Jenny Hval - To be a rose

 

Liima - Trains In The Dark video

Nahát, ez milyen bevállalós video! Az album egyik furcsasága ez a dal, mert számomra Bowie-t juttatja eszembe.

Albumok

Az utóbbi időben rengeteg zene pörgött nálam. Szerencsére többnyire kellemes szájízt hagytak bennem. Mivel lustaságom határtalan, ezért néhány gondolatban értékelném őket.

HÆLOS - Full Circle

Kellemes meglepetés a brit indie-elektronika újdonsült üdvöskéinek első, debütáló albuma. Ha őszinte vagyok saját magammal, azt mondom, hogy régi ötletek egy csokorba gyűjtése az egész lemez koncepciója. Miért mondom ezt? Azért, mert az egész merítés a kilencvenes évekből történik. Nagyon erős a trip-hop hatás, de az angol elektronikus tánczene kilencvenes évekbeli összes kliséjét felvonultatja a lemez. Kellemes emlékek ugranak be a zenei megoldások kapcsán, de közel sem lehet a nosztalgikus jelzőt rányomni az anyagra. A dalcentrikusság, ezen belül a dalszövegírás fontos tényező a lemezen. Ezek a melankóliával átitatott "szerelmes dalok" egyértelműen huszonegyedik századiak. Aktuális, ugyanakkor mintha semmi nem változott volna. A nagyvárosi chill örök, és nagyszerű, ahogy ezt a korszakokon átívelő hangulatot felvonultatják a lemezen. Ugyan a dalok igen hasonlatosak, de kis türelemmel a nüanszok is feltűnnek, és a katartikus építkezés mögött, a játékosságot is megtapasztalhatjuk. Olyan nosztalgikus újdonság érzés fog el, mint amikor a London Grammar-t, vagy a The XX-t hallgatom.

8/10

Underworld - Barbara Barbara We Face a Shining Future

Az Underworld visszatérése (legalább is az én zenei kultúrámba) is igen kellemes meglepetés, hiszen már régen hallgattam őket, és egykori stílusukat nehezen tudtam megfeleltetni gondolatban a mai megszólalással. Tulajdonképpen az I Exhale megjelenésekor meg is állapítottam, hogy hozzák az öregek azt, amiért szeretjük őket. Igen, ez így is van, de innen nézve az egész album egy átverés, mert ezután a dal után szépen megváltozik a hangzásvilág. A monotonitás ugyan megmarad, de a fajsúlyos zúzás szinte teljes mértékben felhígul. A duó mintha egy légiesebb útra lépett volna, ahol mindinkább előtérbe kerülnek a dallamok, és a vége felé még énekhangok is felütik a fejüket. Ez azért hat újdonságként, mert az Underworld volt eddig a nagybetűs bulizene, amelyre kitombolhattuk magunkat. Jelen anyaggal leginkább az after hours perceit tehetjük színesebbé, sokkal inkább a chill-en van a hangsúly. A Low Burn és a Nylon Strung elszállása egyszerűen zseniális, hatalmas örömzene, boldogságbomba. A video-t is kapó If Rah pedig a régi és az új tökéletes kombinációja, az album megújulási mottójának zenébe öntése. Kifejezetten méltányolandó, hogy több évtizedes diszkográfiával a hátuk mögött próbálnak még a rutinoktól elszakadni mégpedig úgy, hogy múltjukra építenek, és jellegzetességeiket megtartják. A színvonal sajnos nem egyenletes. Az album közepe leül kissé, és megakasztja a lendületet. Ráadásul érthetetlen miért is játszanak Chemical Brothers-ösdit ebben a részben. Remek visszatérés.

7,5/10

Liima - ii

Mads Brauer-t, Casper Clausen-t és Rasmus Stolberg-et az Efterklang-ból ismerhetjük. Hozzá csapódott Tatu Rönkkö Finnországból és így alakult meg az alkalmi zenekar. Itt egyértelműen a közös jam-melgetésen van a főszerep, és mint ilyen rendkívül kísérleti jellegű az album maga. A formáció próbál törekedni a kísérleti jelleg és a dalstrutúra-befogadhatóság összehangolására több kevesebb sikerrel. A ii ennek ellenére inkább a dallamos elektropop felé húz, pedig sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni. Ezt nem tartom problémának, de a remek felütés sajnos felhígul a lemez végére. Ettől függetlenül remek stíluskavalkádnak lehetünk fültanúi, melyeket a szokatlan dalstruktúrák, hirtelen ritmikai váltások színeznek. Mindezek mellett azonban nagy szerepet kap a dallam. A sokszor nehéz industrial, vagy kraut rock-ot idéző elemeket remek szinti témákkal festik alá, amely egy egyéni szájízt ad ennek a formációnak. Ugyanakkor az Efterklang múlttól sajnos nem tudtak elszakadni, hiszen több dalban tetten érhető, a jelen esetben ugyan stilizált, orchesztrális kiteljesedés (Woods, 513). Ugyanakkor az is igaz, hogy a fiúk ehhez veszett jól értenek, és talán ez áll a legjobban nekik. Szerintem felesleges erőlködni, hogy valami mást csináljanak, mert érződik az egészen ez a fajta motiváció. Egy kicsit több munka kellett volna az anyagba, számomra egy picit demo szerű, mindenesetre érdekes és emlékezetes élmény.

 

7/10

The Field - The Follower

 

A The Field elindult egy sokkal sötétebb hangzás világába, amellyel párhuzamosan ez a zene egyre táncolhatóbb. A Cupid's Head egyenes folytatása ez a lemez, a trance és a techno újjászületése, ahol a szokatlan ritmika, és azon belüli váltások többé teszik ezt, mint stílusgyakorlat. Valami egészen hipnotikus a lemez, amely elsősorban a repetitívség eszköztárát aknázza ki teljesen. Ezt oldják az alá tolt témák, illetve a hangminták beemelése a képbe, de nem ellensúlyozzák a dalok és a lemez hosszától, valamint az ismétlődéstől kialakult frusztrációt. Bármennyire játékosak a track-ek, mérhetetlen türelem szükségeltetik, hogy kivárjuk mi is fog igazán történni. Érdemes kivárni, hiszen brutál témák vannak itt, de ettől még nem egy könnyen hallgatható darab.

 

7/10

Miike Snow -iii

 

Na ez a formáció is eljutott abba a fázisba, amelyet klimaxosnak szoktunk nevezni. A rossz májam azt mondatja velem, hogy nincs új a nap alatt. De ettől sokkal rosszabb a helyzet. Írtak egy olyan albumot, amelyen olyan dalok szerepelnek, amelyet másoknak szoktak írni, olyanoknak, akik a mainstream pop mezőnyébe tartoznak. Ugyan ez csak az én fejemben létezik, de teljesen ugyan olyan érzésem van ezzel kapcsolatban mint az új Sia albummal. Semmi értelmét nem látom annak, hogy saját név alatt is mainstream pop-ot adnak el a fiúk, ráadásul eltűntek a zongoravezérelt katartikus tánchimnuszok, amelyért imádni lehet őket. Helyette belassult a ritmika, az  r'n'b-é, és a nyálpop-é a főszerep. Időpocséklás!

 

4/10

Liima - Roger Waters video

Atyaég!

Liima - Amerika video

Nahát! Ez valóban elég eredeti, minden tekintetben.

Deerhunter - Living My Life video

Meglepően jó dal lett ez. Az előző teljesen lehangolt. Lehet érdemes lesz megfülelni a lemezt!

Future Islands - Haunted By You

Ez a dal a The Chase b side-ja. Természetesen illeszkedik a tavalyi lp hangzásához, de nem véletlen, hogy lemaradt az albumról.

Future Islands - Singles

Mi is ez a Future Islands? Bevallom őszintén én nem nagyon hallottam ezidáig róluk, noha a Singles már a negyedik albumuk. Amikor az év elején kijött a Seasons (Waiting on You) videója, már akkor éreztem, hogy érdemes odafigyelni erre a formációra. A klasszikus slágeresen felépített patetikusság fogott meg leginkább elsőre, de hamar rájöttem, hogy az igazi motor máshol keresendő.

Ez a baltimore-i csapat alapvetően szintipop-ot játszik, teszi ezt úgy, hogy nem kíván rétegzenének hatni. Ez pop a javából. A hatások alapvetően természetesen a nyolcvanas évekből táplálkoznak, annak is a mainstream oldaláról. Nem is nagyon akar ez másképpen megszólalni, kis túlzással ez az album pont így szólt volna, ha a nyolcvanas években jön ki. Egy kicsit A-Ha, egy kicsit Prince, egy kicsit Pet Shop Boys, tehát a hangzás egyfajta old school nyolcvanas évek pop. A zenekar motorja mégsem ez, hiszen manapság a nyolcvanas évekből merítkezni nem nagy szám. 

A zenekar dalszerző énekese Samuel T. Herring mondhatni a lelke a produkciónak. Ő egy igazi egyéniség, amely aktívan alakítja a dalokat. Dalszerzői munkája látszólag klisés (ahogyan a pop) mégis két egyszerű sorban hatalmas mélységeket képes elénk tárni. A Song for Our Grandfathers-t hallatán rég mélyre rakott emlékek törtek elő, és egyébként egy közepes számocska így extatikus élményhez juttatott. Emellett pedig ott van Herring sajátos előadói stílusa, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Hatalmas energiák vannak ebben az emberben, olyan mint az aksi töltő, csak éppen életkedvet olt a hallgatójába. Herring egyébként is amolyan tesztoszteron bomba, ránézésre nem nagy szám, mégis van egyfajta kisugárzása, amely a produkcióin keresztül is manifesztálódik. A hangszíne jellegzetes, alapvetően mély, magasodván pedig rekedtes. Legjobban David Bowie vs. Bruce Springsteen hasonlattal írható le, csak hogy a nyolcvanas éveknél maradjunk. A kedvencem az, amikor ez a napalm robban, amikor elkapja az ékszíj, amikor egy kicsit megőrül. Ilyenkor mintha Dodó kacsába oltott Taz nyilvánulna meg. Eleinte ezen mosolyogtam, de aztán nagyon ráéreztem. 

Az album igazi erős energiabomba, igazi felpörgető motiváló zene, amely tele van életigenléssel. Noha a pátoszba emelkedő refrének jellemzőek az albumra és a ritmikus szinti pop is hozzá járul az élményhez, mégis ez az energia Herring-ből árad és ez viszi el az albumot.

Az album tíz dalával és negyven akárhány percével az ideális pop lemez tartományában mozog. Egyenletes színvonalú, minden egyes dal egy külön felfedezni való világot takar, éppen ezért egy percre sem üti fel a fejét az unalom. Teszi ezt úgy, hogy semmi művészieskedő szándék nincs mögötte, a maga pop-os egyszerűségükben (verzé-refrén) szólalnak meg a dalok. A Spirit a végletekig vitt patetikussága, a Back in the Tall Grass a minimalizmusa, a Like The Moon pedig lúdbőröztető szentimentalizmusa miatt a kedvencem. Sok ilyen felpörgető zenét szeretnék még hallani, abban pedig már biztos vagyok, hogy az év legjobbjaiban ott lesz a helye.

8/10

Future Islands - A Dream of You and Me video

Future Islands - Seasons (Waiting on You) video

Throwing Muses - Slippershell

Brutálisan jó ez az album!!!!

Throwing Muses - Sunray Venus video

Az első video a november 11-én megjelenő Purgatory / Paradise albumról, amelyet már nagyon várok.

Throwing Muses - sleepwalking 1

Úristen! Ezt nem hiszem el! Visszatérnek! Nem is akármivel, hanem egy könyvvel (Purgatory/Paradise), amely tartalmaz majd egy multimédiás cd-t, amelyen 32 track fog sorakozni. A fenti a 27. a tracklist-ben. Esküszöm Kristin hangja az évek múlásával egyre hidegrázósabb.

