Beach House - The Traveller video

Ebben a dalban van egy érdekes Alison Goldfrapp-os hajlítás, ami azt juttatja eszembe, hogy jól jönne egy új Goldfrapp album. Egyébként imádom ezt a dalt!!

Albumok

Beach House - Thank Your Lucky Stars

A Depression Cherry után egy kicsit féltem, hogy már nincs inspiráció az együttesben, hiszen ha őszinték akarunk lenni, semmi újjal nem szolgált az a lemez. A Thank Your Lucky Stars sem mutat új irányt, de annyi újjal szolgál, mint minden megjelenés egyenként a Depression-ig. Mindig is a nüanszokon volt a lényeg, hiszen az atmoszféra, a hangulat adott. Nem tudom ki hogy van ezzel, de ez a lemez kifejezetten oldott hangulatú, könnyen magával ragadó dallamokkal van tele. Talán ez eddig a Beach House legbefogadhatóbb lemeze, nincs meg a kötelező megküzdés vele, rögtön elringat. Ez egy igazi easy listening album, de a minőségéből ez egy cseppet sem von le. Ugyanúgy megéljük a magasságokat, mint a mélységeket, miközben a terasz ajtó előtt kifelé merenghetünk a jó meleg szobából, azzal a jól eső "már ismerem" érzéssel, mint mikor végre haza talál az ember.

7/10

Shigeto - Intermission

Azt hiszem már jó messze vagyunk  a Lineage pastoral hangulatától, és egy kicsit közelebb a No Better Time Than Now azzal szinte ellentétes urbánus vonalához. Valami átmenetnek vagyunk a fültanúi, amelyet talán meg is erősít az EP címe is. Az biztos, hogy szelídült a hip-hop-os nyersség, és valami sötét hangulat borult rá az egészre. Ebből adódóan eléggé ráül az emberre, már csak azért is mert a témák az ismétlődésre épülnek, nem érezni, hogy valahonnan tart valahová. Remény a sötétségben, hogy a jazz itt is alapvetés, bár jóval kisebb már a hatás, de az félelmetesen shigeto-s. Remélhetően nem ezt a tipikusan rá jellemző jazz átértelmezést fogja elhagyni a jövőben, mert ettől van lelke a zenéjének, még akkor is, ha egy dark maszlaggal önti nyakon. Nem elég változatos, de EP-nek egységes hangulat kell. Csúcspontok: City Dweller, Need Nobody

6,5/10

Toro y Moi - Samantha

Azt hiszem végleg le tettem arról, hogy tőle valaha is értékelhető darabot hallok. Ez a konceptalbum egy újabb agymenés, egy újabb kísérlet, amelyben nem látom a szerzőt. Ki az a Toro y Moi? Mi zenéjének legfőbb jellemvonása? Talán az, hogy folyamatosan változik anélkül, hogy önazonos maradna. Jelen esetben inspirációt kaphatott Nosaj Thing-től (szerepel is albumon), ugyanis elkészítette ő is a hip-hop-post r'n'b albumát, csak esetében ez az arculatváltás már nem komolyan vehető. Az egészben a legidegesítőbb, hogy egyébként sok helyen egész pöpec dolgokat rakott össze, mégis olyan mintha nem magának írta volna ezeket, mégis az ő neve alatt jött ki. A post r'n'b-s elszállások kifejezetten magával ragadóak, de eredetiség hiányában elég átlagos a színvonal, mentségére szolgáljon, hogy inkább kifelé tart belőle.

6/10

Joanna Newsome - Divers

Értem én az elragadtatást, hiszen zeneileg, és konceptuálisan is kellő ízléssel, magas színvonalon összerakott ez a lemez. A baj csak az, hogy ehhez a nyekergéshez én jelen pillanatban nem vagyok elég nyitott, így minden egyes perc egy tőrdöfésként hat, minden porcikám ellenáll neki. Eddig sem voltam rajongója, ezután sem hiszem, hogy megnyert magának. Egy nyugodtabb időszakomban azért teszek vele még egy próbát, szerencsére az erre való késztetés szintjéig eljutottam.

4/10

Beach House - Depression Cherry

Valahogy a fene nagy hype elkerülte ezt a lemezt, ami azért valljuk be pozitívum az ilyen magunkfajta álsznob ínyenceknek. Aztán az is igaz, hogy nagyon sokan dicsőítik, újra mesterdarabként illetik ezt a lemezt. Nem igazán akartam vele foglalkozni, de csak azért is leírom az ellenkezőjét.

A Beach House véleményem szerint az a zenekar, akinek a lemezeit sokszor kell meghallgatni, hogy kinyíljanak. Egyik lemezük sem működött impulzusra, de a kitartás eddig mindig meghálálta a dolgot. A legutóbbi két lemezüket tartom egyértelmű csúcspontnak, valahogy a korai minimál korszakkal nem tudtam mit kezdeni. Újabban sajnos úgy működöm, hogy ha nem kapok elég ingert, magam leszek ingerült, úgyhogy a mai minimál zenék lassan bizony az őrületbe kergetnek. Erre jön ez, és megpróbál visszatekinteni arra a korszakra, ráadásul a kevésbé minimál albumjaik hangzásvilágát egy az egyben átveszi. Ez ütötte ki nálam első hallgatásra a biztosítékot olyannyira, hogy be se húztam egy hétig a winamp-ba. Aztán persze beláttam, miként is szokott működni egy Beach House lemez, és szépen ízlelgettem, szinte minden nap meghallgattam. Borítékolható volt, hogy előbb utóbb elkap a feeling, és végül is volt egy pont, amikor megállapítottam, hogy alakul ez. Valahogy megbocsájthatónak éreztem az önismétlést, mert kezdtek a dallamok megragadni. És itt valahol elveszett ez a történet. Sokadik hallgatásra már szinte megerőszakolt az élmény, és be kellett látnom, hogy ez a zenekar is kezd kifogyni a szuflából. Ez a fajta irányváltás valószínűsíthetően nem tudatos, inkább érzem már ezt annak, hogy kifogytak az ötletekből és végre megcsinálták a "beérős" lemezt, amely nem baj, mert azt csinálják amihez értenek. Azonban ez most nem jól sült el, mert teljesen ötlettelen és önismétlő az anyag. Ráadásul az elementáris erő hiányzik a legtöbb dalból, annyira erőtlenek, hogy semmilyen élményt nem okoz. Ez az erőtlenség pedig unalmat vált ki. A helyzetet nehezíti, hogy strukturálatlanok a dalok is, és nincs semmilyen ívük, kettő kivételtől eltekintve (Sparks, PPP). Végig egy témát ismételgetnek, nincsen semmilyen kiteljesedés, csak a tömény középszerűség. Annyira persze vagyok objektív, hogy ezt a negatív indulatot tudom kötni ahhoz a hozzáállásomhoz, amely a minimál zenéket illeti manapság. Számomra ez túlságosan lecsupaszított, puritán, ahhoz pedig markáns egyediséggel kell rendelkezni, hogy a minimál maszlagon keresztül is átütő hatással legyen (csak nem egy Sufjan Stevens, na).

Nem tisztem tovább szekálni az anyagot, de meg kell állapítsam, hogy a Beach House egyre inkább nem az én világom.

5/10

....már most látom, hogy a Twin Peaks folytatást is rühelleni fogom :)...

Beach House - Sparks

Ez a dal egész kellemesre sikerült, remélem egy jó video is kijön nemsokára hozzá.

Beach House - Wild Video

Ki gondolta még ezt?

Bloom újratöltve

Érdekes sokszor az, hogyan érik meg valami az emberben. A Beach House ide albuma feladta a leckét, de többszöri hallgatásra beérett az anyag. A vizuálhoz kapcsolódó érzések sokszor nyomnak a latba, így volt ez itt is. Kora reggel úton a munkába, füles a fülemben, tekertem a szuburbián keresztül és ott történt, ott lettem rabja a lemeznek. Kifejezetten félhomályban, és kint a szabadban fogott meg. Minden hétköznapi sallang megoldásoktól mentes, mégsem kísérleti anyag, amolyan nagyvárosi hangzású lemez. Elidegenített, mégis emberközeli. Megkockáztatom, hogy az év lemezei között ott lesz.

8/10

Beach House-Bloom

Elsőre meg mondom őszintén nem tudok vele mit kezdeni. Csalódott vagyok, a kritika által túl értékeltnek érzem. A Beach House-al mindig próbálkozom, de rá kell jöjjek, lehet nem az én zeném. Pedig ígéretesen kezdődik: a Myth és a Wild kifejezetten tettszett, a dalok felépítésével sincs probléma. Nem vagyok meggyőzve, hogy többszöri hallgatás segít a helyzeten....