Fort Romeau & New Jackson - Not A Word video

Ez a track nekem video nélkül is tetszett, de így még jobb!

Natalie Prass - Natalie Prass

Prass kisasszonyt teljesen véletlenül fedeztem fel magamnak, miután belenéztem a Why Don’t You Believe In Me video-jába. Először a video fogott meg, ez a leradírozós dolog akár egy Björk klip-nek is elment volna. Aztán jobban odafigyelve a dalra teljesen magával ragadott annak 70-es évekbeli soul-os hatása. A hetvenes évek egyébként az egész lemezről ordít. Ebben az évtizedben pedig ugyebár előszeretettel alkalmazták az orchestralitást legyen szó bármilyen műfajról is. 

Ebben az értelemben ez egy klasszikus soul lemez féleség rengeteg egyéb zenei hatással. Ezek a dalok egy cseppet sincsenek megrontva napjaink programozott képleteivel, éppen ezért igazi felüdülés a dalszerző-énekesnők mezőnyében. Alapjában véve Prass-nek nincs kiemelkedő hangja, azonban a személyisége kiemelkedő, hiszen elég erős lenyomatot hagy a debütáló lemezen. Igazi mély és erős érzelmeket vált ki a hallgatóból. Éles a kontraszt a gazdag hangszerelés, különösen a hangsúlyos vonós és rézfúvós szekció, és Prass sérülékenységet sugárzó hangja között. Sokszor eszünkbe juthat Joanna Newsom őt hallgatván, de az egyik csúcspontot jelentő dal a Christie esetében akár Kate Bush, vagy inkább Björk is beugrik. A hangszerelés ad egy "cinematic" ízt az ő stílusának, valószínűsíthető ez része lehet a Prass jelenségnek. A személyes témák őszintének hatnak, és kitűnően általánosíthatóak, úgyhogy remekül összerakott pop dalokat kapunk a lemezen. Fontos, hogy ez nem műanyag pop, nincs pózerkedés, az őszinteség átütő ereje adja meg a töltést és ettől hitelesek ezek a dalok.

Már a kezdő My Baby Don’t Understand Me lenyűgöző, pedig ez amolyan szakítós ballada. Ez a dal egy narritív utazás folyamatosan építkező gazdag hangszereléssel, amely egy ismétlődő kiállás szerűségben teljesedik ki. 

Az említett Christie az egyértelmű csúcspont a lemezen annak barokkos keretbe ágyazott kamara pop-jával. Érdekes páros a Your Fool és a Reprise, igazi fejet hajtás a 70's soul-nak. A Reprise a maga elbeszélő jellegével és rendhagyó harsona szólójával már szinte túlzás, inkább tűnik karikatúrának, de annyira pengeélen táncol, hogy sohasem válik giccsé. 

A záró It is You musical hatása a másik giccs gyanús dal a lemezen, de a közepén lévő nagyzenekari kiállás majdnem Mahler-i vagy Richard Strauss-i mélysége miatt  ellenpontoz, és arról győz meg, hogy ez a nő ért a zenéhez és tudja mitől döglik a légy.

Az album azonban nem egyenletes színvonalú. A közepére sajnos leül egy kicsit, a Violently sajnos kissé átlagosra sikeredett, de a Never Over You törékeny vokális jazz-e visszaadja a kezdeti lelkesedést számunkra.

Ez az album kitűnő példája annak, hogy az első album is tud markáns, egyéni stílust körvonalazó lenni. Annyira nincs benne semmi erőlködés, annyira érződik, hogy amit itt hallunk az mind csak úgy könnyedén jön ebből a fiatal amerikai dalszerző énekesnőből. Nem a stílusok határozzák meg őt, hanem ő használja azokat saját maga kifejezésére. Még több ilyen jó albumot idénre!

8/10

Portico - Bright Luck (ft. Jono McCleery)

Ez tényleg bitangul jó! Erre érzem rá fogok függni, és a tíz perces dal sem fárasztó, sőt!

Natalie Prass - Bird of Prey

Lehúzott ablakkal az autóban bömböltetve, amikor is a tavaszi napfény mindent besugároz...je! Egyébként hetek óta pörög az album, amelyet egyszerűen nem lehet megunni!

Blur - Go Out lyric video

Na ezt sem gondoltam volna!

Fort Romeau & New Jackson - Not A Word

Ez nagyon biztató!

Toro Y Moi - Empty Nesters video

Csak nekem ugrik be a Tame Impala? A video meg tiszta Wonderwall vs. Loser!

It's Not Over

Na majd csak előkerülök végre. Persze nyomon követtem az eseményeket, meg posztolgattam is ezt-azt, de meg kell állapítsam androidról nem az igazi. Transformer Pad ide vagy oda esszét nem lehet tabletről írni. Visszakaptam a laptopomat is végre, már nagyon kellett neki egy rendrakás mert bődületesen belassult, a földhözvágós kategória volt. Oké, újraraktuk az operációs rendszert ami nem várt fordulatot hozott, kettő lett rajta. Azt a sebességet el lehet képzelni, ami akkor fogadott. Végül javítottuk a bakit, és valamivel jobb lett. Utána odaadtam a szerelőnek, hogy pucolja ki, pasztázza újra, mert még mindig kritikus a cpu hőmérséklete, meg a ram használat sem tetszett. Basszus, hogy ezen mi tartott másfél hétig nem tudom, mert bár immár használható a gépem, gyorsabb lett, de elégedett az nem vagyok. Tudom én be kell ruházni egy újba, de sokan dicsőítik a külső ssd-t, hogy az csodákat művel az öt éves matuzsálemekkel is. Asszem ennyit még rá áldozok, rá lökjük az oprendszert és a program file-okat aztán majd csak hasít a kicsike.

Végül is kisebb gondom is nagyobb ennél. Végre finish-ben van a birtok eladása. Lassan egy hete vagyok logisztikai szakember mit, hova, hogyan. A kedvencem a mostani két napos projektem, amikor is az ott kitermelt fát kell ide haza eljuttatni. Áldom az eszem, hogy ősszel kugliztatva lett mert nem tudom, hogyan is fért volna el itthon a kertben. Persze amikor ezeket a sorokat írom, már a derekam becsípődésétől jajgatok, de még holnapra is van egy adag, amelynek bejutásáról gondoskodnom kell. Kellene valami átsugárzó készülék, mert ilyenekre pazarlom újabban a drága szabimat. Arról nem is beszélve, hogy a köcsög áramszolgáltatónak pont télen jut eszébe kicserélni az oszlopokat az utcában. Nem elég, hogy a logisztikától tiszta görcs vagyok, még kora hajnalban be kell fűtsek a kazánba, ha nem akarok jéghidegbe hazajönni délután. Ugyanis áram nélkül gáz sincs, ergo tüzeskednem kell, de ez mind idő basszus, amiből egyre kevesebb van, legalább is ezt érzem jelenleg. Remélem ebben a hónapban már átveszi a vevő a ranch-et, és ez a nyűg lassan lemegy. No more őstermelőség!!!Nem kell a buzi adóhatóságnak sem három féle bevallás ezután!!! Csak azt sajnálom, hogy arra sincs időm, hogy lőjek egy pár utolsó képet a szántóról, erdőről, házikóról. Jesszus de jó itt nyafogni, ez hiányzott már! Hiányzik a hülye sznoboskodó, kritikákat írosgató életem, de a régiből csak ez. Pedig ha szándékaim szerint indul be a gépezet még kevesebb időm lesz. Mindegy, de laptop újra van!!!! :)

Sufjan Stevens - No Shade in the Shadow of the Cross

Újra folkosra veszi a figurát. Azért reménykedem, hogy nem válik unalmassá!

