Beacon - Escapements

Ennek a brooklyn-i duonak az Experiments már a második LP-je, de azért egy jó pár anyagon vannak már túl. Az első megjelenésük egy EP volt, No Body címmel, amely az r'n'b-t és a hip-hop-ot olvasztotta az elektronikus zene szirupjába. Már erre az EP-re jellemző volt, hogy az édes dallamok a sötét atmoszférával jártak násztáncot. Aztán 2013-ban jelent meg első nagylemezük, a The Way We Separate, amely kiterjesztette, egyszersmind elmélyítette ezt a hangzást, egy egyedi, sajátos világot kreáltak maguknak, nekünk. Az albumról itt írtam. Egy örök ellentét jellemzi zenéjüket, a hűvös elektronika lüktetése, amelyet megtölt lélekkel Thomas Mullarney étert kitöltő hangja. Első lemezük közel sem volt tökéletes, nagyon erős világot, atmoszférát  teremtett, azonban nem tudott az adott hangulatból kitörni, így elég homogénné, ismétlődővé vált. A végére teljesen erőtlen lett, bár az is igaz, hogy a szakítás koncepciólemeze volt. 2014 végén a duó kidobta az L1 EP-t, amelyen érződött, hogy nagyon sok minden történt. Hirtelen a homogenitás oldódni látszott. Érezhető volt, hogy ez egy átmeneti anyag, a valamivé fejlődés minialbuma. Minden egyes dal telitalálat volt az EP-n, és emiatt eléggé felcsigázta az érdeklődést: mit lépnek ez után? Az EP-ről itt lehet bővebben olvasni.

Az Escapements egyértelműen a fejlődés, a továbblépés lemeze. Az L1 által kijelölt utat járja be, teljesíti ki, egyszersmind bizonyítottá válik annak átmenetisége, ebben való elmélyülése. Ha jobban belegondolunk ez történt az előző EP-LP viszonylatában is. 

Jelen esetben azonban egy percig sem tudunk rossz szájízzel felállni az album meghallgatása során. A dalok sokkal rétegzettebbek, mint amit megszokhattunk eddig. A komplexitás mind a hangszerelésben, mind a dalok felépítésében, mind pedig az album szerkezetében tetten érhető. Kimondható, hogy a Beacon túlhaladta poszt r'n'b skatulyát. Az előző EP-n is érezni lehetett ezt, de jelen 11 dal ezt végérvényesen bebizonyította. Alapvetően azért hozzák a törtebb ütemeket, és az r'n'b hatás is tagadhatatlan, azonban az elektronikus zene spektruma teljesen kitágul ezen az anyagon. Jól áll nekik a break beat, kitűnő érzékkel nyúlnak az ambient-hez, a uk garage-hoz, az idm-hez, mégis a klubzenei hatás a legnagyobb bomba a lemezen. A BPM feltekerése először meglepő, de aztán olyan érzés, mintha mindig ezt csinálták volna. Az, hogy a house bele-bele kacsint ebbe a képletbe egy cseppet sem zavaró, mert teljesen hitelesek tudtak a fiúk maradni önmagukhoz. A zene egyértelműen továbbra is szférikus, hűvös elektronika, de továbbra is átmelegíti lelkünket Mullarney előadásmódja, a rendkívül jól eltalált dallamok által. Mindeközben természetesen nem tudjuk magunkat függetleníteni a dark atmoszférától. A dalok felépítésben is egytől egyig összetettek. A verzé-refrén felépítést felváltja az építkező, majd leeresztő ív, amelyet többször megszakít kiteljesedő instrumentális rész. Nehéz kiismerni a dalokat, de kis idővel már képesek vagyunk kivenni, mi a verzé, és mi a refrén, mert azért itt-ott megbújik az a sarokban. Az album hangulatában most is homogén, erős atmoszférájú, azonban zenei hatásokban, ritmikailag rendkívül sokszínű. A dalok sorrendje úgy lett meghatározva, hogy véletlen se üljön le egy pillanatra sem a lemez. A lassabb BPM-ű dalokat általában felpörgetettebbek követik, és így tovább. A sokszínűség miatt pedig nem sok az album melankóliája, sőt a végén még többet akarunk belőle. A The Way We Separate-nek pont az volt a legnagyobb hibája, hogy a monoton egyhangúsággal átitatott melankólia megölte az egységes képet. A fiúk tanultak a hibából, és csillagos ötösre javítottak három év után.

Ilyen melegséggel eltöltő rideg nagyvárosi zenét az Everything But The Girl késői lemezei óta nem nagyon lehetett hallani. Szubjektív véleményem szerint ők ezzel az albummal az EBTG jelenkori hangulati megtestesítői. Hallgatva a lemezt tiszta Lulluby of Clubland deja vu-m van.

A Beacon tehát egy újabb lépést tudott tenni, képes volt lélekkel teli nagyvárosi melankóliáját új köntösbe transzformálni, miközben atmoszférájának védjegyét nem adta fel, és underground tudott maradni.

8,5/10