Lusine - Arterial

Jeff McIlwain ismét megcsinálta. Pedig ha jobban belegondolunk már másfél évtizeden át ezt csinálja. Hiába váltogatja az elektronikus zenén belül a stílusokat, van egy egyedi íz, amely csak is rá jellemző. Ahogyan a dobok megszólalnak, ahogyan ráönti a lágyan simogató szinti témákat és ahogyan megszólalnak a vokál sampling-ek, azok mind-mind a Lusine-ságról árulkodnak.

Az Arterial egy évvel a fenomenális The Wainting Room után jelent meg. Az említett LP a tavalyi év legjobb lemezei között szerepelt nálam. Ez a jelenlegi kiadvány jóval koncentráltabb és kevésbé eklektikus. Az EP formátum jó behatárolt zenei koncepciót eredményez sok esetben, ez itt is így történt. Amíg a The Waiting Room inkább a táncolhatóbb, dallamosabb irányt képviselte, addig az Arterial inkább a klasszikusabb értelemben vett IDM felé kanyarodik. Jóval lassabb, merengősebb ez az anyag, viszont technikai bravúrokban igen csak gazdag ez a négy track, tehát semmiféleképpen nem nevezhető lagymatagnak. Inkább őszi álmos reggelekhez passzol. McIlwain játszi könnyedséggel olvasztja egybe a house-t, a minimal techno-t, az ambient-et, miközben a szinti melódiák meglágyítják a hangzást, ezáltal a zene befogadhatóbbá válik.

A Quiet Day demonstrálja ezt leginkább ahol a kissé megtört ambient alap folyamát szinte szét szakítja a pattogó minimál techno, a lefojtott vokál az ambient-ből kitörő szinti témával pedig a leghallgathatóbb track-ké varázsolja a lemezen. Az Eyes Give In hasonlít leginkább az előző LP hangzásvilágához, mégis eltérő attól hiszen ritmusában ennyire megtört képletet azon nem alkalmazott, ráadásul a vokál itt erősen sampling-ezett. Ez a track inkább áll közelebb a detroit-i minimal house-hoz. Az Aterial glitch-es alapjába beleolvasztott techno is zseniális, ahol az ismétlődés szinte transzt eredményez. Egyébiránt az Arterial video-ja is megér egy misét, ugyanis vér folyik a kütyü elektródái között. Eddig az év legjobb videói között biztos ott van (megtekinthető itt). A Forks misztikus hangszíneivel tökéletes zárása az EP-nek.

Az Arterial valóban tökéletesen reprezentálja azt, hogy a gépies monotónia mögött némi humanitás is felfedezhető. A durva az, hogy pont ebben az arányban ez valóban így is van.

8/10

Lusine - Arterial video

Új EP a láthatáron Arterial címmel. A tavalyi fantasztikus táncparkettbomba The Waiting Room után ismét érdekes irányt vett Lusine zenéje, bár a track közepétől bizony ott van a hamisíthatatlan hangzás. Augusztus 5-én jön ki a négy számos EP.

Lusine - The Waiting Room

Ami azt illeti a vártnál is sokkal jobban üt ez a lemez. Első hallgatásra nem működött, no nem azért mert nem dallamos, egyszerűen elhaladt mellettem. Többszöri hallgatásra azonban beérik olyannyira, hogy könnyen a rabjává lehet válni. A többnyire ambient-ben és IDM-ben utazó Seattle-ben élő zenész legfrissebb anyaga részben szakított a hagyományokkal. Teljes mértékben nem, hiszen igazi álmodozó zenével van dolgunk, de ezúttal a megközelítés más lett. A 2009-es A Certain Distance glitch-es hatásait mostanra sikerült hátra hagyni, és szerencsére nem is került elő a mostanra csontig lerágott dubstep sem. Ehelyett kapunk amolyan ízig vérig klubzene féleséget. A The Waiting Room-ra inkább jellemző a táncolhatóság, mint a korábbi anyagokra. Újra előkerült a 90-es évek, mind ritmus szekcióban, mind  pedig effektek tekintetében. Zeneileg ez az album ötvözi a minimal techno, a house és a szinti pop elemeit, és teszi ezt úgy, hogy a pop-osan hallgatható irányba mozdul el. Az albumon egyaránt megtalálhatóak instrumentális és vokális darabok is. Természetesen a vokálisak képviselik a hallgatóbarátabb vonalat, bár a robotosan lefojtott énekhang az Another Tomorrow-ban és a By This Sound-ban elég elidegenítő. Az instrumentális darabok repetitívek, azonban a folyamatos témakibontás, építkezés mindig eufórikus kiteljesedést eredményez, ezáltal illeszthető rá a pszichedelikus jelző. A Get the Message a legpoporientáltabb track a lemezen, amely egyébként egy Johnny Marr féle Electronic feldolgozás, de a Lucky sem sokkal marad el tőle a maga dancefloor flow-jával. Számomra a Stratus a legkiemelkedőbb dal a lemezen, amely a maga trance-es vibrálásával a kilencvenes évek klub életét juttatja eszembe. Mindent összevetve kiváló érzékkel lettek egybe gyúrva ezek a dalok, amelyek albumként egységes keretben is megállják a helyüket. Azt pedig ha lehetőség nyílik rá mindig leírom, hogy kifejezetten örülök, hogy kezd a 90-es évek újra felfedezve lenni.

8/10

Itt pedig meghallgatható a lemez:

Lusine - Whitout a Plan

Nem akarom elkiabálni, de ennek az albumnak brutál jónak kell lennie, ez a track is tiszta beszarás. Hivatalosan holnap jön ki a The Waiting Room.

Lusine - Another Tomorrow

A Február 18-án megjelenő The Waiting Room-ról. Ígéretesnek tűnik.