2013. július 31., szerda

Only God Forgives / Csak Isten bocsáthat meg


Nicolas Winding Refn idén bemutatott drámája fajsúlyos alkotás. Kezdve a témától, a megvalósítás módjáig, de a film stilisztikája (már amennyiben film esetében beszélhetünk ilyenről) sem könnyíti meg a fogyaszthatóságot. Refn munkáján érződik a nemzet felettiség, a skandináv filmeket jellemző hűvös, melankólikus audiovizuális megvalósításnak nyoma sincs. Sőt, úgy általában elmondható, hogy mást akar közölni, más dolgokat tart fontosnak mint dán honfitársai. Ez kifejezetten erény, hiszen a különböző látásmód vérfrissítést jelenthet az egyébként igen belterjes dán filmgyártásban. 

A film vélhetőleg egyfajta társadalomkritikát hivatott megfogalmazni. A társadalmi problémákra való érzékenység motiválhatta a rendezőt ennek a filmes eszközökkel megvalósított szociográfia megvalósítására. Az éjszakai életben megjelenő megannyi szubkultúra kapcsolódási pontjai ebben a másfél órában összpontosulnak. Az elénk tárt események, a problémák bemutatása viszont erőltetett moralizációba csap át. Sajnos a film témaválasztása ezt adja, de érthetetlen számomra hogyan lehetett egy filmet felépíteni egy ilyen olcsó közhelyre. Ami viszont zseniális, hogy ezt a végletesen egyszerű morális gondolatvezetést hogyan bontja ki. A néző elé tárás, a megvalósítás tényleg mesteri, hiszen semmit sem magyaráz meg, semmit nem mond, hogyan is gondolkodjunk róla. Ilyen szempontból sokkal inkább hiteles, mint szintén társadalmi problémákra fókuszáló Susanne Bier rendezte Egy jobb világ volt. Azonban a megvalósítás erénye a több sebből vérző közhelyes moralitást sajnos nem tudja kioltani. A baj az, hogy a történetvezetés már maga egy paradoxon, hiszen erőszak erőszakot szül, ezzel szemben az igazságosság értéke úgy hangsúlyos a filmben, hogy azt a mérleget valaki mindig a helyére billenti. Közben az általam dekódolt mondani való pedig ezzel szöges ellentétben áll. Ez a paradoxon pedig végleg értelmetlenné teszi az egyébként erőltetett moralizálást. 
A film rendkívül lassú, viszont gyönyörű szép a képi világa, néhol a szürreálisba csap át, amelyhez természetesen hátborzongtató zene társult. Ez a fajta hangulat számomra Lynch Inland Empire-ját idézte. A fényképezés, az operatőri munka mesteri és ez ad a filmnek egy alaphangulatot. Aki erre vevő, azt azonnal beszippantja ez a hangulat. A színészi játék viszont korántsem kiemelkedő, sőt inkább az a kategória amelyről többet nem írnék. Nem értem Refn ebben az ügyeletes cukipofa szépfiúban mit is lát, biztos belezúgott.
Hangulat és mesteri megvalósítás ide vagy oda koncepcionális defektje miatt ez a film engem nem tudott meggyőzni. Refn korábbi munkáinak megismerését is jegelem egyenlőre.
4/10

2013. július 30., kedd

Télépopmusik - Try Me Anyway video


Forest Swords - The Weight Of Gold

A Forest Swords Matthew Barnes saját projektje. Engravings című debütáló lemeze augusztus 26-án jön ki. Egyébként így ez nem is rossz.

Kvinden I Buret Teaser Poster

Egy újabb skandináv krimi lett megfilmesítve. Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul-ját (a Q Ügyosztály első része) élvezhetjük a vászon előtt októbertől (mármint Dániában). Carl Mørk nyomozót Nikolaj Lie Kaas játssza majd. Remélem a legjobbakat, már csak azért is mert ezek az adaptációk eddig még szinte mindig jól sültek el.

2013. július 26., péntek

Pet Shop Boys - Axis video


Úgy döntöttem ezt is kiteszem, mert nagyon állat, mekkora retró!!!

2013. július 25., csütörtök

Pet Shop Boys - Vocal video



Ezek a fiúk megleptek engem, ez eszméletlen jó. Ó azok a kilencvenes évek és a fiatalság :D

2013. július 23., kedd

Tosca - Tlapa cover

 


Mostmár csak arra leszek kíváncsi, hogy az unalmas Odeon helyzetén ez a remix album mit fog javítani, mindenesetre az Odeon legjobb dala refixálva is jól csúszik.

Elysium poster

Trance



Egy új Danny Boyle film mindig hatalmas izgalommal tölt el, mert nála megjósolhatatlan, mire is lehet számítani. Első Boyle élményem a Sekély sírhant volt, amely azóta is etalon maradt számomra. Noha a korai filmjeire jellemző feszültségkeltő faktor mára már teljesen eltűnt, arra mindig is figyelt, hogy a kihagyott hozzávalókat más komponenssel pótolja. Így aztán elmondható, hogy számos műfajban kipróbálta magát, alkotásaiból mindig sugárzott, hogy képes a megújulásra. Véleményem szerint neki sem tett jót az "amerikanizálódás" (Az élet sója, A part) a 2000-es évek elején, de szerencsére nem süllyedt bele az újrahasznosított filmipar ördögi körébe, hanem ismét talált olyan irányt, amelyet a maga képére tudott szabni (Napfény, Gettómilliomos).

A Transzról elmondható, hogy nem szól útkeresésről, mind történetvezetésben, mind megvalósításban, hangulatában retrospektív. Ez az első film a sorban, amely nem akar minden áron valamilyen újdonsággal szolgálni. Hogy ez jó e nekünk? A válaszom egyértelműen igen. Ugyanis Boyle mélypontjai (28 nappal később, 127 nap) a kényszeres újításból fakadhattak, noha pont ezt a kísérletezgetős kedvet szeretjük benne. Végre megpihenhetünk, és koncentrátum formájában kaphatjuk azokat az ismerős összetevőket, amelyektől oly ízletes egy Boyle film. A Transz az elejétől a végéig pörgött, és amikor kevésbé volt mozgalmas akkor is képes volt a figyelmet fenntartani, amely a film sajátos koncepciójából fakadt. A kirakós játék darabjait kellett összeilleszteni, de sokszor nem a megfelelő helyre került az a puzzle darab. Az ilyen kirakósdiban viszont elengedhetetlen a csattanók sorozata. Ugyan a film csattanója kikövetkeztethető és bujtatottan, de direkt utalások is felfedezhetőek benne erre vonatkozóan, mégis képes (legalább is számomra) ezt egy kicsit úgy variálni a végére, amelyre nem feltétlenül számítunk. Szóval maga ez a koncepció Boyle-tól sem teljesen idegen, illetve egy rakás ilyen létezik a piacon, mégis összességében ez egy tisztességesen megcsinált film lett. Külön örültem annak, hogy újra bele lett csempészve egy kis fekete humor a filmbe, amelyet már régóta hanyagolt. A jól ismert elemek (gyors kamerapozíció váltások, videoklip szerű jelenetek, végletekig felfokozott, felpörgetett szituációk, abszurd történések, remek kísérőzene ,Underworld újra!!!) érzelmileg nálam egyfajta nosztalgikus érzést váltottak ki, és gyanítom, hogy számomra ezért működik ez a film. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Boyle ezúttal lubickolt abban, amelyhez a legjobban ért.
Az akció egyértelműen elviszi a filmet, a színészek játéka nem túl emlékezetes, noha Vincent Cassel-t jó volt látni, csak hát nem túl sok volt az ő szerepében sem.
Azt gondolom, hogy a Transz egy kiváló közönség film lett, amelybe nem kell túl sokat belegondolni, csak hagyni kell magunkat az események sodrásában, garantáltan szórakoztató élményt nyújt. Nagy klasszikust pedig ráér még készíteni.
7/10

Washed Out - Don't Give Up video



Meg kell mondjam a video talán túl jól sikerült ehhez a dalhoz. Jómagam a Within and Without-tól sem voltam elragadtatva, túl egyhangúnak találtam. Ez a dal egy kicsit mintha távolodna a chillwave-től, a zene maga organikusabb, de számomra nem több kellemesnél. Az új albumnak Paracosm lesz a címe és augusztusban jön ki.

Four Tet - Beautiful Rewind Cover&Tracklisting

beautiful rewind 

Alig telt el egy év a fantasztikusan sikerült Pink óta, Kieran Hebden úr bejelentette, hogy idén új anyaggal jelentkezik aminek Beautiful Rewind lesz a címe. Ebben az évben egyébként is el vagyunk kényeztetve megjelenések szempontjából, úgyhogy reménykedhetünk, hogy ezúttal sem fog csalódást okozni. Bár azt ígéri semmilyen előzetes hírverés nem lesz (stream, trailer stb.), mégis saját magával került ellentmondásba hiszen a közösségi oldalakon pont ő hintette el a morzsákat.
Tracklist:
01 Gong
02 Parallel jalebi
03 Our navigation
04 Ba teaches yoga  
05 Kool FM
06 Crush
07 Buchla  
08 Aerial
09 Ever never
10 Unicorn
11 Your body feels

2013. július 19., péntek

Thundercat - Apocalypse


 

Ez az album jött a semmiből és nagyon örülök, hogy rátaláltam. Tulajdonképpen az elvárások nélküli szabadság mézédessé teheti az élményt, de szerencsére emellett Stephen Bruner azaz Thundercat minőségi lemezt tett le az asztalra. Ami ezen a korongon van az egy hatalmas stíluskavalkád, mégsem folyik szét a lemez. Nagyjából belőhető milyen pályán is mozgunk, de az eklektikusság végig megmarad. A lemezt Flying Lotus-sal együtt készítették, azonban ez a szakmai barátság közel sem új keletű dolog, hiszem FlyLo albumain már korábban közreműködött Thundercat. Mindenesetre érződik ez a hatás, ami viszont furcsa, hogy nem az egész lemezen, csak bizonyos dalokon, ott is inkább csak a glitch-es, agyontört ritmusszekción. Ugyanakkor ez nem zavaró, mert emellett a dalok egytől egyig érzelemmel vannak átitatva. Igen, ez esetben igazi dalokról beszélünk, amelyek könnyen hallgathatóak, mondhatni pop-osak. Az egész lemezt áthatja valami furcsa melankólia, mégis inkább boldog a lemez, mint lehúzó.  A jazz-es hatások uralják a lemezt, néhol mondhatni már nem is hatásról, hanem jazz-ről beszélhetünk (Lotus and the Jondy). Ismert, hogy FlyLo is sokat merít a jazz-ből, de teljesen másképp. Jelen esetben a dal orientáltság megmarad és emellé épül fel Thundercat sajátos zenei világa. Az astral jazzből kinövő glitch a Tenfold-ban, a Heartbreak+Setbacks pszichedelikus folk-ja, a Tron Song tört ritmusokkal megtűzdelt elektronikus folk-ja, vagy a Oh Sheit It's X futurefunk-ja körvonalazza azt a zenei világot amelyet Thundercat teremtett saját maga számára. Ezek mellé szinte felfoghatatlan, hogyan passzol az r'n'b szerű énekstílus, de működik mégpedig lélegzetelállítóan. Mindemellett kitűnően használja a giccset is a lemez záró dalában, valahogy úgy ahogy Sufjan Stevens is használja az orchestralitást a dalaiban. Egyébként Austin Peralta jazz-zongorista emlékére írta a záró Message to Austin-t, aki 2012 novemberében hunyt el.
Mindent összevetve ütős ez a lemez és külön erénye, hogy egyszerre múltidéző és jövőbe mutató a hangzása. Azt pedig kíváncsian várom, hogy legközelebb mivé is fog ez a jelenség letisztulni.
7,5/10

2013. július 17., szerda

Himlens hjärta / Jelenetek két házasságból



Talán most már nem merészség kijelenteni, hogy Simon Staho rendezői szemlélete egyértelműen a Bergman-i örökség lenyomata. A cím fordító is erre akarhatott utalni, amikor is a Jelenetek két házasságból címre keresztelte ezt a svéd-dán koprodukcióban készült filmdrámát, utalva Bergman alapművére. Meg is fordult a fejemben, hogy ez nem lesz e egy merész lépés? Tulajdonképpen Staho ügyesen megoldotta a helyzetet és nem fulladt bele magába a koncepcióba, de azért Bergman-i mélységeket nem sikerült elérnie. Staho-nak ez valami fétise lehet, mert már a Daisy Diamond (2007) is valami Bergman előtti tisztelgés volt, csak nem volt ennyire direkt, nem akart ugyanarra a koncepcióra épülni, nem akart "variáció egy témára" lenni. Nyilván belátom, hogy előző gondolatom enyhe túlzás, hiszen ez a film végeredményben teljesen másról szól, és beenged további szereplőket a történetbe és ezáltal további sorsokat-életutakat is. Ezáltal más, hiszen ebben az esetben négy ember (két házaspár) sorsa kapcsolódik össze akarva-akaratlanul.

