Joachim Trier első filmje mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Tudom, nem nagy szám, láttunk már ilyet. Ebben az esetben azonban egy kicsit direktebb a történet, hiszen főhőseink ifjú írók, akik a maguk módján meg akarják váltani a világot. Tulajdonképpen filmesekről is szólhatna a történet. Ennyit a feltételezett ihletésről. Míg második filmjében a harmincasokra fókuszált a történet, jelen esetben a húszas évek elején járó Phillip és Erik barátságának egy szakaszát követhetjük nyomon. Olvasnak, zenét hallgatnak, buliznak, írnak és epekedve várják a kiadók válaszait. Phillip gyengébb, nem bírja a hirtelen jött sikert, majd később nehezen küzd meg az írói válsággal. Erik pedig fuldoklik környezetétől: Oslo-t el kell hagyni. A gyermekkor vége, a világ kinyílása, a célok keresése, az ideológiák alakulása, a merre tartok, hová érkezem azok a gondolatok, amelyeket Trier feldob a nézőknek. Aztán ebben ki ismer magára, ki nem, az egy másik dolog, de az is tény, hogy ezeken mindenkinek el kell gondolkoznia és csak retrospektíve lehet válaszokat kapni. Azt azért hozzá tenném, hogy sokszor még úgy sem. Ebből a monológból sejtetődik, hogy erősen filozófiai síkú a film, mégsem elvont, hiszen mindennapjaikon keresztül fejtegetődnek a dolgok. Igazi első film, hiszen nem érzem még letisztultnak, rengeteg hatást érzek. Az időrendiség váltakozása sokszor zavaró, hiába a divatos flashback szerű megoldások. Anders Danielsen Lie nagyon jó, bár már kíváncsi lennék egy merőben más karakter megformálásában mit hoz. Mindenesetre a filozofikus, élet értelmét kereső, érzelmileg, idegileg labilis fiút jól alakította ebben a filmben, és az Oslo, 31 August -ban is.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése