Nem vagyok már egyetemista!!!!

Ezt is megcsináltam, ennek is vége. Egy kicsit megrémít a dolog. Eszméletlen sok bosszúsággal járt ez a mester diploma megszerzése, igazából a csoporttársak sem fognak hiányozni, mégis...Megrémülök attól, hogy nem zökkent ki valami a hétköznapokból. Azért ez jó ürügy volt távol lenni a munkahelytől, innentől kezdve teljes mellbedobással kényszerülök szembesülni az eszetlen átalakításokkal, világtalansággal, káosszal. Belegondolva is kiégtem, bár foglalkozásomat tekintve ez nem egy újszerű dolog. Ami talán segít, az egy kis szupervízió társaságban, egy kis alkohollal, talán így a hétköznapok is jobbak lehetnek.....vagy jelentkezek phd-re. Mindenesetre legalább most már kinyílik a világ körülöttem, a tételek pedig kitűnő gyújtósok lehetnek egy szalonnasütésnél.....szar ez az elfojtott agresszió. :-)

Domesztikalizmus

Napok óta kattant vagyok, egy kicsit kezd elegem lenni abból, hogy minimalizáltam az otthontól való távollétet. Sajnos szükségem van tanulmányi szabadságra, ugyanis nyakamon az államvizsga. Annyi bizonyos, hogy ez a sok okosság, amit megpróbálok nap-mint-nap a fejembe beletömni, sajnos kezd az agyamra menni. Ez már csak azért is így van mert olyan szindróma jeleit kezdem észrevenni magamon, amely nem is létezik. Arra azért van időm, hogy ilyen f...-ságokon agyaljak. Szóval kezdek domesztikált lenni: nem bújok ki otthonról, beszűkül a tevékenységem (tanulok, egyéb alsóbbrendű szükségletek), beszűkül az érdeklődési területem, kapcsolati hálóm fenntartásán nem fáradozok, fokozott ét- és nemi vágy. Az utóbbi felettébb izgalmas lehetne, de a tünetegyüttállást tekintve nyilván nem az. Azt hiszem ilyen maszatos álmaim kb. 15 éve voltak utoljára. Szóval mit lehet tenni agymenés ellen?......

Szakdoga védés

Megvédtem a szakdolgozatot, ez is lemegy a vállamról. Igazából nem érzem fair-nek, hogy egy 15 diás ppt-t kellett bemutatni, én kétszer dolgoztam, jobb esetben a bizottság átfutotta. Na mindegy túl vagyok rajta, lehet meg kéne lepnem magam ezzel: 

ööö, mármint az aussieBum-mal. :)

Lassan finisben

Megérkezett ma a szakdolgozat konzulensi és opponensi véleményezése. Szerencsére minden téren a legjobbakat írták. Az egészben az érdekesség az, hogy az opponens a dolgozat tömörített változatát publikáltatná egy egészség-és társadalomtudományi folyóiratban. Szent Isten! Lehet meg lesz az első publikációm? Ilyen vénség lettem volna? Jellemző, nemhogy örülnék, most is a korommal vagyok elfoglalva. És a védés még hátra van....

Universitatis hungaritis

Mindig elhatározom, hogy a kiváló magyar felsőoktatás miatt nem húzom fel magam. Ez természetesen most sem így történt. Úgy volt, hogy a mai napon még szorgalmi időszakban írásbeli vizsgát teszünk mentális betegségeinkből. Mi annak  rendje és módja szerint időben ott voltunk az egyetemen. Fél óra elteltével gyanússá vált, hogy ránk sem bagózik senki sem. Mint kiderült az óraadó elfelejtette, hogy a mai napon vizsgáztatni kellene. Különösen szívet melengető érzés lehetett ez annak, aki az ország másik csücskéből billentette át tigris bukfenccel a kis popóját a suliba. Ilyen csak is nálunk történhet meg. Ja, és ezt úgy teheti meg az oktató, hogy az egyetemről sem kérik számon, mert éppen nagy vizitje van, vagy mi a szösz. Akkor jó pénzért ne vállaljon el olyat, amit képtelen az időbeosztásával megfeleltetni. Egyébként hallgatói nyomásra az oktatásszervező felhívta, és természetesen nem az következett, hogy akkor nekünk hogyan is lesz a legjobb, ha már így alakult, hanem a jövő hétre meghatározott egy újabb időpontot: ha tetszik, ha nem. A jövő héten meg mi felejtünk el menni, mert már a szabadság is elfogyott, meg egyébként sincs kedvünk.

Bürokrácia avagy egy szakdolgozat leadása

Nem tudom, hogy van de én naivan azt gondoltam, hogy elektronizált világunkban az ügyintézés hipp-hopp gyorsan megvan. Aha, csak gondoltam. Nem elég, hogy a szakdolgozat leadás egyébként is felőrli az ember idegeit: meg lesz- e időben, rendben vannak a hivatkozások, beleférek- e az oldalszámba, a számozás is rendben van stb, a tanulmányis maca is felkja az ember agyát. Szóval az úgy volt, hogy utolsó napra be lett köttetve a dolgozat és készen álltam elvinni az egyetemre. Csoporttársammal meg is beszéltem érte megyek, ne utazzunk külön dupla költségen. Ja az egyetem nem azon a településen van ahol lakom. Amikor odaértünk a tanulmányis közli, hogy nem tudja elvenni a dolgozatot, mert ahhoz szükséges a szakdolgozati témalap leadása is. Azt sem tudtam mi az. Felkerestem a konzulenst, aki közölte valamit alá szokott írni, de azt a hallgatók teszik elé. Vissza a tanulmányira, ahol lecsesszintettek, hogy azt fel kellett volna vennem még második félévben és minden félév végén aláíratni. Telefon haza, hogy az iratkupacban találunk e valami hasonlót, de nem. Gondoltam ez jelentheti azt is, hogy nem vettem fel. Megkerestem a tanszéket, ahol megmondták tényleg nem vettem fel, ők kiadhatják, de így már nem lesz érvényes, mert nincs félévenként aláírva. Mire én, nyugodtan adják ki megpróbálom elintézni. A bonyodalom ott kezdődött, hogy a konzulenst újra fel kellett kutatni, aki négy előttre ígérte magát mert megbeszélésen volt. A poén, hogy aznap négyig volt a leadási határidő. Amikor számomra ez tisztává vált, majd be tettem. Szerencsére valahogy előbb is szabaddá tette magát, így kettőkor tudtunk találkozni. Különösebben nem kellett győzködni, hogy ugyan írja már alá mind a három félévet. Szerintem azt sem tudta, hogy ez így nem szabályos. Alá lett írva, örültem, rohantam a to-ra. Fél háromkor senki, ez is az én formám...Aztán kiderült, csak kávé szünet. Amikor adminisztráltuk a dolgokat megkérdezte a maca, hogy a cd-n pdf-ben van az anyag, mert a doc-osat nem tudja elfogadni. Az enyém abban volt, de csoporttársamé doc-ban volt. Siker!!! Leadtam, azóta kisimult vagyok, mint egy együttlét után. Előtte azért sajnáltam a körülöttem lévőket, igazi hisztérikává váltam egy hét alatt. A gáz csak az, hogy csoporttársam aznap tudta meg a konzulenstől, hogy abban a formában nem tudja elfogadni, úgyhogy mindegy volt a doc formátum. Hátha ma még nem kellett neki fizetnie. Szóval, ebből pont elég volt ez a két év, tanulásról egy darabig nem akarok hallani. És még ott lesz az államvizsga is, valahogy azt is túl fogom élni, remélem kevesebb macerával.