Der Kommer En Dag trailer

Jé! Lars Mikkelsen és Sofie Gråbøl újra együtt, a Forbrydelsen óta nem is láttam őket egy filmben.

Når dyrene drømmer / When animals dream

A fene se érti mit esznek a kritikusok ezen a filmen, napirendre még most sem tértem a 15 jelölés és az 5 elnyert díj miatt. Kétségkívül vannak erényei a filmnek, de számomra azok nem ütik meg azt a mércét, hogy ez a film hivatkozási alap legyen. Létezik az, hogy sokan bedőltek a művészieskedés látszatának? 

Számomra nem jön le ez művészfilmnek. A vicces az, hogy igazából közönségfilmnek sem, akkor már inkább közelebb áll az előző kategóriához. Nagyjából az a baj vele, hogy nincs mögöttes tartalom, a sejtelmes körítés ugyan utalna valamire, de végül is profánná válik. A műfaji (horror) direktség azonban nem csúcsosodik izgalomban, tehát így messze áll egy közönség barát horrorfilmtől. 

Úgy érzem ez az elmulasztott lehetőségek minta filmje. Lehetett volna valami trier-i Antikrisztus mechanizmusra épülő art-horror belőle. Ehhez tulajdonképpen minden adott volt. Elszigetelt falu kis közössége, valamilyen titokkal a háttérben. Emellett pedig ott van egyfajta fizikai átalakulás szerűség, amelyet ha leképeztek volna pszichológiai síkra, akkor egy kitűnő a-ból a b-be tartó történetet kaptunk volna. Azonban végül nem fektettek hangsúlyt a személyiség változására, hozzá teszem igazából nem is lehetett, hiszen a szereplőket nem igazán ismertetik meg velünk. Ehelyett egy hatásvadász technikát alkalmaztak az alkotók, mégpedig a kiközösített és egy "átlagpolgár" közötti szerelmi szál felhasználását valamiféle szimpátia kialakítására. Ezzel kvázi beállhatna az újfajta divathóbortos filmek táborába (szerelmes vámpírok meg miegymás), de ahhoz is kellett volna egy tisztességesen megírt forgatókönyv. 

Visszatérek arra a problémámra, hogy így még mainstream se tud lenni. Ugyanakkor a film második fele profánul az arcunkba csapja a vérengzést, de mintha ott is valami fékmechanizmus működne, hogy azért mégiscsak így illik egy művészfilm esetében. Ha ezt kajálta be a kritika, akkor csak gratulálni tudok. Pedig a fényképezés gyönyörű, akárcsak a zene, amely az elején egy igazi komfort hangulatot teremt az emberben. A hangulatteremtés az egyedüli profizmus ebben a filmben, de történet híján ez sem marad emlékezetes. Jonas Alexander Arnby rendezőnek ez az első filmje, eddig csak rövideket rendezett, amely érezhető ezen az alkotáson. A rövid filmeknél maga a hangulat a meghatározó, de egy nagyjátékfilmnél ez édeskevés. Lars Mikkelsen (Szerelem magyarázat nélkül, 2001) és Sonja Richter (Nyomtalanul, 2014) remek színészek, de karakterük egy cseppet sem volt kidolgozott, olyan érzésem volt mintha valamilyen sorozat szerepecskét alakítottak volna. Jakob Ofterbo-t (Kon-Tiki, 2012) szerencsére mindig örömmel nézem, mert legalább esztétikailag kielégíti az ízlésemet. Ellenben újszerűnek hatott Sonia Suhl a főszerepben, tekintetével teljesen a végéig elhitette velem, hogy ebben a filmben több lesz.

Egyszer nézésnek talán elmegy, de jóval többet gondoltam erről a filmről.

5/10

Miraklet trailer

Simon Staho (Daisy Diamond, Jelenetek két házasságból) új filmje. Végre régi kedvencemet Ulrich Thomsen-t újra láthatom. Sonja Richter pedig eléggé belehúzott mostanság, a Nyomtalanul-ból egyenesen magával hozta ide Peter Plaugborg-ot (Submarino) is. Felcsigázott na!

