Nicolas Winding Refn idén bemutatott drámája fajsúlyos alkotás. Kezdve a témától, a megvalósítás módjáig, de a film stilisztikája (már amennyiben film esetében beszélhetünk ilyenről) sem könnyíti meg a fogyaszthatóságot. Refn munkáján érződik a nemzet felettiség, a skandináv filmeket jellemző hűvös, melankólikus audiovizuális megvalósításnak nyoma sincs. Sőt, úgy általában elmondható, hogy mást akar közölni, más dolgokat tart fontosnak mint dán honfitársai. Ez kifejezetten erény, hiszen a különböző látásmód vérfrissítést jelenthet az egyébként igen belterjes dán filmgyártásban.
A film vélhetőleg egyfajta társadalomkritikát hivatott megfogalmazni. A társadalmi problémákra való érzékenység motiválhatta a rendezőt ennek a filmes eszközökkel megvalósított szociográfia megvalósítására. Az éjszakai életben megjelenő megannyi szubkultúra kapcsolódási pontjai ebben a másfél órában összpontosulnak. Az elénk tárt események, a problémák bemutatása viszont erőltetett moralizációba csap át. Sajnos a film témaválasztása ezt adja, de érthetetlen számomra hogyan lehetett egy filmet felépíteni egy ilyen olcsó közhelyre. Ami viszont zseniális, hogy ezt a végletesen egyszerű morális gondolatvezetést hogyan bontja ki. A néző elé tárás, a megvalósítás tényleg mesteri, hiszen semmit sem magyaráz meg, semmit nem mond, hogyan is gondolkodjunk róla. Ilyen szempontból sokkal inkább hiteles, mint szintén társadalmi problémákra fókuszáló Susanne Bier rendezte Egy jobb világ volt. Azonban a megvalósítás erénye a több sebből vérző közhelyes moralitást sajnos nem tudja kioltani. A baj az, hogy a történetvezetés már maga egy paradoxon, hiszen erőszak erőszakot szül, ezzel szemben az igazságosság értéke úgy hangsúlyos a filmben, hogy azt a mérleget valaki mindig a helyére billenti. Közben az általam dekódolt mondani való pedig ezzel szöges ellentétben áll. Ez a paradoxon pedig végleg értelmetlenné teszi az egyébként erőltetett moralizálást.
A film rendkívül lassú, viszont gyönyörű szép a képi világa, néhol a szürreálisba csap át, amelyhez természetesen hátborzongtató zene társult. Ez a fajta hangulat számomra Lynch Inland Empire-ját idézte. A fényképezés, az operatőri munka mesteri és ez ad a filmnek egy alaphangulatot. Aki erre vevő, azt azonnal beszippantja ez a hangulat. A színészi játék viszont korántsem kiemelkedő, sőt inkább az a kategória amelyről többet nem írnék. Nem értem Refn ebben az ügyeletes cukipofa szépfiúban mit is lát, biztos belezúgott.
Hangulat és mesteri megvalósítás ide vagy oda koncepcionális defektje miatt ez a film engem nem tudott meggyőzni. Refn korábbi munkáinak megismerését is jegelem egyenlőre.
4/10
Azért annyira ne vegye el a kedvedet, menjen az a Pusher! ?)
VálaszTörlésOk! Ez az első felindulásos besértődés volt, mert a kiskrapek nem azt kapta amit akart :) Meg lesz az, csak valahogy a filmek terén is elkalandoztam, de észak úgyis visszahúz majd, no meg ne legyen teljes a Mikkelsen filmográfia? Ezt a bűnt úgysem követem el.
VálaszTörlés