbnál újabb és jobbnál jobb ötletekkel. Nehéz hallgatni való, muszáj érteni, hogy tetszést váltson ki. Ez akár lehet negatívum, mint akár az is, hogy külön-külön a daloknak nincs létjogosultsága. Mindezek mellett az év legjobbjai között ott a helye.

8/10

Flying Lotus - Never Catch Me feat. Kendrick Lamar video

FlyLo-nak imádom a videóit, és ez sem olyan morbid mint amilyennek tűnik. Ismét jól összerakott vizuál, és a dalt is kezdem megkedvelni, főleg a végén a tipikus FlyLo-s őrületet.

Aphex Twin - minipops 67 [120.2][source Field Mix]

Nem is értem magam eddig miért nem éreztem késztetést??? Ezt végigpörgetve nem kérdés, hogy magamévá teszem a SYRO-t.

Flying Lotus - Coronus, The Terminator

Meglepően csendes, viszont a ritmusok építkezése most is zseniális!

Flying Lotus - You're Dead teaser

Októberben új album You're Dead címmel. Az már a teaser-ből látszik, hogy sajnos nem követi az Until the Quiet Comes szférikus hangulatát. Azért nem gondolom, hogy elveszett történet lesz, hiszen Niki Randa és Thundercat ezúttal is közreműködő lesz. De ott van Herbie Hancock is, és hát ezzel most nem tudok mit kezdeni Snoop Dogg is. Na majd meglátjuk. Egyébként az animáció igen csak jól sikerült Strangeloop-nak köszönhetően.

Flying Lotus - Phantasm video

Nagyon örülök, hogy az Until the Quiet Comes-ról a legnagyobb kedvencem kapott egy videót. Erre már nem is számítottam.

Cold Spring Fault Less Youth újratöltve

Volt egyszer egy "hűvös tavasz", amely nem lopta be magát a szívembe, de talán azért mert nem volt kéznél egy meleg pokróc, amelybe beburkolózva talán még élvezhető lett volna az egész. Ami késik nem múlik, ugyanis azért újra és újra előkerült az a lemez, és rájöttem, hogy kegyetlen, lesújtó bírálatom most az egyszer :) igen csak igazságtalan volt. Ott motoszkált bennem, hogy létezhetetlen, hogy nem érik be egy olyan lemez, amelyen olyan nagyszerű track-ek vannak, mint a Made to Stray, a Blood&Form vagy éppen a Lie Near. Aztán megjelent a Home Recording videója és ott bekattantam, mármint megváltozott valami. Úgyhogy magamra húztam azt a pokrócot és végre kedvemre elmerülhettem a "hűvös tavasz" szépségeiben. A kritikámat is át kellett, hogy írjam, amely természetesen határozott következetességre vall :) A kritika elolvasható itt.

Mount Kimbie - You Took Your Time video

Végül is a legérdekesebb szám kapta meg a második videót az albumról. King Krule modoros mc-zése pedig kezd bejönni :)

