Inga Liljeström & Michael Lira - Horses video

Lélegzetelállító!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Inga Liljeström / Michel Lira - We Have Tigers cover

ÁÁÁÁ! Ez meg teljesen elkerülte a figyelmemet, és pedig brutális! És ez a borító!!!!!

Inga Liljeström - Two Dangers

Erre a svéd és spanyol felmenőkkel rendelkező Párizsban élő ausztrál énekesnőre a 2000-es évek végén bukkantam rá. Nemzetközileg méltatlanul kevésbé ismert, pedig experimentális zenéje igen markáns pont a zenei piacon. Kezdetben kereste az útját és inkább Björk epigonként lehetett emlegetni, mára azonban elmondható, hogy stílusa felismerhetően egyedi, bár nincs ezidáig egy hasonló albuma sem. Ausztráliában konzervatóriumban végzett jazz szakon, ennek ellenére ehhez nyúl a legkevésbé. Zenéjében ötvöződik a kamarazene, az elektronika, a blues, az alternatív rock, a postrock, és a folk is. A természetközeliséget célozza meg az egész Inga-jelenség méghozzá a belső ösztöni vívódások kivetüléseiként. A vadász-vad kapcsolatának érzelmi dinamikája ott lappang szinte minden dala mögöttes vezérmotívumaként.

1998-ban jelent meg első albuma az Urchin magánkiadásban. Ugyan Ausztráliában nagy sikere volt, nemzetközi forgalomba majd csak jóval később 2011-ben került. Az Urchin egy kísérletezgető útkereső album volt a kamara balladákon keresztül a trip-hop-on át a rave-ig. Második albuma 2005-ben jelent meg Elk címmel, ahol egy egész koncepciót szánt a vad és vadász (ősi archetipusok) kapcsolatára. Itt már egyértelműen érződött a természeti koncepció az anyagon, amely zeneileg a legváltozatosabbra sikerült. A folk-os hangzással már itt kacérkodott, de itt inkább a spanyol népzenei hatás volt erősebb. 2006-ban kiadott egy EP-t Sprawling Fawns címmel, de néhány új szerzeményt leszámítva ez inkább egy remix gyűjteményre sikerült. Ugyanebben az évben jelentette meg a Quiet Music for Quiet People kísérleti projektet, amelynek a lényege az volt, hogy az éjszakai sivatag hangulatát próbálja egy zenekarral megidézni. Az anyagot úgy vették fel, hogy mind dallamokban, mind zenében, mind pedig dalszövegben improvizáltak méghozzá egy este alatt. Ezzel alkotta meg az egyik legérdekesebb zenei projektjét.

Az igazi harmadik albumra 2011-ig kellet várni. A Black Crow Jane-t már Franciaországban vette fel és adta ki. Ez az album leginkább a rock-os hangzással kísérletezik kamara zenei keretek között. A durvább hangzás nagyon jól állt neki, ezáltal a legkarakterisztikusabb albumát tudta megalkotni. A Black Crow Jane-en a lágyság és a durvaság áll kontrasztban reprezentálva természet kétarcúságát (kegyetlen-gyönyörű).

Negyedik albuma a Two Dangers tavaly márciusban jelent meg. Megjelenése előtt egy évvel már kiszivárgott egy demo anyag, amelynek Songs of Sorrow for the Hollow of his Heart volt a címe. Jóval több dal volt a lemezen, demo lévén kevésbé voltak kidolgozva. Aztán csend lett és azt lehetett gondolni, hogy a kukába került. Szerencsére nem ez történt, hanem fellépéseken keresztül lettek ezek a dalok csiszolgatva, majd végül rákerültek a korongra.

A Two Dangers egy csendes album. Hatalmas a kontraszt az előző lemezhez képest, hiszen itt szinte egyszer sem szabadul el az őrület, vagyis nincsenek nagy indulati kitörések mint amilyen pl. a Bloodstain esetében volt. Az őrület viszont ott van a dalokban, de folyamatosan a háttérben irányít mindent. Ez esetben a természet meghittsége kerül előtérbe. Ez a meghittség viszont lehet akár hűvös és hideg is, és ezáltal kegyetlen, mégis simogatja a lelket. A kétarcúság ezúttal is más eszközökkel, másképpen van elénk tárva. Jelen esetben a folk hatás a domináns a lemezen. Alapvetően internacionális ez a folk, hiszen van itt amerikai tradicionális folk feldolgozástól (Katie Cruel) kezdve skótig minden, és egy jó adag saját szerzemény. Hallgatván el is mosolyodtam, hiszen rögtön Kristin Hersh Murder Misery and Then Goodnight-ja ugrott be, amely szintén kedves számomra. Ezek a dalok - függetlenül attól, hogy feldolgozások vagy sem - igen csak szürreálisan szólnak, és ettől több ez egy szimpla folk albumnál. Végig az a kép van előttem, hogy ezek a dalok simán helyet kaphatnának a Twin Peaks-ben. Talán így lehet a legjobban leírni a dalok természethez (vagy afölöttihez) való viszonyát. A Wooden Leg és a Crestfallen talán a legszürreálisabb szerzemény a lemezen. A Wooden Leg a hátborzongató vonós-húros effektjei és refrénjében való kiteljesedése miatt, a Crestfallen pedig Morricone szolíd megidézése miatt a kedvencem. Hangulatában nem sokban marad le a záró Warfaring Ways, amely a hozzákapcsolt hidden track-el (Black is the Colour) szintén csúcspontja a lemeznek. Egyébként ez utóbbi úgy át van írva, hogy ráismerni talán csak a dalszövegből lehet, de még arról sem. Inga mániája, hogy korábbi lemezéről átemel egy dalt és az aktuális hangzással ruházza föl. Ezesetben a Black Crow Jane-en először megjelenő Wishing Bone Hands -re esett a választás, amely ezáltal a kamrazene és a folk zene ötvözetének mintapéldájává nőtte ki magát. Hozza ugyanazt a hangulatot, mégis másképp.

Elmondható, hogy Inga egyre jobban megtalálja saját hangzását. Úgy volt képes egy csendes albumot összehozni, hogy az végig érdekes tud maradni. A szürreális hangulat eleve beszippantja a hallgatót, de az itt-ott rendhagyó zenei megoldások színesítik a hangulatot. Erre egyébként szükség is van mert erősen azon a határmezsgyén mozog, amely közelebb áll az egyhangúsághoz. Szerencsére azonban vannak ilyen "hangulatszínesítők", így a homogenitás hibája megbocsájtható. Tény, hogy igazi hangulatlemez. Egy újabb jól sikerült kísérleti produktum. (pótolom is 2014 legjobb albumai közé)

8/10

Inga Liljeström - Live La Loge Paris (Two Dangers)

Jó egy másfél hete rászántam magam, hogy meghallgassam Inga Two Dangers-jét, amitől azért féltem mert abba a hibába estem, hogy egy demo-t hallgattam meg a megjelenés előtt egy évvel, ami nem nagyon villanyozott fel. Mára teljesen Two Dangers lázban égek és teljesen ráéreztem az itt-ott pastoral, helyenként szürreál folk dalokra. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy rábukkantam ezekre a klubkoncert felvételekre, mert élőben is teljesen magába szippantja az embert ez a fajta folk hangulat. Arról nem is beszélve, hogy a hangszerelés kb. annyira átszabott a koncertfelvételen, mint ahogyan Björk szokta csinálni nagyban azt koncertjein. És nem hittem el, hogy bónuszként ott van a végén a Bloodstain folk-os átirata. Őrület!

Teaser Inga

Inga Liljeström - Wishing Bone Hands

Mára elmondható, hogy Inga mániája, hogy egy régebbi albumon szereplő dalt dolgoz fel mindig az aktuális albumon. Ez egy brutál jó átirat lett. Bár az eredetitől (Black Crow Jane, 2011) is mindig a sírás környékez:

Inga Liljeström - Two Dangers cover

Október 1-én jött ki végre az új Inga album. Tavaly hatalmas lázban égtem, hogy valami akusztikus albumot fog kiadni, aztán karácsonykor fel is tette a Soundcloud-ra. Valahogy éreztem, hogy az annyira demo, csendes mondhatni unalmas anyagnak tűnt. Aztán eltűnt és semmi híre nem volt az egyébként Songs of Sorrow for the Hollow of His Heart-nak. Aztán hír a semmiből és itt van ez. A dalok egy része új, a másik része ismert az említett munkaanyagból, egy dal pedig egyenesen az előző Black Crow Jane-ről van. Viszont belehallgatva a döbbenet fogott el mennyire zseniális a hangszerelés és mennyire erősen szól. Hát igen, jót tett neki a tempó és a vonós, egy csöppet filmzenei hangulata lett. Soha nem hallgatok többet demo-t!! Bár mentségemre nem tudtam, hogy az volt.

Inga Liljeström - Songs of Sorrow for the Hollow of His Heart

....és felkerült végre a 2013-ban megjelenő Songs of Sorrow for the Hollow of His Heart, amely végig akusztikus. Belehallgatva most ez kell zaklatott lelkecskémnek, folk ezerrel. Remélem Kristin Hersh The Grotto-ja mellé kerülhet majd. Elsőre elég egyhangú, de már így is lettek kedvencek.

Inga Liljeström - Black is the Colour

Jesszus ez mennyire brutál! De jó, hogy ez felkerül az albumra ebben a változatban.

ingaliljestromusic.com

Új honlap végre!!! Azt hittem már sohasem kezdődik az album promó. Egy kicsit hiányos és kezdetleges, főleg a diszkográfia. Nem értem miért nem tünteti fel az összes megjelenést. Sajna az album jövőre tolódik, bár ehhez a country-s, folk-os témához akar még vmi film izét. Sajnos nem derül ki, hogy vizuálra vagy film noir hatásokra gondol. Én az utóbbinak nagyon örülnék.

Link: ingaliljestromusic.com 

Sewing the Forest

Inga Liljeström-Trouble

Ha jól emlékszem ezt Kristin Hersh-től hallottam utoljára, talán az jobban tettszett. Bár a háttérből néha-néha előmászik egy kis harmonika, talán szájharmonika ami érdekessé teszi, de ettől még középszerű.

Inga Liljestrom - Bloodstain

Szóval az van, hogy ezzel még mindig nem tudok betelni, és ez csak a koncertverzió. Egyszer láthatnám élőben......, mondjuk a 38-as csónak atmoszférájához kifejezetten passzolna.

Inga Liljeström-Thistle

Úristen! Ezt az elveszett gyöngyszemet csak most fedeztem fel. Elvileg a 2011-es Black Crow Jane-re került volna fel, de lemaradt. Fizikai formában a 2010-ben újra kiadott Urchin bónusz dalaként szerepel a soron következő album promójaként. Hangulatos.

Link: Thistle by Inga Liljestrom by groovescooter / da dAdA

Inga Liljeström - Songs of Sorrow For The Hollow Of His Heart -Promo

Itt van a novemberben megjelenő új akusztikus albumról három promó szám, ez lesz a lemezről az első három dal. A Wooden Leg-et már post-oltam korábban is. Itt egy Katie Cruel feldolgozás, és egy folkos Bird című. Úgy gondolom hangos lemezt most csendes fog követni....meglátjuk.

Link: Inga Liljeström - Nouvel album Songs Of Sorrow For The Hollow Of His Heart - Novembre 2012

Inga Liljeström-Wooden Leg

Egy évvel a fantasztikus Black Crow Jane után ezen a nyáron jelenik meg Inga következő lemeze, amely teljes egészében akusztikus lemez lesz. A Wooden Leg nagyon brutál, és hála az égnek ezek nem improvizációs szösszenetek lesznek mint a Quiet Music for Quiet People esetében. Várós az anyag.

Inga Liljestrom-Wooden-Leg-192-Preview