Zomby - With Love

"Az elektronikus zenei élet tündöklése és bukása" találó mottója lenne ennek az albumnak. Amikor 2007 tájékán előtűnt a semmiből ez az angol zenész teljesen világos volt, hogy az elektronikus zenét ő retrospektíve értelmezi. A visszatekintő látásmód azonban teljesen újszerűen hatott, nem éreztem lerágott csontnak a zenét, amelyet csinált. A debütáló Where Were You in '92 egy ösztönös korong volt abban az értelemben, hogy úgy szólt, mintha a fejéből kipattant ötleteket gyorsan a papírra vetette volna. Egy kicsit összecsapott és túlzsúfolt témakavalkádnak tűnt, de a 90-es évek rave utánérzése, az elfelejtésre ítélt jungle újra felfedezése ellenpontozta a szegényes koncepciót. Aztán 2011-ben kijött a Dedication, amelyet már a 4AD Records gondozásában jelentetett meg. Zeneileg ez már egy sokkal összeszedettebb anyag lett UK Garage-os, eskibeat-es, dubstep-es hatásokkal. Ez a lemez is maradt a retrospekciós tartományban, inkább a 80-as évek mintáit használva alapanyagként. Ebben az időben Com Truise is adott ki hasonló hatásokkal megtűzdelt lemezt, mégis szélesebb kommercionális sikert a Dedication ért el inkább. Nem véletlenül, hiszen itt válik világossá, hogy az ötlethalmozás Zomby-s védjegy, és itt éppen ezért már egy cseppet sem volt zavaró, hogy a témák úgy vannak, szólnak a maguk módján, kidolgozásuk pedig elmarad. Egyrészt itt is érződött, hogy az ihlet jött, és "mindig az első gondolat a jó", másrészt pedig konstatálni lehetett, hogy ez bizony védjegy, akinek nem tettszik kikapcsolhatja. Jómagam imádom a témák alapos kibontását, ennek ellenére az év lemeze volt nálam.

A With Love első traktusai is is azt közölték, hogy a visszatekintés itt is kulcsszerepet fog játszani. Azonban Zomby itt nem ragadott ki egy adott korszakot, hanem az elektronikus zene közel 25 éves történelmét zúdítja ránk. Ugyanakkor saját munkásságát is összesíti ezen korong által, hiszen ilyen vagy olyan formában ezek a hatások korábbi lemezein és EP-jein már megjelentek. Szóval van egy hatalmas két célú koncepció, de el is mondhatjuk ez van, és kész. Azt gondolom, Zomby ebbe a koncepcióba ezúttal belefulladt. A track-ek jól hallgathatóak, kellemesek de egy cseppet sem újszerűek, nem tesznek semmit az eddigi életműhöz. Sőt igazából ugyanabból a hangminta gyűjteményből dolgozik mint a korábbi albumain. Az egész album túl van gondolva a maga másfél órányi zenei anyagával, dupla cd-s kiadásával. A koncepció tudatossága itt jelenik meg először, mégpedig úgy, hogy ösztönösnek akar látszani, de sajnos itt a track-ekből bizony süt, hogy gyártószalagon készültek.

Tulajdonképpen nem egyedi jelenség ez. Az idei évben sok elektronikus lemez jelent meg eddig, de a legtöbbjükön érezhető a szcéna stagnálása, tétováltsága, a totális kiüresedés jelei kezdenek megjelenni. Hiányoznak az útkeresők, akik új élettel telítik meg az elektronikus zenét. Jó biztos nem a lassan "öregnek" számító Zomby-tól kell ezt már várni, de némi progresszivitás azt gondolom saját keretek között is elvárható. Remélem ha az elektronikus zene útját nem is, de sajátját meg fogja a következő megjelenéssel találni.

5/10

Zomby - With Love promo video

Ez wírd lesz, főleg a jungle...nem is tudom.

Zomby - With Love album preview / Soliloquy

Ennyi jó megjelenés ebben az évben, el sem hiszem! A Mount Kimbie után az angol Zomby is bejelentette, hogy június 18-án új LP-vel fog kijönni, amelynek With Love lesz a címe. A cover art még nem ismert, de lentebb látható egy preview montage, amelyből következtetni lehet a dizájnra. Szintén lentebb pedig az első ízelítő az albumról, Soliloquy  címmel.