Beacon - IM U (Tomas Barfod remix)

Beacon - Escapements

Ennek a brooklyn-i duonak az Experiments már a második LP-je, de azért egy jó pár anyagon vannak már túl. Az első megjelenésük egy EP volt, No Body címmel, amely az r'n'b-t és a hip-hop-ot olvasztotta az elektronikus zene szirupjába. Már erre az EP-re jellemző volt, hogy az édes dallamok a sötét atmoszférával jártak násztáncot. Aztán 2013-ban jelent meg első nagylemezük, a The Way We Separate, amely kiterjesztette, egyszersmind elmélyítette ezt a hangzást, egy egyedi, sajátos világot kreáltak maguknak, nekünk. Az albumról itt írtam. Egy örök ellentét jellemzi zenéjüket, a hűvös elektronika lüktetése, amelyet megtölt lélekkel Thomas Mullarney étert kitöltő hangja. Első lemezük közel sem volt tökéletes, nagyon erős világot, atmoszférát  teremtett, azonban nem tudott az adott hangulatból kitörni, így elég homogénné, ismétlődővé vált. A végére teljesen erőtlen lett, bár az is igaz, hogy a szakítás koncepciólemeze volt. 2014 végén a duó kidobta az L1 EP-t, amelyen érződött, hogy nagyon sok minden történt. Hirtelen a homogenitás oldódni látszott. Érezhető volt, hogy ez egy átmeneti anyag, a valamivé fejlődés minialbuma. Minden egyes dal telitalálat volt az EP-n, és emiatt eléggé felcsigázta az érdeklődést: mit lépnek ez után? Az EP-ről itt lehet bővebben olvasni.

Az Escapements egyértelműen a fejlődés, a továbblépés lemeze. Az L1 által kijelölt utat járja be, teljesíti ki, egyszersmind bizonyítottá válik annak átmenetisége, ebben való elmélyülése. Ha jobban belegondolunk ez történt az előző EP-LP viszonylatában is. 

Jelen esetben azonban egy percig sem tudunk rossz szájízzel felállni az album meghallgatása során. A dalok sokkal rétegzettebbek, mint amit megszokhattunk eddig. A komplexitás mind a hangszerelésben, mind a dalok felépítésében, mind pedig az album szerkezetében tetten érhető. Kimondható, hogy a Beacon túlhaladta poszt r'n'b skatulyát. Az előző EP-n is érezni lehetett ezt, de jelen 11 dal ezt végérvényesen bebizonyította. Alapvetően azért hozzák a törtebb ütemeket, és az r'n'b hatás is tagadhatatlan, azonban az elektronikus zene spektruma teljesen kitágul ezen az anyagon. Jól áll nekik a break beat, kitűnő érzékkel nyúlnak az ambient-hez, a uk garage-hoz, az idm-hez, mégis a klubzenei hatás a legnagyobb bomba a lemezen. A BPM feltekerése először meglepő, de aztán olyan érzés, mintha mindig ezt csinálták volna. Az, hogy a house bele-bele kacsint ebbe a képletbe egy cseppet sem zavaró, mert teljesen hitelesek tudtak a fiúk maradni önmagukhoz. A zene egyértelműen továbbra is szférikus, hűvös elektronika, de továbbra is átmelegíti lelkünket Mullarney előadásmódja, a rendkívül jól eltalált dallamok által. Mindeközben természetesen nem tudjuk magunkat függetleníteni a dark atmoszférától. A dalok felépítésben is egytől egyig összetettek. A verzé-refrén felépítést felváltja az építkező, majd leeresztő ív, amelyet többször megszakít kiteljesedő instrumentális rész. Nehéz kiismerni a dalokat, de kis idővel már képesek vagyunk kivenni, mi a verzé, és mi a refrén, mert azért itt-ott megbújik az a sarokban. Az album hangulatában most is homogén, erős atmoszférájú, azonban zenei hatásokban, ritmikailag rendkívül sokszínű. A dalok sorrendje úgy lett meghatározva, hogy véletlen se üljön le egy pillanatra sem a lemez. A lassabb BPM-ű dalokat általában felpörgetettebbek követik, és így tovább. A sokszínűség miatt pedig nem sok az album melankóliája, sőt a végén még többet akarunk belőle. A The Way We Separate-nek pont az volt a legnagyobb hibája, hogy a monoton egyhangúsággal átitatott melankólia megölte az egységes képet. A fiúk tanultak a hibából, és csillagos ötösre javítottak három év után.

Ilyen melegséggel eltöltő rideg nagyvárosi zenét az Everything But The Girl késői lemezei óta nem nagyon lehetett hallani. Szubjektív véleményem szerint ők ezzel az albummal az EBTG jelenkori hangulati megtestesítői. Hallgatva a lemezt tiszta Lulluby of Clubland deja vu-m van.

A Beacon tehát egy újabb lépést tudott tenni, képes volt lélekkel teli nagyvárosi melankóliáját új köntösbe transzformálni, miközben atmoszférájának védjegyét nem adta fel, és underground tudott maradni.

8,5/10

Beacon - Escapements video

Az L1 után lehetett számítani arra, hogy érdekes irányt vesz a duó. Ahogyan kijönnek az újabb és újabb dalok az Escapements-ről, egyre jobban megbizonyosodom, hogy nem fogok az unalom posványába belesüllyedni, ha végre magamévá teszem az albumot. Az audio és a vizuál most is egyben, ahogy megszokhattuk.

Beacon - IM U video

Beacon - IM U

Beacon - Preserve

Úúúúú! Ez nagyon jó, és jövő februárban új album is lesz!!!

Beacon - Fault Lines (Dauwd Remix)

Beacon - L1 EP

A Beacon decemberben megjelenő ep-je ugyan most sem kavarja fel az állóvizet, de egyértelműen fejlődik a hangzásviláguk. Ezt a fajta belassult melankóliát nagyon kedvelem, amit ők képviselnek. Azonban a tavalyi lp-jük a The Way We Separate annyira szenvedősen egyhangú volt, hogy rövidsége ellenére is túl sok volt. Egy valamit megtanulhattunk, hogy hangulatteremtésben nagyon erősek és ezzel alapvetően nem is volt gond. Imádtam a legtöbb dalt a lemezen, de sajnos nagyon egyformák voltak.

Egy égy elteltével mi változhat? Nos ez eleve ep, tehát nincs az a probléma, hogy hogyan is töltjük ki a játékidőt. Az ep-nél pedig szinte megengedett a homogenitás, általában mindig egy adott koncepciót jár körbe. Alapvető változás zeneileg most sincsen, hiszen hozzák a mostanában egyre divatba jövő "post-r'n'b-s hangzást, amelyet kitűnő érzékkel öntenek nyakon kellő mennyiségű melankóliával. Valahol a trip-hop-ból, az elektronikából merít ez a zene, de eszközként az absztrakt r'n'b-t használja, így az egész hangzásvilágnak van egy egyedi íze. Valahol Arca, vagy FKA twigs is hasonlóval próbálkozik, de azokban az esetekben is több komponensű az egyedi hangzás. Mégis vannak itt nüansznyi változások, amelyek mindenképpen értékelendőek. Már csak azért is, mert mintha a tavalyi lp homogenitását korrektúráznák ez alkalommal. Ep ellenére ez sokkal változatosabb mint amit várunk egy ilyen mini albumtól. Természetesen ez is a tavalyi lp-hez viszonyítva jelenthető ki. A ritmusképletek variálása az első olyan tényező, amely egyértelmű fejlődést mutat. Az andalítón keresztül a szinte drum'n'bass-ig fokozódó pörgésig megtalálható itt minden. A legnagyobb különbség mégis az, hogy jelen ep-n sokkal komplexebb dalok kaptak helyet, mint a tavalyi lp-n. A dalok felépítésével bátran mertek játszadozni jelen esetben a fiúk, és nem csak egy szimpla verzé-refrén-verzé felépítést kapunk.

Mondanivalóban úgy látom ez a szeparáció-fétis szolgáltatja még mindig az ihletforrást. Nem is tudom lehet ez a brooklyn-i élet ennyire magányos és elszigetelt. Mondjuk alapvetően ezzel nekem nincs bajom, mert ez nagyon jól áll a fiúknak, viszont túl sok bőr azért erről nem húzható le.

Tagadhatatlan a kapcsolatuk a képzőművészettel. A design most is viszi a hátán az anyagot, installációkban nagyon otthon vannak. Kellemes év végi hallgatni való.

7/10

Beacon - L1

Végre elég erősek az ütemek is, és egyébként is eléggé elüt az előző album lagymatagságától, mégis kellően melankólikus. Azt hiszem kíváncsi leszek az új EP-re.

Beacon - Fault Lines

Kitűnő remix-et készítettek Tycho See-jéhez. Most pedig itt van az új dal, ami egy cseppet összetettebb mint bármi amit hallottunk tőlük a tavalyi lp-ről. December elején pedig egy új ep-vel állnak elő, aminek L1 lesz a címe.

Tycho - See (Beacon Remix)

Beacon - Drive video

Ezen a héten azok a dalok találnak meg, amelyek címében szerepel a Drive. Jelen esetben tökéletesen passzoló vizualizációt kapunk, semmi meglepő de hangulatos. Egyébként pont ma pörgettem végig az albumot kétszer munka közben, és ehhez a borús időhöz rendkívül jól csúszott. Mellesleg ez a kedvencem az albumról asszem, legalábbis momentán.

Beacon - The Ways We Separate

 

A brooklyni Beacon-nek két EP után, ez az első hosszabb LP-ként kijövő anyaga. Tavaly, amikor megjelentek, rögtön úgy emlegették őket mint az R&B reform post dub step képviselőit. Valóban ez volt a helyzet a korai dalokkal, és az albumot megismerve azt kell mondjam, hogy jelentős hangzásbeli változás a The Ways We Separate-tel sem következett be. A megkezdett irányvonalat most kezdik kitaposni. Azért mondom ezt, mert némi zenei fejlődés azért jelen van az anyagon, de az eddig megismert tipikus jegyek itt tudnak album formában kiteljesedni. Tagadhatatlanok a 90-es évekbeli downtempo, trip-hop és dub hatások, amelyek soft, suttogó vokállal egészülnek ki. Ehhez igazodnak a lágy, melegséget árasztó szinti futamok, amelyek a fő összetevőit alkotják ennek a minimalista R&B alapú hangszerelésnek. Alapjában véve ez egy koncept album, amely a kapcsolatban élés során felvonuló benyomásokat rögzíti. A maga 38 percével a Bring You Back-től eljutunk a Split in Two-ig, amely demonstrálja az alapvetően melankólikus, traumatikus kicsengését a lemeznek. Az elsősorban sötét tónusú dalok egyenként mégsem megterhelőek, hiszen az összhatás egyértelműen egy relaxált állapotot idéz elő, annak ellenére hogy a szövegek érzelmileg telítettek. Ugyanakkor ez a telítettség album hosszúságban már fárasztó lehet. Annak ellenére, hogy a dalok egytől egyig profi módon össze vannak rakva és egy másik dimenzióba repíti a hallgatót, azt kell mondjam, hogy ez így sok. A chill egyértelmű atmoszféra teremtése lehet kevés ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmet. Az album egyetlen hibája a homogenitás. Az első pár hallgatás után is nehezen lehetett a dalokat megkülönböztetni egymástól. Aztán ha kitartóan próbálkozik az ember érik az anyag, a nüanszok is előjönnek, de ettől még nem lehet rá azt mondani, hogy változatos. Amennyiben az atmoszféra megfogja a hallgatót, akkor ezt a hibát meg tudja bocsájtani, amennyiben nem, úgy egy rendkívül unalmas korongot fog meghallgatni. Jómagam az előbbi kategóriát erősítem.

A fentiekből következik, hogy kiemelkedő dal sincs a lemezen, amelyet akár úgy is lehet értelmezni, hogy egyenletes a színvonal. Szubjektív benyomás dönti el a színvonal mércéjét. Azt gondolom van még hova fejlődni, mert ez így számomra egy "majdnem jó" album. Remélem legközelebbre legalább a ritmusképletekben megjelenő változatosságot belecsempészik a koncepcióba.

6,5/10

Beacon - Drive

Új single a Beacon-től az album megjelenése előtt.

Beacon - Feeling's Gone

No azt hiszem ezek után rájuk is odafigyelek.

Beacon - Bring You Back

Újabb felfedezett, igen kellemes, és kevésbé r'n'b-s mint a régebbiek, ahogy így belehallgattam a cuccaikba. Ez a fordulat kifejezetten bejön. Egyébként nem tudom mi van de ezerrel pörgök zene terén :)