A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bor. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. január 15., péntek
2015. december 10., csütörtök
A karácsonyi betározás megtörtént. Ahogy így elnézem, egy kicsit külhonira sikeredett, de nem tudtam ellenállni a viszonylag nyomott áron értékesítő német szupermarket termékeinek. A Molnár most is kötelező elem Villányról, egy ideje elég pincehű vagyok erről a területről. Egyedül még egy kis Szekszárdi Kadarkát kell beszereznem, amelyet az Aranyfürt-től szeretek a leginkább.
2014. szeptember 26., péntek
Igen! Ismét sikerült piszkosan jó áron szert tenni ezekre, a Molnár félének kifejezetten örülök. A pécsi is hihetetlen vétel volt, ugyanis ugyanazt az évjáratot sikerült beszereznem, amit tavasszal és az feledhetetlen élmény volt. Az izgatottságtól még mindig nem találok szavakat! Ja és egy kis ezer napig érlelt sajt darabot is beszereztem, de most már okos vagyok, nem teszem a hűtőbe. Fogyasztásig kint figyel a gázóra szekrényben az erős nozális élmény miatt!
2014. február 1., szombat
Warm Sound
Félelmetes, hogy egy lemez megvitatása micsoda dolgokon gondolkoztat el. Cszn kollégával blogján Gesaffelstein Aleph-jéről értekeztünk, amikor is rávilágított arra a tényre, hogy amit én system error-ként értelemezek az nem más mint a korosodás. Mert csak fanyalgok, nem igazán jön be újabban semmi. És bár túlkínálat van, de azért a 79-es évjáratból adódó tapasztalat bizony igen csak ráül eme ifjúkor befogadó készségére. Az igazság az, hogy lehet sok mindenre fogni, hogy az embernek miért nincs ideje nyitottnak lenni, és ráadásul egy idő után a nyitottság iránti elköteleződés is kezd terhes lenni, mert az új terhes, mikor már megszoktuk a jól beváltat. Szóval rohanunk állandóan. Jómagam is most fújom már ki magam egy projekt után, ezért van időm eme ömlengésre is. Szóval ha Zolinak igaza van, hogy korral már egyre kritikusabbá válik az ember, és emellett meg van az igény az új megismerésére, akkor ezzel mit is lehet kezdeni? Mert ha így nézzük ez egy paradoxon, tehát nem kellene, hogy ez bennem igényként fogalmazódjon meg. Aztán rájöttem, hogy végül is miért is csinálom ezt a blogot. Talán azért, hogy a nyitottságom igényét folyamatosan fenntarthassam, hogy ne vesszek el a hétköznapokban és hogy érdekes embereket ismerhessek meg. No meg arra is rájöttem, hogy ha hagyok magamnak időt a hóbortokra, akkor hirtelen ki nyílik a világ: két pohár Ermitage után gyakorlatilag le se lehet lőni. Arról nem is beszélve, hogy erős nosztalgiára késztetett e vörös nedű. Pont tíz éve jelent meg a Zero 7 When It Falls albuma, és pont ilyen merengős zenére vágytam, valami ismerősre (vénülés Zoli szerint). Amikor ez a gyengéd meleg hangáradat körül ölelt, olyan időtlen érzésem támadt, hiszen pont ez a kellemes érzés fogott el tíz évvel ezelőtt is. Ekkor az is bevillant, hogy pont ezeket a pillanatokat keresem a különböző művészeti ágakban. És tényleg van jelentősége a kornak, de csak hozzávetőlegesen. Az, hogy milyen élmények értek az életben, végül is az fogja meghatározni, hogy valami tettszik, vagy sem. És igen az idő előrehaladtával ez egy szétnyíló ollóvá válik, és egyre nehezebb megtalálni azt az időtlen eufórikus állapotot. Addig jó, amíg ez az igény megvan és sajnos abba bele se merek gondolni, hogy majd fel fogom e fogni azt, hogy ez az igény már nincs meg. Szerintem nem, de talán így lesz ez jól. Ennek egyértelmű jele lesz a blogtevékenység megszűnése.......Szentég!!! Nem iszok még egy pohárral!!!!
2013. szeptember 2., hétfő
Őszre hangolva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)