Mount Kimbie - Cold Spring Fault Less Youth

A Mount Kimbie új megjelenését rengetegen várták már, hiszen a post-dubstep úttörői a 2010-es Crooks & Lovers-sel sok elektronikus zenei formációnak mutattak új utakat az elkövetkezendő években. Kijelenthetjük, hogy az említett album mérföldkőnek számít, hiszen újra értelmezte a minimál elektro-t. Dominic Maker és Kai Campos duója, a négy fal közötti csendességben alkotott egy olyan alapművet, ahol a  nüansznyi szöszmötölések kavalkádjából egy egységes keret kerekedett, amelyet akár zenének is hívhatunk. Rendkívül újszerű, friss, és ebből adódóan szórakoztató zene volt az. Időközben a duó átigazolt a Warp-hoz, amely talán abból a szempontból egy jó húzás volt, hogy szélesebb körhöz eljuthat a zenéjük. Ezzel az átigazolással azonban a négy falat is elhagyták, és kiléptek az elektronikus zene nagybetűs életébe. Talán tudatos is volt a döntés, de ezzel egyszersmind lemosták magukról a post-dubstep címkét és újítások garmadával leptek meg minket. A kezdő Home Recording-ban szinte minden összpontosul. Rögtön szaxofont és orgonát kapunk a képünkbe...mi van??? Aztán később megjelenik az ének. Majd aztán King Krule kezd el Mc-zni.??? Tehát organikusabbra vették a hangszerelést, közelítenek az elektro-akusztikus hangzás felé. Mindemellett érezhető a Crooks&Lovers szöszmötölős jellegzetességének átemelése erre az albumra is, de itt pont ez nem válik kísérletivé. Ráadásul a háttérben marad a legtöbbször, vagy kiteljesedik pl. lefolytott klubhouse-ban (Made to Stray, Home Recording). Itt ami kísérlet, az a hangzás befogadhatóbb irányba történő konvertálása. Ezzel azonban az a baj, hogy a konvertálás után kevésbé lesz egyedi. A hangzás, ami jellemezte a zenekart, már csak nyomokban van jelen. Az újítások hatására pedig olyan szerzemények születtek, amelyek egyébként jelenleg jellemzik az elektronikus zenei szcénát, ezek a dalok olyanok lettek, hogy bármelyik másik előadó szerzeményei lehetnének. Ez végül is a lemez meghatározó hibája, vagy szőrszálhasogatásképpen az, hogy a befogadhatóbb felé történő próbálkozás, szült egy nehezen befogadható lemezt. Pop-osabb hangzás, de nem lett hallgathatóbb. A dalok szerkezete, a témák, és az előző album emlékei mégis meglágyítják azt a masszát és összességében mégis kellemes élményt hagy az emberben. Korábban úgy gondoltam, hogy "az újítás ebben az esetben egy ellaposodást eredményezett, amely mérföldekre van attól, amire képesek ezek a fiúk", de a lemeznek időt hagyva ez a kemény gondolat átformálódott bennem. Vitatható, hogy jó irány e, ha a fiúk kilépnek abból a  zenei skatulyából, amelyet ők teremtettek. Véleményem szerint még korai volt ez a próbálkozás, a post-dubstep tartogathatott volna még kellemes meglepetéseket. Ezzel a lépéssel azonban megkezdődött egy előadó művészi "karrier", amolyan saját út keresése, ahol még vegyes, nem túl tiszta a hangzás (hiszen pont azt hagyták hátra), de mindenféleképpen van benne fantázia. Az album véleményem szerint színvonalban nem egyenletes. Vannak nagyon ütősre sikerült húzások, King Krule-t mintha ehhez a zenéhez teremtették volna. Az album második fele már kevésbé izgalmas, itt talán dominánsabb a múlt "kísértése". Vegyesek az érzéseim az albummal kapcsolatban, de jó előjele lehet egy későbbi izgalmas transzformációnak.

7/10

Mount Kimbie - You Took Your Time

Ha ez az album nem lesz picsförk favorizált, nem mondom mit csinálok magammal. Az biztos, ami eddig kijött az tuti befutó.

Flying Lotus - Tiny Tortures

Flying Lotus - Until the Quiet Comes

FlyLo beleadott apait-anyait. A wonky guruja most is megmutatta, hogy igen is létezik stílusok felett álló muzsika. Mostanra mondhatjuk hagyomány, hogy kétévenként megjelenik egy stúdióalbum. Az Until the Quiet Comes a negyedik a sorban, a Warp Records gondozásában jelent meg mint elődjei (kivéve az elsőt). Aki ismeri a teljes diszkográfiát annak rögtön feltűnik, hogy albumról albumara csiszolódik a zene. A 2006-ban megjelenő 1983 és a két évvel későbbi Los Angeles nyers volt még. Kattogó, püffögő, agyontört ritmusok, amelyek valahogy mégiscsak harmóniává álltak össze. A 2010-es év egyik csúcspontja volt véleményem szerint a következő sorlemeze a Cosmogramma. Alapvetően a hip-hop-ból építkező elektronikus zene, vagy akár absztrakt hip-hop-nak is nevezhető zene egyik prototípusát alkotta meg ezzel a lemezzel. Azonban ebben az esetben már jóval kitolta a zenei stílusa határát, igazából itt már igen besorolhatatlan volt ez a zene. Tulajdonképpen jelen esetben sincs ez másként. Érződnek a hip-hop gyökerek, de annyira távol van már attól, hogy mégsem lehet annak nevezni. Ezen az albumon nem kapjuk rögtön az arcunkba a szanaszét tört ritmusok kavalkádját, noha ott van az továbbra is, de mintha a hangsúly eltolódott volna másfelé. A beat-ek legtöbbször a háttérben maradnak, ott fortyognak, dolgoznak, miközben sokkal nagyobb szerepet kapnak a dallamok. Ott van az a FlyLo-ra jellemző ritmusszekció, és mégis olyan lágy ez a zene, hogy szinte simogató. Ez a lágyság, fluid szerűség, amely szinte körülöleli az embert az, amely leginkább jellemző erre a lemezre. Mondhatni tisztul a hangzás, nem zenei stílust reprezentáló lemez már, hanem az, amit Flying Lotus-nak nevezünk. Jómagam a zenében vokál párti vagyok. Azt kell mondjam, hogy a lemezen jobban tettszettek az instrumentális track-ek, mert ezek simogatták lelkemet leginkább. Az album nyitó All in, a Heave(n), a Tiny Tortures, vagy a fantasztikus me Yesterday//Corded szívet melengető, lenyugtató, jól felépített hömpölygő elektronika. A The Nightcaller 80-as évek világát megidéző klubhangulata erősen meglepett, de nagyon eltalált.  A Thom Yorke-al felvett Electric Candyman meglepően kellemesre sikerült, a Cosmogrammás közreműködésétől annak idején nem ájultam el. A lemez csúcspontja egyértelműen ismét egy Laura Darlington-os felvétel, a Phantasm. Pedig az Eríkah Badu-s track-től sokat vártam, nem is rossz, de úgy látszik a régi jó bevált Laurával tudja ez a fickó kihozni a legjobbat a zenéjéből. A záró Dream to Me egyébként ennek a track-nek valami mutációja. Szóval erre az albumra ismét érdemes volt odafigyelni. Annak lesz ez ideális, aki képes napközben is elmerengni, kikapcsolni, nézni az esőt az ablakon keresztül, szóval akik érzik ezt a feeling-et azok biztos nem fognak csalódni ebben a lemezben.

9/10

Flying Lotus - Putty Boy Strut

Az első official video az Until the Quiet Comes-ról. Hát a track elég kis tingli-tangli, bár a közepe felé láttam némi fantáziát benne, aztán mégse. Cyriak Harris videója is elég beteg, eszembe juttatta a Stargate SG-1 korai replikátor invázióit, ezért jó pont jár.

Flying Lotus - Until The Quiet Comes — short film

   

Ha az egész album ilyen lesz, akkor ezzel tuti nem lesz probléma. A rövid film alatt az Erykah Badu-val felvett  See Thru To U, és a Niki Randa közreműködésével készült Hunger, és Getting There hangzik el. A film nagyon eltalált, a vizual és audio teljes koherenciában van, Kahlil Joseph rendezését dicséri. Nagyon várom az albumot.

Flying Lotus - See Thru To U feat. Erykah Badu

Flying Lotus-Hunger

Nem rossz, de remélem ez a gyengébbek közül való.

Flying Lotus Until the Quiet Comes Cover

Hát ez közel sem minimalista mint az előző volt. Strange.

Until the Quiet Comes

Until the Quiet Comes lesz Flying Lotus új albumának a címe amely október 2-án fog megjelenni. Mondhatni szokás szerint Thom Yorke-kal is kollaborál, mint az előző albumán a Cosmogramma-án. Az az együttműködés akkor hidegen hagyott, ennek ellenére a 2010-es év egyik legjobb albuma volt. Remélem az idei is ütni fog.