Nem vagyok már egyetemista!!!!

Ezt is megcsináltam, ennek is vége. Egy kicsit megrémít a dolog. Eszméletlen sok bosszúsággal járt ez a mester diploma megszerzése, igazából a csoporttársak sem fognak hiányozni, mégis...Megrémülök attól, hogy nem zökkent ki valami a hétköznapokból. Azért ez jó ürügy volt távol lenni a munkahelytől, innentől kezdve teljes mellbedobással kényszerülök szembesülni az eszetlen átalakításokkal, világtalansággal, káosszal. Belegondolva is kiégtem, bár foglalkozásomat tekintve ez nem egy újszerű dolog. Ami talán segít, az egy kis szupervízió társaságban, egy kis alkohollal, talán így a hétköznapok is jobbak lehetnek.....vagy jelentkezek phd-re. Mindenesetre legalább most már kinyílik a világ körülöttem, a tételek pedig kitűnő gyújtósok lehetnek egy szalonnasütésnél.....szar ez az elfojtott agresszió. :-)