A Mount Kimbie új megjelenését rengetegen várták már, hiszen a post-dubstep úttörői a 2010-es Crooks & Lovers-sel sok elektronikus zenei formációnak mutattak új utakat az elkövetkezendő években. Kijelenthetjük, hogy az említett album mérföldkőnek számít, hiszen újra értelmezte a minimál elektro-t. Dominic Maker és Kai Campos duója, a négy fal közötti csendességben alkotott egy olyan alapművet, ahol a nüansznyi szöszmötölések kavalkádjából egy egységes keret kerekedett, amelyet akár zenének is hívhatunk. Rendkívül újszerű, friss, és ebből adódóan szórakoztató zene volt az. Időközben a duó átigazolt a Warp-hoz, amely talán abból a szempontból egy jó húzás volt, hogy szélesebb körhöz eljuthat a zenéjük. Ezzel az átigazolással azonban a négy falat is elhagyták, és kiléptek az elektronikus zene nagybetűs életébe. Talán tudatos is volt a döntés, de ezzel egyszersmind lemosták magukról a post-dubstep címkét és újítások garmadával leptek meg minket. A kezdő Home Recording-ban szinte minden összpontosul. Rögtön szaxofont és orgonát kapunk a képünkbe...mi van??? Aztán később megjelenik az ének. Majd aztán King Krule kezd el Mc-zni.??? Tehát organikusabbra vették a hangszerelést, közelítenek az elektro-akusztikus hangzás felé. Mindemellett érezhető a Crooks&Lovers szöszmötölős jellegzetességének átemelése erre az albumra is, de itt pont ez nem válik kísérletivé. Ráadásul a háttérben marad a legtöbbször, vagy kiteljesedik pl. lefolytott klubhouse-ban (Made to Stray, Home Recording). Itt ami kísérlet, az a hangzás befogadhatóbb irányba történő konvertálása. Ezzel azonban az a baj, hogy a konvertálás után kevésbé lesz egyedi. A hangzás, ami jellemezte a zenekart, már csak nyomokban van jelen. Az újítások hatására pedig olyan szerzemények születtek, amelyek egyébként jelenleg jellemzik az elektronikus zenei szcénát, ezek a dalok olyanok lettek, hogy bármelyik másik előadó szerzeményei lehetnének. Ez végül is a lemez meghatározó hibája, vagy szőrszálhasogatásképpen az, hogy a befogadhatóbb felé történő próbálkozás, szült egy nehezen befogadható lemezt. Pop-osabb hangzás, de nem lett hallgathatóbb. A dalok szerkezete, a témák, és az előző album emlékei mégis meglágyítják azt a masszát és összességében mégis kellemes élményt hagy az emberben. Korábban úgy gondoltam, hogy "az újítás ebben az esetben egy ellaposodást eredményezett, amely mérföldekre van attól, amire képesek ezek a fiúk", de a lemeznek időt hagyva ez a kemény gondolat átformálódott bennem. Vitatható, hogy jó irány e, ha a fiúk kilépnek abból a zenei skatulyából, amelyet ők teremtettek. Véleményem szerint még korai volt ez a próbálkozás, a post-dubstep tartogathatott volna még kellemes meglepetéseket. Ezzel a lépéssel azonban megkezdődött egy előadó művészi "karrier", amolyan saját út keresése, ahol még vegyes, nem túl tiszta a hangzás (hiszen pont azt hagyták hátra), de mindenféleképpen van benne fantázia. Az album véleményem szerint színvonalban nem egyenletes. Vannak nagyon ütősre sikerült húzások, King Krule-t mintha ehhez a zenéhez teremtették volna. Az album második fele már kevésbé izgalmas, itt talán dominánsabb a múlt "kísértése". Vegyesek az érzéseim az albummal kapcsolatban, de jó előjele lehet egy későbbi izgalmas transzformációnak.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése