2015. október 1., csütörtök

Beach House - Depression Cherry

Valahogy a fene nagy hype elkerülte ezt a lemezt, ami azért valljuk be pozitívum az ilyen magunkfajta álsznob ínyenceknek. Aztán az is igaz, hogy nagyon sokan dicsőítik, újra mesterdarabként illetik ezt a lemezt. Nem igazán akartam vele foglalkozni, de csak azért is leírom az ellenkezőjét.
A Beach House véleményem szerint az a zenekar, akinek a lemezeit sokszor kell meghallgatni, hogy kinyíljanak. Egyik lemezük sem működött impulzusra, de a kitartás eddig mindig meghálálta a dolgot. A legutóbbi két lemezüket tartom egyértelmű csúcspontnak, valahogy a korai minimál korszakkal nem tudtam mit kezdeni. Újabban sajnos úgy működöm, hogy ha nem kapok elég ingert, magam leszek ingerült, úgyhogy a mai minimál zenék lassan bizony az őrületbe kergetnek. Erre jön ez, és megpróbál visszatekinteni arra a korszakra, ráadásul a kevésbé minimál albumjaik hangzásvilágát egy az egyben átveszi. Ez ütötte ki nálam első hallgatásra a biztosítékot olyannyira, hogy be se húztam egy hétig a winamp-ba. Aztán persze beláttam, miként is szokott működni egy Beach House lemez, és szépen ízlelgettem, szinte minden nap meghallgattam. Borítékolható volt, hogy előbb utóbb elkap a feeling, és végül is volt egy pont, amikor megállapítottam, hogy alakul ez. Valahogy megbocsájthatónak éreztem az önismétlést, mert kezdtek a dallamok megragadni. És itt valahol elveszett ez a történet. Sokadik hallgatásra már szinte megerőszakolt az élmény, és be kellett látnom, hogy ez a zenekar is kezd kifogyni a szuflából. Ez a fajta irányváltás valószínűsíthetően nem tudatos, inkább érzem már ezt annak, hogy kifogytak az ötletekből és végre megcsinálták a "beérős" lemezt, amely nem baj, mert azt csinálják amihez értenek. Azonban ez most nem jól sült el, mert teljesen ötlettelen és önismétlő az anyag. Ráadásul az elementáris erő hiányzik a legtöbb dalból, annyira erőtlenek, hogy semmilyen élményt nem okoz. Ez az erőtlenség pedig unalmat vált ki. A helyzetet nehezíti, hogy strukturálatlanok a dalok is, és nincs semmilyen ívük, kettő kivételtől eltekintve (Sparks, PPP). Végig egy témát ismételgetnek, nincsen semmilyen kiteljesedés, csak a tömény középszerűség. Annyira persze vagyok objektív, hogy ezt a negatív indulatot tudom kötni ahhoz a hozzáállásomhoz, amely a minimál zenéket illeti manapság. Számomra ez túlságosan lecsupaszított, puritán, ahhoz pedig markáns egyediséggel kell rendelkezni, hogy a minimál maszlagon keresztül is átütő hatással legyen (csak nem egy Sufjan Stevens, na).
Nem tisztem tovább szekálni az anyagot, de meg kell állapítsam, hogy a Beach House egyre inkább nem az én világom.

5/10

....már most látom, hogy a Twin Peaks folytatást is rühelleni fogom :)...

9 megjegyzés:

  1. Komolyan nem értem, hogy nem tetsző albumok kritikáira hogy vagy képes időt pazarolni. :) Én már azokról sem írok, amik tetszenek, nem hogy rossz albumokról. :D

    VálaszTörlés
  2. Én is valami ilyesmi hozzáállással indultam neki, de engem meg tudott győzni. Szóval abszolút értem, hogy miről beszélsz, ezért nem is lehet vele(d) vitába szállni. :)

    Twin Peaks... Hát nagyon kíváncsi leszek. Annyira nem lehet tudni, hogy mire számítsunk, hogy az csak még! A régi Twin Peaks stílus ma már nagyon bárgyú lenne, Lynchtől meg amúgy se lehet tudni hogy mire számítson az ember. Tartok tőle, hogy csalódás lesz, de ennyi idő meg hype után az lenne a csoda, ha nem lenne az.

    VálaszTörlés
  3. Na nem mintha az utóbbi időben túlzásba vittem volna a posztolgatást, úgyhogy örültem, hogy ezt is megszültem. Egyébként Zoli te voltál az, aki a szikrát megadta, az első indulatomból kiböfögtem az egészet. Nincs ezzel baj, jól esett, csak attól gurultam be, hogy hozzám nem áll ez az egész közel, míg másnak (nektek) extatikus pillanatot okoz. Fel vagyok háborodva!!!:D
    Twin Peaks: nyilván kíváncsi vagyok rá, de már a hype az agyamra megy. Lynch-nek még nem volt rossz húzása. Sokakkal ellentétben nekem az Inland Empire is bejött.

    VálaszTörlés
  4. Beszarsz, új Beach House album jelenik 1 hét múlva! :) Kíváncsi vagyok, hogy más lesz e mint a Cherry!

    VálaszTörlés
  5. Csekkold az új albumot, elég súlyos és zajos a hangzása, a Rough Song pl. hátborzongató!! Tényleg más hangzású, mint DC, nyersebb, elektronikusabb.

    VálaszTörlés
  6. Oké nézem, mármint fülelem! :)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem ez is megvevős lesz nekem. :)

    VálaszTörlés
  8. Elsőre meglepően könnyen hallgatható volt. Ez szokatlan tőlük. Ennyire easy listening-et még nem dobtak ki eddig. Majdnem táncolni lehet rá! :D

    VálaszTörlés
  9. Én pont az első számot hallottam elsőre róla pár napja, és sz még teljesen olyan, mint az előző album, de talán még unalmasabb, el is szomorodtam, hogy unalmas album lesz. Aztán a 3 számtól indul be a lemez.

    VálaszTörlés