Four Days in September (Négy nap szeptemberben), Bruno Barreto
Øen i Fuglegaden (Sziget a Bird streeten), Søren Kragh-Jacobsen
The Fifth Element (Ötödik elem), Luc Besson
Hamlet, Kenneth Branagh
Karakter, Mike van Diem
My Best Friend's Wedding (Álljon meg a nászmenet), P. J. Hogan
Titanic, James Cameron
Boogie Nights, Paul Thomas Anderson
Good Will Hunting, Gus Van Sant
Event Horizon, Paul W. S. Anderson
Carne trémula (Eleven hús), Pedro Almodóvar
Abre los ojos (Nyisd ki a szemed), Alejandro Amenábar
Cube (Kocka), Vincenzo Natali
Smilla's Sense of Snow (A hó hatalma), Bille August
Budbringeren (Ponyva levél), Pal Sletaune
Gattaca, Andrew Niccol
Dante’s Peak (Dante pokla) Roger Donaldson
I know what you did last summer (Tudom mit tettél tavaly nyáron) Jim Gillespie
Van itt minden, ami meghatározta a tini éveimet. Ekkor már jelentősen jelen volt az art vonal, franciák, spanyolok, skandinávok, sőt itt holland is van (Karakter). Ez utóbbi, a Ponyvalevél, a Nyisd ki a szemed, az Eleven hús mind hatalmas filmélmények voltak akkor. Bár Almodovár ekkor nem volt formában, de én pont ezzel a filmjével ismertem meg, szóval jó száj ízzel tudok vissza gondolni rá. Arról nem is esszézek itt, hogy a Nyisd ki a szemed vagy a remake jobb, bár guilty pleasure, nekem az utóbbi is tetszik, de ez a spanyol eredeti jobban bejön (sznobságom ezt kívánja). A közönségfrontos filmek talán vállalhatóak, talán nem, de egy Ötödik elemet, egy Dante poklát, vagy egy jó tini horrort még mindig szívesen megnézek, ha a tv-ben elkapom. A jó múltkorában hajnalban az Event horizon ment, még mindig a frászt hozza az emberre, pöpecül hatásos, látványos és a színészi gárda is eltalált. Mindemellett azt kell mondjam, voltak ettől jobb évek a filmek szempontjából az évtizedben. Érdekes zeneileg ütősebb volt '97.