Björk- Debut

Ma Debut-oztam. Igazából nem ez a kedvencem, de újrahallgatva le a kalappal. Ez a zene időtlen annak ellenére, hogy tagadhatatlan kilencvenes évek. Elképesztő, hogy 93-ban mekkora dub témák léteztek, főleg a Venus as a Boy-ban. Az Aeroplane-től még mindig teljes lúdbőr leszek, a The Anchor Song pedig egyértelműen az egyik legjobb Björk szám of all time. A Debut-ban azt szeretem, hogy a maga módján könnyed, mégis előremutató. Dub, house, jazz, és klubzene találkozik valami sajátos folk-kal, amely egy nagyon különleges atmoszférát kölcsönöz az albumnak. Külön öröm, hogy hidden track-ként a Play Dead is felkerült rá, amely egy bűn rossz film überjó soundtrackje. Kitűnő korlenyomat, az időszaké és az egyéniségé.

Björk - Black Lake trailer

Olyan érzésem van, hogy régi színvonalú vizuált fogunk kapni. Alig várom!

Florence + The Machine - What Kind Of Man video

Michna - Increasing Ambition

Szeretem az ilyen egyszerű életigenlő elektronikát. Kár, hogy a Thousand Thursday ellenben nem tartalmaz érdekességeket. Ha őszinte akarok lenni, nem gondoltam volna, hogy vásári feeling lesz. Nem szabad időt pazarolni rá!

Susanne Sundfør - Delirious (I Break Horses Remix)

Erre sem kell már sokat várni!

Florence + The Machine - How Big How Blue How Beautiful

Ááááá! Ez az irány nagyon adja, remélem az egész anyag ilyen érzelgős patetikusságba megy át!

Iamamiwhoami - Blue audiovisual film trailer

Újabb és újabb franchise szösszenetek, amelyet egy cseppet sem bánok mert a Blue éra a kedvencem eddig a projekttől. Audiovizuális film? Biztos, majd meglátjuk! Ez alatta vajon a Dive, vagy vmi új? Na rákeresek nehogy ez is "svéd" legyen!!!

Natalie Prass - Why Don’t You Believe In Me video

Végre egy ötletes video!!!

Tori Amos - Take to the Sky

Little Earthquakes és Under the Pink együtt, meg még b sides és koncertfelvételek...wtf? Azért ezen hallatszik a remaster, és gondolom ez lesz az összes dallal. Értelme mondjuk nem sok van, viszont a b oldalasak egyben legalább jó minőségben válhatnak elérhetővé.

En chance til teaser

Rosewater trailer

Ez is tervben van!

Portico ft. Joe Newman - 101

Húú! Ez nagyon kellemes, bár egy kicsit hasonlít a Beacon-re, a stílus teszi biztos.

Vessel - Drowned in Water and Light video

A legkedvencebb track-em kapott egy video-t a Punish Honey-ról. Ez is bizarr mint az előző, és mint a lemez egyáltalán!

