Louder than Bombs trailer

!!!!!!!

Reprise / Szerzők

Joachim Trier első filmje mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Tudom, nem nagy szám, láttunk már ilyet. Ebben az esetben azonban egy kicsit direktebb a történet, hiszen főhőseink ifjú írók, akik a maguk módján meg akarják váltani a világot. Tulajdonképpen filmesekről is szólhatna a történet. Ennyit a feltételezett ihletésről. Míg második filmjében a harmincasokra fókuszált a történet, jelen esetben a húszas évek elején járó Phillip és Erik barátságának egy szakaszát követhetjük nyomon. Olvasnak, zenét hallgatnak, buliznak, írnak és epekedve várják a kiadók válaszait. Phillip gyengébb, nem bírja a hirtelen jött sikert, majd később nehezen küzd meg az írói válsággal. Erik pedig fuldoklik környezetétől: Oslo-t el kell hagyni. A gyermekkor vége, a világ kinyílása, a célok keresése, az ideológiák alakulása, a merre tartok, hová érkezem azok a gondolatok, amelyeket Trier feldob a nézőknek. Aztán ebben ki ismer magára, ki nem, az egy másik dolog, de az is tény, hogy ezeken mindenkinek el kell gondolkoznia és csak retrospektíve lehet válaszokat kapni. Azt azért hozzá tenném, hogy sokszor még úgy sem. Ebből a monológból sejtetődik, hogy erősen filozófiai síkú a film, mégsem elvont, hiszen mindennapjaikon keresztül fejtegetődnek a dolgok. Igazi első film, hiszen nem érzem még letisztultnak, rengeteg hatást érzek. Az időrendiség váltakozása sokszor zavaró, hiába a divatos flashback szerű megoldások. Anders Danielsen Lie nagyon jó, bár már kíváncsi lennék egy merőben más karakter megformálásában mit hoz. Mindenesetre a filozofikus, élet értelmét kereső, érzelmileg, idegileg labilis fiút jól alakította ebben a filmben, és az Oslo, 31 August -ban is.

6/10

Oslo, 31, August

 

Joachim Trier második filmje eszméletlen hatással volt rám. Az utóbbi időben több olyan filmet láttam, hogy elfogott az az érzés, hogy tudom mi a dörgés. Értem miről szól, mert megéltem, részese voltam. Mert egy korszakról, adott esetben generációról szól a történet. Jelen esetben a 30-as éveinek elejét taposó Anders egy napjába kapunk bepillantást. Anders függő, aki a rehabilitációs intézeti kezelésének végét járja, és rájön ideje kezdeni valamit az életével. A baj csak az, hogy a rohanó világban sohasem találta a helyét, noha azt is megismerjük a történet során, milyen neveltetésben részesült. Ő volt az a gyermek, akivel engedékenyebbek voltak a szülők, azonban nővérét szigorúbban fogták. Az talán mellékes, hogy a nővére egy nővel él együtt, mindenesetre látható, hogy családi problémák is voltak a háttérben. Andersnek egy olyan világba kell újra beilleszkednie, amelyből a drogok világába menekült. Ráadásul szembesül azzal, hogy kortársai már megházasodtak, gyermekeket nevelnek, idealizálni mégsem tud, mert időközben kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga problémája. Párkapcsolatát nem tudja rendbe hozni, de legbelül nem is akarja, csak a normákhoz való alkalmazkodás hajtja, mert kell egy párkapcsolat és persze egy állás is. A nap folyamán egyre reménytelenebbnek látja helyzetét. Talán a hagyományos családi minták megbomlása, az értékek devalválódása miatt nem találja ez a generáció a helyét a világban, nem tudom. Anders története egy megoldási minta, amelyet sajnos korunk termelt ki. Ugyan rá jön arra, hogy rossz utat választott, mégsem mutat senki másik utat, hogy élhesse az életét. Mi az élet értelme? Anders nem kapott választ.......eddig én sem nagyon.

A főszerepet játszó Anders Danielsen Lie-re érdemes figyelni, sok minden lapul még a tarsolyában szerintem. Ez után pedig a rendező első filmjét is meg fogom nézni (Szerzők), ebben a fószerban is nagy potenciálokat látok.

8,5/10