Nyomtalanul / Kvinden I Buret

Újabb remek skandináv krimi, amelyben ezidáig még sohasem csalódtam. Ez a 2013-as thriller egyértelműen közönségfilm és megeszem a kalapom, ha az amcsik nem fogják felfedezni maguknak. A siker egyébként is borítékolható, hiszen Jussi Adler-Olsen nagysikerű bestseller-je lett adaptálva filmre. A szerző egy úgynevezett Q Ügyosztály eseteit veti papírra, amelyben egyébként egy antihős Carl Morck oldja meg a furábbnál furább eseteket.

A nyomtalanulban találkozik Morck (Nikolaj Lie Kaas) a Q Ügyosztállyal először a film szerint, oda osztják be egy korábban balul elsült akció miatt. A Q Ügyosztályon vannak a korábban eredménytelenül lezárt esetek, ahol a feladat, hogy rendszerbe foglalják és véglegesen lezárják azokat. Természetesen nem ez történik, hanem egy régen elfelejtett ügyben kezd el Carl és társa Assad (Fares Fares) nyomozni, miután kezd világossá válni, hogy az öt évvel ezelőtt öngyilkosságot elkövető Merete Lynggard (Sonja Richter) nyomtalan eltűnése mögött talán nem öngyilkosság állhat.

A képlet egyszerű, a megszállott Carl nyomozásba kezd (minden szabályt áthágva) és rájön az igazságokra. A történet nem bonyolult, viszont lebilincselő és végig fenn tudja tartani az érdeklődést, még akkor is mikor már számunkra is ismertek a tények. Nem törekedik furfangos csattanókra, vagy realitástól távol álló fordulatokra, egyszerűen megmutatja mi történt, miközben a jelenben is aktív történések vannak. Tehát alapjában véve lineáris a történetvezetés, de azt olykor megszakítják a nyomozóink által felderített múltban történt események képsorai, illetve miután megtörténik a leleplezés egy párhuzamos jelenidejű történetvezetést kapunk, amely a végén ér össze természetesen. A feszültség fokozása kitűnően működik, és teljesen a végéig izgalomba tartja a nézőt. Voltak jelenetek amelyek már szinte horrorisztikussá fokozódtak, a foghúzós rész az én idegeimet is felőrölte. A másik erőssége a filmnek (dán film lévén) a kitűnő jellemábrázolás. Morck múltjának tükrében érthetőek a motivációk, reakciók és a viselkedése, annak ellenére, hogy direkte semmit nem tudunk meg a magánéletéről. Társa Assad múltjáról szinte semmit nem tudunk meg, csak azt, hogy valamiért szükségét érzi, hogy segítsen kollégáján. A zárkózott, mogorva és magának való karakter egy másik ember felé (kollégája) történő nyitását Nikolaj Lie Kaas kitűnően hozza. Bár figyelmünket inkább lekötik a történések, mégis katartikus látni, hogy a távolságtartás nem más mint a veszteségtől való félelem. A nyomozás tehát egyfajta kompenzálás vagy bizonyítás, a számunkra ködös személyes múlt rendbe tétele. Az ügy megoldása pedig akár lehetne egyfajta önigazolás is, de ezzel magunkra hagynak minket. Jól is teszik, hiszen mint írtam Olsen Q Ügyosztályának vannak még más esetei is. Ki tudja, talán filmen is kapunk még további adaptációkat.

Lehet kezd mostanra divatba jönni a skandináv krimi, de a tengernyi angolszász kliséjű krimik között még mindig újszerűként hatnak. Persze kell a jó adaptációhoz egy jó forgatókönyv is, amelyért az a Nikolaj Arcel a felelős aki A tetovált lány forgatókönyvét is írta. Reméljük lesz még folytatása.

7/10

Forbrydelsen III.

Sarah Lund története a végéhez érkezett a harmadik évaddal. A 2012-ben készült széria hű maradt elődeihez, kitűnően elegyíti a thrillert a drámával. Szokás szerint ismét három történeti szál van: a nyomozás (rendőrségi), a családi (drámai) és a kihagyhatatlan összeesküvések színtere a politikai szál is jelen van. Külön örültem annak, hogy a családi szál újra megjelent a történetben, így a harmadik sorozatban már újra hangsúlyos lett a dráma. Jelen esetben is tíz részes volt az évad, mint a második esetében, amely a sorozatnak lendületet, pörgést adott. Természetesen nem hiányozhattak a tipikus Forbrydelsen klisék sem: dogma stílust idéző gyilkossági jelenet az első részben, éjszakai keresés megannyi zseblámpa fényében, mérsékelt övi erdős jelenetek, amelyek ezúttal a norvég fjordoknál játszódtak. No de miben volt más mint elődjei?

Míg az első évad "egy gyilkos ügy" felderítésére összpontosított mesterein összecsavarva a három szálat, addig a második évadban egy sorozatgyilkos potenciális áldozatait kellett mihamarabb megtalálni, nehogy a gyilkos találja meg hamarabb őket. Jelen esetben egy kislány Emilie Zeuthen elrablása van középpontban, aki a Zeuthen Hajózási Vállalat vezetőjének a kislánya. Először megkezdődik a túsztárgyalás, de elég hamar kiderül, hogy nem erről szól a történet. A lány elrablója ugyanis közben gyilkosságokat követ el, az áldozatokról pedig kiderül, hogy Zeuthen dolgozók, és kormányközeli emberek. Ekkor már a Különleges Ügyosztály is megjelenik. A túszdráma tehát csak egy ürügy, mert az igazi rejtély egy régebbi haláleset felderítése. Az igazi nyomozás tehát egy állami gondozott kislány rejtélyes halála körül forog, ugyanis mint kiderül az egy eltusolt ügy volt, és valami okból kifolyólag jelen esetben pont azok hullanak akik mint kiderült kapcsolatba hozhatóak voltak az üggyel. Itt a kérdés az, hogy Lund, vagy a gyilkos (emberrabló) deríti fel hamarabb a rejtélyt, azaz melyikük találja meg a korábbi gyilkost hamarabb.

Tehát nem elég, hogy az elrabolt lány ügyében mind a három történeti szálon folynak az események, a nyomozati szálat megduplázzák úgy, hogy a régi ügy megfejtése tükrében értelmezhető a jelenlegi bűncselekmény. Jelen évadban a történeti szálaknak van kapcsolódási pontjuk, szemben az előző évaddal ahol a történeti szálak sohasem értek össze, de itt sem vitték ezt túlzásba ellenben az első évadban ugye minden és mindenki összefüggött a végére. Szóval ez sem volt egy egyszerű történet, a végére itt is kiderülnek a dolgok, azonban ennek van a legváratlanabb és legmeghökkentőbb befejezése a három évad közül (bár sajnos kevésbé lúdbőröztető mint az előző két évad esetében).

Minden évadban mások a főszereplők. Jelen esetben Nikolaj Lie Kaas volt a Különleges Ügyosztály nyomozója, aki Lund-dal nyomozott együtt. Anders W. Beretelsen alakította Robert Zeuthen-t, a hajózási vállalat ügyvezetőjét. Mellékszerepekben feltűnt még Sonja Richter és Jens Albinus is.

Hát véget ért egy történet, sajnos maga a történet is véget ért, és ahogyan ezt tette azt még biztosan emésztenem kell egy darabig. Ez úgy tűnik végképp a befejezés volt, Lund nem nyomoz többé. Ennek a korszakomnak is vége szakadt, nagyon fog hiányozni, már csak azért is mert ezt a sorozatot mindenféleképpen klasszikusnak, korszakalkotónak ítéltem meg. Nem egyszerű szájba rágós krimi volt, hanem egy olyan sorozat, amely hagyta gondolkodni az embert és a karakterek megismerésére is legalább annyit áldozott, mint magára a történetre. Ezen kívül minden évad másmilyen volt, másképpen kellett nekünk is gondolkoznunk. Végeredményben nem is évadok ezek, hanem különálló sorozatok, amelyet csak Lund magánélete (vagy annak hiánya) és a munkája köt össze.

Mindig elhatározom, hogy nem nézek több sorozatot, mert elég nagy elköteleződés, azonban a Forbrydelsen-nek egy percéért sem volt kár. Sajnos ez csak azt erősítette bennem, hogy lehet próbálkoznom kell majd más skandináv sorozatokkal is. Tervben már van kettő is.....