A negyvenes éveik végén járó két középosztálybeli házaspár életébe nyerünk bepillantást. A baráti házaspár évek óta összejár. Az egyik vacsora alkalmával Lars (Mikael Persbrandt) elmond egy történetet egy munkatársáról, hogy elhagyta feleségét és gyermekét egy fiatalabb nőért. A vacsora társaság tagjai másként ítélték meg a helyzetet, és ez indította meg a tulajdonképpeni cselekményt a filmben. Ugyanis ez a film a középkorúak válságáról szól, a biztonság avagy szenvedély szembe állításáról, a kinek mi is a fontos kérdésről. Alapjában véve leegyszerűsítve egy házasságtörős történet, de ettől azért jóval több, hiszen a rendező mindvégig arra törekszik, hogy az összes nézőpontból lássuk a helyzetet, ezáltal minden oldalról megérthető a történet, tehát minden és mindenki véleménye-hozzáállása jogos. Nincsenek tehát negatívan beállított személyek, szemét férjek, szálakat a végletekig csavaró nőszemélyek. Ezáltal teljesen magunkra maradunk és csak is a saját értékítéletünk marad, tulajdonképpen a néző számára ez a film egy önismereti tréning is lehet, amennyiben az élettapasztalata avagy idealizáltsága engedi.

A Bergman-i eszköztár alkalmazása pedig rengeteget kihoz a filmből. Fontos, hogy az egész koncepció a dialógusokon alapul. Ebben az esetben négy személy között oszlanak meg a párbeszédek. A történetet magát természetesen a dialógusokból tudjuk felépíteni. A történet két lakásban játszódik mindössze, tehát a helyszín mint keret alkalmazását is kipipálhatjuk. A közeli képek uralják az egész filmet, tulajdonképpen a színészi játék jelen esetben nem más, mint az arcok mimikájának játéka, amely eszméletlen hatással reprezentálja az érzelmek összetettségét. A kamera beállítás pedig fix, szinte minden jelenetben (kivéve a közeliket). Tehát végül is egy kamara darabot látunk, amely talán azért több így filmen, mert a dogmára is jellemző arc közeli beállítások az érzelmek kiváltása szempontjából sokkal intenzívebb élményt tudnak nyújtani.

Mikael Persbrandt (Egy jobb világ, 2010) és Lena Endre (A tetovált lány, 2009) alakítása azt bizonyítja, hogy erre legjobban még mindig a skandinávok képesek, mármint hogy társadalmi hovatartozás által meghatározott behatárolt érzelemkinyilvánítás mellett, intenzív érzelmeket kiváltani.
Jómagam mindig is vonzódtam a "cabarnet sauvignont szürcsölgetünk vacsora közben" típusú konszolidált, steril középosztályról szóló történetekhez, de be kell lássam, hogy tapasztalatom, élethelyzetem és élettörténetem alapján számomra ez a történet érthető, de nem megérthető volt. Ehhez azért szükségeltetik az a pár év házasságban eltöltött idő, talán abban az esetben eljuthat a néző is Lars végső kérdéséhez, amelyet feleségéhez intézett miközben saját maga és egymás ismeretéről volt szó: akkor végtére is mit tanultunk az egészből? Legyen ez a végszó.

6/10

2013. július 15., hétfő

Goldfrapp - Drew



Na ez gyönyör, a fülnek és a szemnek egyaránt. Az első hivatalos klip a Tales of Us-ról, amely szeptember 9-én fog megjelenni. Lehetséges, hogy a Seventh Tree kereszteződne a Felt Mountain-nel? Mindenesetre a számomra kedvesebb csendes vonalra lehet számítani.

2013. július 11., csütörtök

Ultraísta - Our Song Zero 7 Remix

Hiányzik a régi Zero 7, de bevallom azért nem bánnám ha ilyen irányba mennének el. Az Ultraísta dalokra pedig rá fértek a remix-ek.

2013. július 8., hétfő

Thundercat - Oh Sheit It's X

Basszus mekkora future funk!!! Daft-ék is megirigyelhetnék :)

2013. július 7., vasárnap

R


Az Emberrablás (Kapringen, 2012) rendezőjének Tobias Lindholm-nak első filmjét végre sikerült bepótolnom. Kezdek ráérezni Lindholm stílusára és azt kell mondjam, hogy nagyon is bejön. Erre visszatérek egy kicsit később, de nézzük a filmet:


Az R egy rögrealista börtöndráma, inkább börtönthriller, nem is tudom. Érzelgősködni itt nincs idő, ugyanis ebben a börtönben a legkeményebb fiúk vannak elhelyezve, akik erőszakos bűncselekmények elkövetéséért ülnek. Végül is ennyit tudunk. A történetet túl nyomó részt Rune (Pilou Asbæk) szemszögéből látjuk, aki bekerül ebbe a zárt börtönbe. Éppen érintik mit követett el, valami késeléses ügylet, de ettől többet nem kötnek az orrunkra. Érdekes volt, hogy a drámát nem múltbéli szálakból építették fel, egyszerűen ez nem volt fontos. Másik kedvenc börtöndrámám a Bűnök (Forbrydelser, 2004) erre az aspektusra épített, úgy bontakozott ki a cselekmény. Az R-ben a farkastörvények által behatárolt élet túlélni akarásából bontakozik ki a dráma, és ettől az aspektustól nem is tér el a film folyamán. A szűk élettér, akárcsak az Emberrablásban, klausztrofób szorongást vált ki a nézőben. A börtönélet nem engedi meg, hogy az érzelmek kimutatásra kerüljenek. Az érzelmek lefolytása hatalmas feszültségeket generál, egyrészt a rabokban, másrészt bennünk a nézőkben is. Az agresszió az, ahogy ezek a feszültségek levezetődhetnek, de a nézőben ez ellentétesen hat, csak fokozza a feszültséget. Talán ez egy nagy hibája a filmnek, nem hagyott levezetést, ugyanakkor realizmusából fakad mindez, és hát a nézőpontból. Az Emberrablásban a számos nézőpont lehetővé tette az érzelmek feltörését, és ezáltal levezettette a feszültséget.
Rune csicska lesz a börtönben, ez már az első nap világossá válik számára. Minden vágya, hogy békén hagyják, ki akar maradni a bent működő nem hivatalos alrendszerek működéséből. Elég hamar rájön, ez nem fog menni, részesévé kell váljon, csak így tud túlélni. Egy véletlen folytán ki tud magának harcolni egy számára előnyös pozíciót, de hiba kerül a rendszer működésébe, és ez a hiba bizony fatális jellegű.
Kitűnő börtönszociometria rajzolódik ki, de annyira szövevényesek az érdekkapcsolatok, hogy bizony sokszor becsapnak minket, és a végére tulajdonképpen mégsem tudjuk ki kivel van. Említettem az érzelmeket. Amennyiben egy elítélt megéli azokat, az is végzetes lehet számára....

Szóval kezdek ráismerni egy Lindholm filmre. Szűk, erősen behatárolt helyszín, ebből eredő feszültség nézőre nyomása. Túlnyomó részt férfi szereplők alkalmazása, az R esetében teljes egészében. Ebből eredően maszkulin dráma csinálása, ahol a legkevésbé sincs női hisztéria, hanem realista tragédia van, ahol a feszültség emocionális levezetődésének gátja van. Erősen szociális- a társadalmi problémákra fókuszáló- nézőpont, szemben a skandinávoknál igen gyakori elsősorban a középosztályt érintő pszichológiai problémaközpontú nézőponttal.
Lindholm első filmje nagyon mellkasra ülős, nehéz film. Két filmjének ismeretében azonban egyértelműen látszik a fejlődés. Pilou Asbæk mindkét filmben szerepelt és meggyőzött, alig várom a Boe féle komédiát hogyan fogja majd megoldani.

7/10

2013. július 6., szombat

In Saturn's Rings teaser trailer



Ez nem semmi!!!

Mount Kimbie - You Took Your Time video



Végül is a legérdekesebb szám kapta meg a második videót az albumról. King Krule modoros mc-zése pedig kezd bejönni :)

2013. július 4., csütörtök

Télépopmusik - Try Me Anyway / Fever

Az EP június 24-én jött ki. Tőlük szokatlan, főleg az első. A Fever még-még földöntúli egy kicsit, abban inkább látok fantáziát. Másra számítottam. Remixek is készültek, amelyeket Dirty Channels, Zombie Disco Squad, Pit Spector, Populette és Pino Rastovitch jegyez.

Spies&Glistrup Trailer




Itt a trailer-je az új Boe filmnek. Na ez biztos nem a méltóságteljes öregedésről fog szólni, merthogy élni azt tudnak. Azonban tényleg úgy tűnik, hogy Boe-s védjegyet ez nyomokban sem fog tartalmazni....vagykitudja.

Spies&Glistrup poster


Christoffer Boe életrajzi filmet rendez? Szent Isten!!! Eddig azt hittem a szürrealitás az ő asztala. Végül is David Lynch-nél is megbocsájtottuk azt az egy kitérőt, nem?

Gold Panda - My Father In Hong Kong 1961 video




Az első official video a Half of Where You Live-ről. A video kellemes, hangulatos, a track választás azonban érthetetlen számomra, ugyanis ez a legunalmasabb szám a lemezen.

2013. július 2., kedd

Thundercat - Heartbreaks+Setbacks

Az állandó közreműködő Flying Lotus albumain most solo-ban nyomul. Ettől a track-től eldobom az agyam, az albumot is csekkolnom kell, aminek Apocalypse a címe.