Dancing Suns - Dancing Suns (Funkhaus Studio Berlin)

Atyaég!!!!Ez a felvétel lélegzetelállítóra sikerült. Nem is tudom ez a live vagy az albumverzió jobb, mindenesetre a koncertfelvétel hangulatosra sikeredett.

 

Dancing Suns - Goldmine

Kis hazánkban Nina Hynes neve sajnos nem cseng ismerősen. Hazájában, Írországban, azonban hatalmas ismertségre tett szert, és ha nem is kirobbanó, de szép sikereket ért el az Egyesült Királyságban, Németországban, és a turnézásoknak köszönhetően a Cseh Köztársaság és Szlovákia is gazdagította rajongótáborát. Pedig van miért rajongani, hiszen életműve változatos és színes, és három évtizede szinte folyamatosan alkot. 1999-ben jelent meg első albuma a Creation, amely tulajdonképpen egy EP volt, de annyira egységes keretet adott a daloknak, hogy ez tekintendő Nina első albumának. 2002-ben jelent meg első LP-je, tulajdonképpeni második albuma Staros címmel, amely mind hazájában, mind nemzetközileg sikert aratott. A Mono Prix single-hez készült el első videoklip-je is.  A 2002-es évben Berlinbe költözött és 2007-ig Nina Hynes and the Husbands néven alkotott, melynek csúcspontja a 2007-es harmadik albuma volt, a Really Really Do. Számos digitális dal és EP jelent meg mostanáig, amelyet a saját Transplant Records kiadó gondozásában jelentetett meg. A megújulás szinte mindig központi szerepet tölt be. A Creation-ön lévő Trigger rockos nyersségétől, a Staros letisztult gitárpop-ján, majd a Really Really Do néhol elektroclash-es, néhol downtempo-s hatásain keresztül jutottunk el Nina legutóbbi újjászületéséhez, a Goldmine-hoz.

A Goldmine készítése 2011-ig vezethető vissza, amikor is Nina meghirdette a Goldmine Project-et. A Fundit segítségét igénybe véve kizárólag támogatói hozzájárulásokból készítette el a lemezt, amelyet a támogatók mind digitálisan, mind pedig vinyl formájában megkapnak. Végleges formába öntése nemrég történt meg, és digitálisan 2013.05.13-án vált elérhetővé a zenekar hivatalos Bandcamp oldalán. Nina ezúttal sem saját neve alatt adta ki a Goldmine-t. A projekt a Dancing Suns nevet kapta, amely voltaképpen Nina Hynes-t, férjét Fabien Leseure-t, Sean Carpio-t, és 27 professzionális zenészt foglal magába. Az albumot három helyszínen vették fel Cellbridge-ben, Berlinben és Brüsszelben. Digitálisan még az Itunes-on válik hamarosan elérhetővé.

Első körben 2012 december 28-án kaptunk ízelítőt, de ez még nem volt masterolva. Mindenestre nemrég voltunk túl a „hivatalos” világvégén, amely megerősítette "a föld utolsó napjai" koncepcióját a lemeznek. Ez fatálisan meghatározhatná az album atmoszféráját, azonban nem az történik amire számítunk. Kétségtelen, a Nina-ra jellemző melankólia itt is fontos szerepet játszik, de nem kapunk egy pre-apokaliptikus nyomasztó hangulatot, hanem egy igazi felszabadító, életigenlő atmoszféra teremtődik, ahol a zene körül öleli az embert. Az élet szeretete a mottója az albumnak, amely a férj és feleség szerelemgyermeke. A The World (első hivatalos single) dalszövege „we’ve got everything we need” méltóan demonstrálja az album mottóját. Ehhez a grandiózus kerethez kitűnően illeszkedik a nagyzenekari hangzás, mást el sem lehetne hozzá képzelni. Jellemzőek a filmzeneszerű kiteljesedések, amelyek a maguk diadalittas rézfúvós hangszerelésével és a megkapó dallamokkal igazi lúdbőröztető élményt nyújtanak (The World, Tarnished, Safe, Black Eagle). Nem meglepő, hogy Morricone szerű spagetti western hatások is jelen vannak a lemezen, egy „Aranybánya” el sem képzelhető nélkülük. Ezeknek a daloknak a hangszerelése a leggazdagabb, a legnagyobb zenekari apparátus itt van igénybe véve (Rain, Tarnished). Érdekességként hatott a kvázi Beach House szerű dream pop hatás a lemezen. Ezek leginkább a Mexico-n és a Goldmine-on érhetőek tetten. Míg a Mexico-ban inkább a folk-kal, addig a Goldmine-ban a spagetti western-nel keveredik ez a hatás. Az albumon érződnek még jazz hatások is, mint első hallgatás után jellemeztem, ez egy igazi western jazz jam. Jellemzőek ugyanis a dalokon belüli témaváltások, amelyek azontúl hogy változatosabbá teszik a dalt, még adnak hozzá egy kis kísérletezést is, amelyek ötletesek és rendkívül szórakoztatóak. A Cuckoo az egyetlen dal amelyet már korábbról ismerhettünk digitális dal formában, ennek egy újrahangszerelt befordultabb változatát kapjuk ezúttal, amely kezdetben a hallgató türelmét igencsak próbára teszi. A „Men dont’t know how to love” szerű befordulások (Black Eagle) azonban a továbbiakban már nem lesznek jellemzőek, helyette kapunk egy Hynes féle It’s All So Quiet-et (Safe) és egy lélegzetelállító vallomást a végére (Over the Line). Ez utóbbi egyébként a legmegkapóbb amelyet valaha is csinált Nina, a dallam, a hangszerelés, úgy ahogy van.

