Amiben erős volt az első évad, abban ez az évad is rendkívül erős maradt. Amiben gyenge volt, nos talán azt még fokozta is. Szerencsére a koncepció, a megvalósítás és a színészi játék a negatívumokat is képes kompenzálni. A Silo egy bitang jó sorozat, egy tökéletes felütéssel, rengeteg misztikummal. Klausztrofób, de mégis emberi, mert emberi drámákról szól egy posztapokaliptikus világban. "Juliette él" ez már ebben az évadban nem kérdés, akármennyire próbálják az "igazságot" elfedni, titkolni, dolgokat meg nem történtté tenni. A zűrzavar, amit Juliette (Rebecca Ferguson) hátrahagyott egyre inkább eszkalálódi látszik, célegyenesben van a lázadás, amely az egész Silo létét fenyegeti. Két szálon fut a cselekmény, az egyik a lázadás szál a Silo-ban, a másik pedig Juliette szála. Jules élete pedig gyökerestől felfordul attól, amit felfedez. Sok számára a kérdés, de sok minden helyére is kerül, így rájön, hogy vissza kell menjen a Silo-ba, mert ha nem teszi, annak beláthatatlan következményei lesznek. Ez a két szál kezdetben részenként elkülönül (első két rész), majd szerencsére perspektíva váltás történik és el kezd ugrálni a két helyszín között, reflektálva mindig a másik helyszín történéseire. És megéri kitartani, akár több évadon keresztül is? Azt mondom mindenképp, mert annyira profik az alkotók akár a történetvezetésben, akár misztikum kibontásában, akár a képi világban, hangulatteremtésben és bónuszként a színészi játék is kiváló. Vesszőparipám a karakterek megismerése, a karakterfejlődés, nos itt bőven hagynak időt erre is. Miben volt más ez az évad, mint az előző, melyek az erősségei? A történetmesélés helyszíneit már említettem, két helyszín titkai tárulnak elénk. Megismerünk új szereplőket, ezáltal, illetve múltjuk megismerése által pedig közelebb kerülünk az "igazsághoz" is. Sims bíró és a felesége karakterfejlődése zseniális, bár továbbra is nehéz szeretni Sims-et, mégis jó látni mikor a gépezet fenntartása mögött ott vannak az emberi tulajdonságok, ott van az emberség. A polgármester Bernard (Tim Robbins) karaktere azért valljuk be elég negatív volt az első évadban, de szerencsére itt kikristályosodnak jellemvonásának mozgatórugói, mellesleg egy perc alatt válik esendővé, sajnálhatóvá, már-már "szimpatikussá". És persze ott van a hatalmas mindfuck élmény az évad végén, aztán rájössz, hogy minden ott hevert az orrod előtt, voltak utalások, voltak furcsaságok, amelyeket nem tudtál hova tenni, aztán - egy részük legalább is - a helyére kerül. Az egész évad során lassan vannak adagolva az információ morzsák, van idő emészteni őket (egyébként kell is), és a záró részben ott van a fordulat, amely sok mindenre ad magyarázatot és amitől egyébként el száll az ember agya. Na és az az utolsó 3 perc!!! Szóval igen, nézni kell, mert így tökéletes egy évadzáró, így lehet a népet megvezetni, hogy aztán a következő évad pár középszerű részével csalódjon egy kicsit, aztán ismét bedobnak egy mindfuck élményt. Akkor jöjjön a negatívum: akár az előző mondatom az is lehetne, hiszen mostanra látom ez a helyzet. Az évad első két része bitang erős volt, de sajnos a közepe felé elég erős lejtmenet volt, lassúnak éreztem (élethelyzetek, karakterek bemutatása), már majdnem unatkoztam. Az utolsó harmad aztán megint belehúzott, mikor már sejteni lehetett mire fog kimenni a szezonzáró. Tehát igen, nyúzzák, mint a rétestésztát, de sorozatról beszélünk, ez műfaji korlát (mondjuk, ha három résszel kevesebb, akkor az arányok sem lennének eltolódva). Egy biztos ebben az évadban a relikviáknak, a számoknak és a helyszíneknek nagy jelentősége van, és ha az évad végén kialakított vélekedésünk megerősíteni látszik a következő évadban, akkor nem kérdés, hogy az utóbbi évek egyik legjobb posztapokaliptikus sci-fi-jével van dolgunk.
7,5/10
