Mindig elhatározom, hogy a kiváló magyar felsőoktatás miatt nem húzom fel magam. Ez természetesen most sem így történt. Úgy volt, hogy a mai napon még szorgalmi időszakban írásbeli vizsgát teszünk mentális betegségeinkből. Mi annak rendje és módja szerint időben ott voltunk az egyetemen. Fél óra elteltével gyanússá vált, hogy ránk sem bagózik senki sem. Mint kiderült az óraadó elfelejtette, hogy a mai napon vizsgáztatni kellene. Különösen szívet melengető érzés lehetett ez annak, aki az ország másik csücskéből billentette át tigris bukfenccel a kis popóját a suliba. Ilyen csak is nálunk történhet meg. Ja, és ezt úgy teheti meg az oktató, hogy az egyetemről sem kérik számon, mert éppen nagy vizitje van, vagy mi a szösz. Akkor jó pénzért ne vállaljon el olyat, amit képtelen az időbeosztásával megfeleltetni. Egyébként hallgatói nyomásra az oktatásszervező felhívta, és természetesen nem az következett, hogy akkor nekünk hogyan is lesz a legjobb, ha már így alakult, hanem a jövő hétre meghatározott egy újabb időpontot: ha tetszik, ha nem. A jövő héten meg mi felejtünk el menni, mert már a szabadság is elfogyott, meg egyébként sincs kedvünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése