Talán érezni kellene, hogy tavaszodik csak sajnos az utóbbi hét eseményei igen csak konzerválják a tél hangulatát. Kezdeni kellene hozzászokni, hogy vége kezd szakadni azoknak az időknek amikor esküvőkre járunk. Kellemesebb ha ezt mondjuk a keresztelő váltja fel (remélem abból lesz még egy pár), de sajnos az élet nem kímél minket, és idő előtt arra kényszerít, hogy szembe nézzünk az elmúlással. Bakker két temetés egy héten és mindkettő közeli barát szülője. Hihetetlen!! Én még nem akarom ezt látni, hogy barátaim anyátlanul-apátlanul szülő nélkül maradnak, miközben megszakad a szívem mert rossz belegondolni, hogy nem lehet többé gyermek. Ezt én el sem tudom képzelni, vagy igazából nem akarom, noha sajnos már én is voltam az ő helyzetükben. De még szerencsére akkor is gyermek vagyok és szerencsére viselkedhetek is még ekképpen. Nem tudom milyen lehet ezt az énünket elveszíteni, de talán ha valaki már szülő másként rakja ezt helyre magában. Ugyan ezt én most nem látom rajtuk, de érzem, hogy így van, így kell lennie! Lányok-fiúk kitartás!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése