Thundercat - Bus In These Streets

Új Thundercat dal Flying Lotus által programozva. Akkor most új album várható?

Taylor McFerrin - Postpartum (Dorian Concept Remix)

Iglooghost - Peanut Choker

Körülbelül eképpen pattogtak az idegeim ma. Másra sem vágyom mint egy kis tombolás után korán ágyba bújni!!!

Lapalux - THRU U

Az EP tragikus, kivéve ezt.

LPLX - Cuts Vol.1. cover

Brig! Koncert előtt pótlandó, még friss, ropogós!!!!

Kneebody & Daedelus - Platforming

ÁÁÁÁ! Na ez most nagyon az én zeném!!!! A Brainfeeder-ben ritkán csalódok!

Kneebody & Daedelus - Drum Battle

Ha valaki azt hinné nincs élet Thundercat vagy Kamasi Washington, vagy akár a Jaga Jazzist után az téved! Jesszus mekkora év ez Jazz-ben!

Iglooghost - Gold Coat (ft. Cuushe)

Thundercat - Them Changes video

Thundercat - The Beyond/Where the Giants Roam

Minden egyes alkalommal elmondom, hogy nem nagyon vagyok kibékülve az ep formátummal. Bár jó pár meglepetés ért már, és éppen ezért szépen lassan formálódik ez az álláspontom.

Thundercat idei minialbuma is hozzájárult ahhoz, hogy megértsem ennek a formátumnak a lényegét. Ha jól meg van szerkesztve, kitűnő lenyomata lehet egy hangulatnak. Jelen esetben a beharangozó dal a Them Changes pont nem reprezentálta teljes egészében az ep hangulatát, de valamivel el kellet ugye ezt is adni. Egyébként ez az egyetlen dal a lemezen, amely kilóg egy picit a sorból.

Szerencsére Thundercat jó irányba fejlődik, kezdi megtalálni egyéni hangját. A The Beyond... pedig valahol ebben fürdőzik. A Brainfeeder-t meghatározó törzsi ritmusokkal kevert kísérleti elektronikus alapok a háttérbe húzódnak. Végre kezd eltávolodni a Flying Lotus által programozott őrületektől. Ehelyett sokkal organikusabb hatású a hangzás függetlenül attól, hogy gépi vagy élő ritmusszekcióról van szó. Ez az organikusság nagyon erősen utal az élő trip-hop-ra, sok helyen egyenesen a Portishead húzásai jutottak eszembe. Ez az "élőbb" hatás nagyon jól áll neki, és ehhez jönnek a szokásos összetevők: játékos jazz jam-ek, keserédes melankólia és jelen esetben a hetvenes évek orchesztrális jazz világa is meg van idézve. Amennyiben ez sem lenne elég, akkor háttérben kifülelhetjük a Morricone szerű filmzenei díszítéseket.

A minialbum hangulata egyértelműen mélabús, egyetlen kivétel tehát a Them Changes. Ez a hangulat pedig remekül ki van bontva ep formátumban. Az elmúlásról szólnak ezek a dalok, azonban egy cseppet sem klisés könnyzacskó facsargatós módon, hanem letisztultabb hangszereléssel, érdekes technikai váltásokkal tűzdelve. Szolid album ez, mégis tele van kísérletező kedvvel, és ízig-vérig képviseli a szerzőt annak ellenére, hogy a Them Changes-ben Kamasi Wasington szakszofonozik (a végén a háttérben), vagy a zseniális Lone Wolf and Cub-ban  a billentyűknél Herbie Hancock nyomja. Szinte összhangról sem beszélhetünk annyira észrevétlenek ezen a lemezen.

A Song for the Dead és a Lone Wolf and Cub a két személyes kedvencem. Mindkét dalban ritmikai váltás történik, és az addig kialakított hangulat új arca mutatkozik meg. A hat dalból egy instrumentális interlude (That Moment), míg egy egy énekhangra épülő felvezető (Hard Times). A többi négy dal viszont markáns pontot képvisel az életműben.

Kitűnő hangulatteremtő korong ez, amely az egyéni változás folyamatának egy szeletét kitűnően kiragadja. Csak sajnos a formátum kötöttségei miatt ez nem igazán mutatkozik meg teljes valójában, nincs tere kiteljesedni. Az irány tetszik, úgyhogy a következő lp nagyon várós.

7/10

Thundercat - Lone Wolf and Cub

Zseniális!

Thundercat - Them Changes

Lapalux - Puzzle (feat. Andreya Triana) video

Nos az egész Lustmore albumot ismerve pont ilyen képi világot képzeltem hozzá: csillogás, fény, luxus és ami kell még hozzá, egy kis lapalux-i sötét oldal. Ez egyébként kitűnően jelen van a video történetében is. Ja, és ideje lenne meghallgatni az Andreya Triana lemezt is!

Lapalux - Lustmore

Mi is az a Lapalux stílus? Szerencsére már szinte az első megjelenéseknél érzékelhető volt ennek az angol producernek a karakterisztikus hangzásvilága. Szinte otthonra lelt a Brainfeeder-nél, amely nem véletlen, hiszen ez a kiadó olvasztó tégelye az experimentális elektronikus zenéknek, ahol bátran kisérleteznek az etno-val, a jazz-el, vagy a soul-lal. Lapalux (Stuart Howard) első albuma a Nostalchic 2012-ben jelent meg és egy olyan inteligens tánczenei mikrokörnyezetet vázolt fel, ahol kitűnően megfér egymás mellett a soul, a hip-hop, a pszichedelia, vagy éppen az r'n'b. A ritmusokat tekintve igen kísérletező anyag volt rengeteg mély tónussal, agyon tört és szaggatott ütemmel. A hangzás egyszerre volt nosztalgikus, az arany nyolcvanas és kilencvenes éveket idéző, és futurisztikus is egyben. Ez egyfajta trademark-nak is tekinthető az  ő esetében, ettől érzem egyedinek a zenéjét.