A Goldmine tehát Nina egy újabb fejezetének kezdete, a projekt végállomása. Egy feleség, egy anya vallomása, egy gyönyörű gyermek születése. Életműve folyamatosan ívelt fölfelé, úgy érzem most a csúcson van. Nyilván vannak az albumban kisebb tökéletlenségek, de ezekkel együtt szerethető és megunhatatlan. Igazi időtlen zene, mondhatni klasszikus. Lehet, hogy ez a támogatós dolog nem is rossz ötlet? Ha esetleg ettől működne (a tehetség mellett), akkor bizony ezt tanítani kellene, ugyanis igazi minta lehet.

10/10

Dancing Suns - Dancing Suns video

Save the last dance for me........Nina-val nem tudok tök elfogult lenni, de ez a szám az elejétől a végéig tiszta lúdbőr. Ja és a master eszméletlen jót tett neki.

Dancing Suns - Rain video

Egy újabb single a Dancing Suns-tól. Ez sorrendben a harmadik a The World és a Tarnished után. A Goldmine állítólag 04.13-án jön ki. Természetesen én már a korábbi demót is meghallgattam, és azt gondolom, hogy jó eséllyel lesz benne ez az év albumai között. Érdekes, hogy a Rain-re esett a választás, ugyanis a Tarnished is spagetti westernes hatásokban fürdött, és jelen dalnál sincs ez másként. Valami eszméletlen gazdag a hangszerelés, duzzad az élettől az egész. Jesszus, már majdnem egy féléve Goldmine lázban égek, most már nagyon akarom a végeredményt. Kár, hogy ez csak egy hangulatvideó lett.

Dancing Suns - Tarnished

Nina Hynes Dancing Suns projektje azért lassan csak beindul. Év végén kaptunk egy single-t, és felkerült az album (Goldmine) demo verziója a hivatalos Bandcamp oldalára is. Heteken belül pedig kész a végleges verzió is, amely az Itunes-on lesz elérhető, valamint vinyl-en. Gondolom a megjelenés beharangozására elkészült a Tarnished-hoz ez a video, amely emlékeztet valamire, de még nem jöttem rá mire. A demo-s változatnál ez rövidebb, gondolom egyfajta edit változat. Azt mondjuk sajnálom, hogy a végén pont a jammelgető rész maradt le, amely egy kicsit megvariálta ezt a spagetti western hangulatot. Jesszus, a demo oltári jó volt, most már alig várom, hogy szól ez úgy Isten igazából........

Dancing Suns - Goldmine

Végre meghallgatható a lemez. Elsőre számomra igen különös élmény volt, újra 180 fokos fordulat ez a western-jazz jam, amelyet itt hallunk, főleg az elektro-rockos Really Really Do (2007) után. A jam kifejezés nem véletlen, nekem itt-ott eléggé improvizatív és dallamvilága is elsőre nehezen befogadható, de nem látom reménytelen küldetésnek, az biztos nagyon szokni kell. Az album a Goldmine Project végterméke, amelynek lényege az volt, hogy Nina 100%-os rajongói támogatásból készítette a lemezt, azaz előre fizetős volt a buli, és ők meg is kapták a lemezt (gondolom digitálisan). Egyébként februárban vinyl-en fog kijönni, januárban pedig megmasterolva az Itunes-ra is felkerül. Mondjuk ebben az egészben engem csak az zavar, hogy nem tudni akkor ez most egy végleges verzió, vagy sem? Valószínű ez lehet a végleges, de véleményem is akkor lesz végleges, ha normális hangzásminőségben magamévá tehetem. Addig is itt ízlelgethető.

Dancing Suns / Nina Hynes - The World

A Goldmine első single-je, amely ma jelent meg. Imádom ezt a nőt, és új zenekarát!