Beach House - Thank Your Lucky Stars
A Depression Cherry után egy kicsit féltem, hogy már nincs inspiráció az együttesben, hiszen ha őszinték akarunk lenni, semmi újjal nem szolgált az a lemez. A Thank Your Lucky Stars sem mutat új irányt, de annyi újjal szolgál, mint minden megjelenés egyenként a Depression-ig. Mindig is a nüanszokon volt a lényeg, hiszen az atmoszféra, a hangulat adott. Nem tudom ki hogy van ezzel, de ez a lemez kifejezetten oldott hangulatú, könnyen magával ragadó dallamokkal van tele. Talán ez eddig a Beach House legbefogadhatóbb lemeze, nincs meg a kötelező megküzdés vele, rögtön elringat. Ez egy igazi easy listening album, de a minőségéből ez egy cseppet sem von le. Ugyanúgy megéljük a magasságokat, mint a mélységeket, miközben a terasz ajtó előtt kifelé merenghetünk a jó meleg szobából, azzal a jól eső "már ismerem" érzéssel, mint mikor végre haza talál az ember.
7/10
Azt hiszem már jó messze vagyunk a Lineage pastoral hangulatától, és egy kicsit közelebb a No Better Time Than Now azzal szinte ellentétes urbánus vonalához. Valami átmenetnek vagyunk a fültanúi, amelyet talán meg is erősít az EP címe is. Az biztos, hogy szelídült a hip-hop-os nyersség, és valami sötét hangulat borult rá az egészre. Ebből adódóan eléggé ráül az emberre, már csak azért is mert a témák az ismétlődésre épülnek, nem érezni, hogy valahonnan tart valahová. Remény a sötétségben, hogy a jazz itt is alapvetés, bár jóval kisebb már a hatás, de az félelmetesen shigeto-s. Remélhetően nem ezt a tipikusan rá jellemző jazz átértelmezést fogja elhagyni a jövőben, mert ettől van lelke a zenéjének, még akkor is, ha egy dark maszlaggal önti nyakon. Nem elég változatos, de EP-nek egységes hangulat kell. Csúcspontok: City Dweller, Need Nobody
6,5/10
Toro y Moi - Samantha
Azt hiszem végleg le tettem arról, hogy tőle valaha is értékelhető darabot hallok. Ez a konceptalbum egy újabb agymenés, egy újabb kísérlet, amelyben nem látom a szerzőt. Ki az a Toro y Moi? Mi zenéjének legfőbb jellemvonása? Talán az, hogy folyamatosan változik anélkül, hogy önazonos maradna. Jelen esetben inspirációt kaphatott Nosaj Thing-től (szerepel is albumon), ugyanis elkészítette ő is a hip-hop-post r'n'b albumát, csak esetében ez az arculatváltás már nem komolyan vehető. Az egészben a legidegesítőbb, hogy egyébként sok helyen egész pöpec dolgokat rakott össze, mégis olyan mintha nem magának írta volna ezeket, mégis az ő neve alatt jött ki. A post r'n'b-s elszállások kifejezetten magával ragadóak, de eredetiség hiányában elég átlagos a színvonal, mentségére szolgáljon, hogy inkább kifelé tart belőle.
6/10
Joanna Newsome - Divers
Értem én az elragadtatást, hiszen zeneileg, és konceptuálisan is kellő ízléssel, magas színvonalon összerakott ez a lemez. A baj csak az, hogy ehhez a nyekergéshez én jelen pillanatban nem vagyok elég nyitott, így minden egyes perc egy tőrdöfésként hat, minden porcikám ellenáll neki. Eddig sem voltam rajongója, ezután sem hiszem, hogy megnyert magának. Egy nyugodtabb időszakomban azért teszek vele még egy próbát, szerencsére az erre való késztetés szintjéig eljutottam.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése