Jeff McIlwain ismét megcsinálta. Pedig ha jobban belegondolunk már másfél évtizeden át ezt csinálja. Hiába váltogatja az elektronikus zenén belül a stílusokat, van egy egyedi íz, amely csak is rá jellemző. Ahogyan a dobok megszólalnak, ahogyan ráönti a lágyan simogató szinti témákat és ahogyan megszólalnak a vokál sampling-ek, azok mind-mind a Lusine-ságról árulkodnak.
Az Arterial egy évvel a fenomenális The Wainting Room után jelent meg. Az említett LP a tavalyi év legjobb lemezei között szerepelt nálam. Ez a jelenlegi kiadvány jóval koncentráltabb és kevésbé eklektikus. Az EP formátum jó behatárolt zenei koncepciót eredményez sok esetben, ez itt is így történt. Amíg a The Waiting Room inkább a táncolhatóbb, dallamosabb irányt képviselte, addig az Arterial inkább a klasszikusabb értelemben vett IDM felé kanyarodik. Jóval lassabb, merengősebb ez az anyag, viszont technikai bravúrokban igen csak gazdag ez a négy track, tehát semmiféleképpen nem nevezhető lagymatagnak. Inkább őszi álmos reggelekhez passzol. McIlwain játszi könnyedséggel olvasztja egybe a house-t, a minimal techno-t, az ambient-et, miközben a szinti melódiák meglágyítják a hangzást, ezáltal a zene befogadhatóbbá válik.
A Quiet Day demonstrálja ezt leginkább ahol a kissé megtört ambient alap folyamát szinte szét szakítja a pattogó minimál techno, a lefojtott vokál az ambient-ből kitörő szinti témával pedig a leghallgathatóbb track-ké varázsolja a lemezen. Az Eyes Give In hasonlít leginkább az előző LP hangzásvilágához, mégis eltérő attól hiszen ritmusában ennyire megtört képletet azon nem alkalmazott, ráadásul a vokál itt erősen sampling-ezett. Ez a track inkább áll közelebb a detroit-i minimal house-hoz. Az Aterial glitch-es alapjába beleolvasztott techno is zseniális, ahol az ismétlődés szinte transzt eredményez. Egyébiránt az Arterial video-ja is megér egy misét, ugyanis vér folyik a kütyü elektródái között. Eddig az év legjobb videói között biztos ott van (megtekinthető itt). A Forks misztikus hangszíneivel tökéletes zárása az EP-nek.
Az Arterial valóban tökéletesen reprezentálja azt, hogy a gépies monotónia mögött némi humanitás is felfedezhető. A durva az, hogy pont ebben az arányban ez valóban így is van.
8/10
Nagyon ígéretes zene. Csak már előre sajnálom, hogy csak 4 szám. Ebből egy egész album kéne!
VálaszTörlésA tavalyi The Waiting Room nem csak négy szám, és még slágeresebb is, csak ajánlani tudom. De most látom, te ki vagy békülve az EP-kkel :)
TörlésJa, én egyébként imádom az EP-ket. :)
VálaszTörlésEz most meghozta a kedvemet a legutóbbi Photek albumhoz (Ku:Palm), ami bár csalódás volt, de jó pár eltalált szám volt rajta. :)
VálaszTörlésMég-még a SMD-t csak-csak vágom, de ezt a Photek-et nem... (kőzápor)..., na de csak idő és kedv kérdése :)
VálaszTörlésÉrdekes, pedig Photek egy veterán. Az egyik legnagyobb név a korai d'n'b szcénába, de az új albumának már semmi köze a drum and bass-hez. Ilyen minimál, meg dance, techno, dubstep keverék. Hol nagyon dallamos, hol meg nagyon minimál. Csinált az utóbbi pár évben néhány fosatósan durva dubstep remixet, pl. Mobynak és akkor figyeltem fel rá. Addig csak egy borzasztóan idegesítő jungle-ös remixet ismertem tőle, amit még 96-ban készített Björk-nek az I Miss You-ból.
VálaszTörlésHa ez nem hozza meg a kedved hozzá, akkor semmi. :)
https://www.youtube.com/watch?v=pMYoRwKHOQE
Ó hát miért nem ezzel kezdted. Azt a Björk mix-et én is ismerem, csak ezt most így nem pakoltam össze. Egyébként utána néztem, és rögtön a Moby remix-be botlottam bele. Kb. a mérget bemertem volna venni, hogy így figyeltél fel rá. :)
VálaszTörlés:) A világ egyik legjobb remixe.
VálaszTörlés