A Lustmore a kialakított hangzásvilágot egy új dimenzióba helyezi, a trademark megmaradt, és bátran kijelenthető tovább fejlődött. Az album egy kísérlet arra, hogyan is lehet a hagyományosabb dal struktúrák felé nyitni. A pop struktúra és az experimentalitás ellentétére épül fel az anyag, mégsem széthúzó, hanem inkább teljes harmóniában lévő elemekről beszélhetünk itt. A gazdag hangzásvilágon és a szexi beat-eken azonban ez a korong is jócskán túlmutat, és egy lépést tesz a vizuális történetmesélés felé. Azt az állapotot célozza meg Howard, amely az elalvás és az ébrenlét között van, ebből adódóan ez egy igen magányos album. A befordulás pedig őrületet idézhet elő, amely a dalok kiszámíthatatlan struktúrájában és váratlan fordulataiban érhető tetten. Howard az egészről így nyilatkozott: "Whenever I think about the album I think about the bar scene in The Shining, 'There’s something about that strange, hallucinatory psychological madness that relates to the music, both in the making of the actual record and the way it sounds."

Annak ellenére, hogy ez egy jóval befogadhatóbb anyag az elődjénél, az album rengeteg meglepetést tartogat, a kísérletezés lengi körbe az egészet. Természetesen a hip-hop az alap, ez igazából nem is meglepő a Brainfeeder esetében. A hip-hop absztraktivitására, transzfúziójára épül minden további elem. Igen erős az r'n'b és a chillwave hatás is, de jól beleolvad ide a house és a jazz is. Ezt az egyszerre nosztalgikus és futurisztikus és még pop-os hangzást pedig kiszínezik a vendégénekesek személyiségei. Andreya Triana és Szjerdene (mindketten közreműködtek már Bonobo-val)  vokáljai kitűnően illeszkednek a koncepcióhoz. Egyikőjük közreműködése sem viszi el a dalokat, tehát az egymásra hangolódás nagyszerűen sikerült. Egyébként ebből a szempontból hagyományos a közelítés a pop zene felé, hiszen a vendégénekes alkalmazása mindig egyfajta figyelemfelhívás, ez több emberhez eljut. Ugyanakkor érdekes módon nem ezek a dalok a legkönnyedebben emészthető darabok az albumon, amely szintén egy érdekes megoldás. 

Mégis számomra a dalok kiszámíthatatlansága a nagy aduász. A Someone chillwaves absztrakt hip-hop-os flow-ja amikor átvált house-ba, az valami zseniális. Ott van még a lúdbőröztető Midnight Peelers hirtelen témaváltásai is, amely egy percre sem hagyja, hogy álomba zuhanjunk. Nagy kedvencem még a Don't Mean a Thing, amely meglepően dallamos vokálmintával dolgozik, könnyedebb mint bármelyik közreműködős dal a lemezen. Említést érdemel még a nyitó U Never Know, amelynek elegánsan szexi a megszólalása, és addig húzza az embert, amíg a végére vérrel telik meg az egész. Jó előjátéka ez az albumnak.

Howard képes volt felülemelkedni múltján, ezzel az albummal egy hidat épített a kísérleti hangzás és az easy listening között. Ezzel az ellentéttel képes volt úgy játszani, hogy egészen a végéig egyensúlyban maradt, akár a dalok külön-külön, akár az album mint egész ezzel az ellentéttel van harmóniában, egyensúlyban. Az album érdekes fordulatai és a dallamos hangzásvilága mind-mind tovább gazdagították az egyedi Lapalux hangzást.

8,5/10

Lapalux - Puzzle (feat. Andreya Triana)

Nem akarom elkiabálni, de jó kis album lesz ez!

Lapalux - Closure ft. Szjerdene

Hoppá! Itt meg Szjerdene is vokálozik? A Bonobo-s track-ekben nagyon bírom a hangját, és az új Lapalux-on a Lustmore-on közreműködni fog, mondjuk ebben.

Lapalux - Don't Mean A Thing

Akkor áprilisban Lapalux album is jön! Már megint kapkodom a fejem!

Mr Oizo - Ham video

Emlékszik még valaki Mr Oizo-ra? A video megnézése után biztos beugrik. Nos, zeneileg nem jelentős a változás, nem nagyon kaptam kedvet a nemrég a Brainfeeder-nél megjelent The Church című albumához. Azért video-t még mindig tudnak készíteni! :)

Lapalux - Movement I, II, III

Akkor most ez is bejön. Nem is tudom, az új Aphex nem igazán fogott meg, én meg rögtön új zene után nézek!

Taylor McFerrin - The Antidot feat. Nai Palm video

Örülök, hogy erről az igazán jó nyári albumról egy dal végre kapott egy videót. Egyébként az Early Riser-t még mindig sokat hallgatom, legfőképpen tényleg reggel esik jól vezetés közben, de nyáron a bringa-füles combo-ban is jó működött.