Illatok 2014-2015

Boss Bottled Collector's Edition

 virágos-gyümölcsös

Brit Rhythm Intense for Him

fás-fűszeres

Calvin Klein Reveal Men

 gyümölcsös-orientális

CH Men Grand Tour

 fás-fűszeres

Christian Dior Dior Homme Parfum

orientális

Davidoff Leather Blend

 orientális-bőrös

Davidoff The Brilliant Game

fás-orientális 

Davidoff Cool Water Summer Seas

 citrusos-friss
 

Dolce & Gabbana Dolce & Gabbana Pour Homme Intenso

fás-aromás

Issey Miyake L’Eau d’Issey pour Homme Oceanic Expedition

 fás-aromás

Issey Miyake L’Eau d’Issey pour Homme Sport Polar Expedition

 aromás-friss

Issey Miyake Nuit d’Issey Austral Expedition

 fás-fűszeres

Jimmy Choo Jimmy Choo Man

fás-aromás

Lanvin Éclat d’Arpège Pour Homme

 aromás-friss

Mandarina Duck M+

 orientélis fás

Tom Ford Noir Extreme

 orientális-fás

A 2014-ben már a boltokban lévő és a 2015-ben megjelenő férfi illatok sem lesznek átütőek, ahogy így elnézem a termést. Meg lennék lepve, ha ezek közül bármelyik klasszikussá válna. Ami látszik, hogy évek óta flanker-ködnek a gyártók, újabb és újabb variációk jelennek meg a régi bevált illatokból. Az Issey Miyake kitűnő példa erre, teljesen hidegen hagy bármely új ilyen vagy olyan edition-je. Viszont a Boss Botled Collector’s Edition-jére azért mégis csak kíváncsi leszek, mert ebben elvileg a virágosabb jegyek hangsúlyosabbak lesznek, mint a számomra all time favourite Bottled esetében. Ami mégis reménysugár lehet erre az évre, hogy a Jimmy Choo végre férfi illatot ad ki, ez ha egy jó kreáció, akkor válhat klasszikus talán belőle. Hosszú idő után a Davidoff is jelentet meg önálló illatot a sok flanker mellett, méghozzá a Leather Blend-et, amely a maga bőrös és orientális?? combo-jával émelyítő élmény lehet majd. Ami a biztosítékot kiütötte az a Dior Homme Parfum-je, merthogy nemrég jött ki a Dior Homme Intense. Azt tudnám, hogy ugyanabból az alapból mi különbség tud lenni egy Intense és parfüm változat között, mert elvileg annak ugyanannak kell lennie. Valamit kotyvasztottak megint az összetevőkön. Remélem az év második felében izgalmasabb megjelenések lesznek.

Ida

Pawel Pawlikoski 2013-as drámájában van valami megfoghatatlan bűvölet, amely az első perctől rabul ejti a nézőt. Talán ez egyfajta naturális hangulat, eredendő egyszerűség, egy történetmesélés és nem több. Ha azonban őszinték akarunk lenni, talán ez az egyetlen dolog, amely ezt a filmet kiemelkedővé teszi a bizonyos időnként megjelenő holokauszt témát feldolgozó filmek közül. Ráadásul a végére rájöttem mi nem stimmel a filmmel: valahogy nem érzem, hogy egy lengyel alkotást nézek. Életkoromnál fogva természetesen nincs direkt tapasztalatom arról, hogy a hatvanas években hogyan éltek a lengyelek, de olyan érzésem volt végig, hogy valahogy nem reális az egész. Nem vagyok kibékülve a korrajzzal és nem érzem a rendező vagy tágabb értelemben az alkotók személyiségét a filmen. Ugyan egy kemény lélektani folyamat amit látunk, mégsem tudom a fentiek miatt ezt kellő komolysággal kezelni. 

Mindezek ellenére valami egészen különös hangulata van a filmnek, egyszerűségével nosztalgikus, és ezt a nosztalgiát szerintem nemzetek felett érzi a néző. Ebből az irányból közelítve azonban lehetséges, hogy alkotói szándék volt ez a "nem lengyel" nosztalgia. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt én érzem így és lehetséges, hogy túlpörgöm ezt a szegmenst.

Maga a történet egyébként egy lélektani útkereső, ahol a naiv Ida (Agata Trzebuchowska) önmagát szeretné definiálni mielőtt Jézusnak áldozná életét. Önmaga meghatározása múltjának megismerésével lehetséges csak, egyetlen rokona az államügyész nagynénje segítségével történik ez meg. Egy furcsa kapcsolat alakul közöttük, mind a ketten szembesülnek. Ami az egyiknek épülés, az a másiknak számvetés. Ugyanaz a folyamat más lelki történéseket indít el, de ezek gyökere közös. Ezt a fajta dinamikát igencsak meglovagolja a film, és kellő aprólékossággal mutatja be. A dinamika azonban más kimenetelt eredményez a két főszereplőnél. Az szintén tetszett, hogy nem tanulságként lett ez bemutatva, hanem lehetőségként, ugyanakkor az mégis leszűrhető, hogy tapasztalatok nélkül nem születhet döntés, bármi is legyen az.

Agata Trzebuchowska tekintete valami egészen hipnotikus, amely a film hangulatát igen csak meghatározta, ráadásul az önmagát kereső-őrlődő introvertált személyiséget nagyon jól hozta.

Vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. Kitűnő filmdráma, zseniálisak a személyiségrajzok amelyeket a jellemfejlődések tesznek hitelessé. Ugyanakkor nincs stílusa a filmnek és a korrajzot sem érzem a lengyelek tekintetében hitelesnek és ez a filmélményen így sokat ront.

6/10