Akkor itt jött el az a pont, hogy életemnek egy szakasza lezárult. Sajnos önértékelési válságban vagyok, amely egy annyira beszűkült tudatállapotot idézett elő, amely kizár minden olyan dolgot, amely korábban érdekelt. Egy fél éve állandósul ez, és feladtam a küzdelmet ellene, nem tudok és már nem is akarok energiát fordítani a dolgok felfedezésébe, és azok kommentálásába. Megváltoztam, vagy a megváltozott körülmények ölik ki belőlem ezeket a dolgokat. A másik az, hogy az utóbbi időben egyébként is már csak instant post-okhoz volt erőm, arra meg ez felesleges, ott van a Tumblr, amelyet talán még fogok használni a későbbiekben. Egy dolog tántorított el eddig ettől a lépéstől, még pedig az, hogy akivel közelebbi rokonszenvet éreztem, azzal megszűnik a kapcsolattartás lehetősége. Ez a pont nagyon fájó, de jelen pillanatban a válsághangulatom erősebb. Talán egyszer kimászok belőle és újra a régi leszek, de jelenleg ez a helyzet nyomaszt, úgyhogy kilépek belőle. És most megyek és leiszom magam!