The roundabout

Távol álljon tőlem, hogy neki kezdjek az év végi összesítésekbe, mégis úgy érzem szummáznom kell magam számára az idei évet. Ha valamivel jellemezni akarnám, az nem lenne más, mint a "mézesmadzag" éve. Mármint azt jól elhúzták több téren is az orrom előtt. Felettébb bosszantó az ilyen, főleg ha több mindent is érint, de pont ma jutottam el arra a pontra, hogy mindent elfogadtam. Talán mindennek így kell lennie, valamilyen (legalább is eddig) általam ismeretlen okokból. A félelmetes az egészben az, hogy leéltem egy teljes évet a bizonytalanságban, és az átmenetiségben. Viszonylag jól viselem, sem a cigire, sem a piára nem szoktam rá, egyéb más függőségeimmel meg valahogy megbirkóztam.

Megmaradt nekem a vidéki idill, ha tudtam volna, hogy így alakul, talán többet is tudtam volna töltődni belőle. De nem, bérlő elküldve, föld parlagon, majd az új tulaj azt csinál vele amit akar. Na ez pont így lett, nem kellett neki, így masszív bukta lett belőle (igaz neki is). Az egész arra jó volt, hogy a családi személyes erőforrásokat mozgósította, így ha minden igaz, már nem én leszek a "manager". Az utolsó pillanatban még szereztem valakit, aki hasznosítja jövőre, de már nem igazán érdekel, hogy elmegy-e vagy sem.

Ezzel párhuzamosan új munkám lett, mert a régitől baromira kiégtem, főleg az "elektromos póráz" részétől. Kötetlent soha, vagyis ez nem igaz, csak olyat, amiből én jövök ki pozitívan. Na ez nem ilyen volt, utáltam. Megpattantam kötöttbe, ahol szakmai véleményeket gyártok, szóval nyolc órában agyalás és írás, úgyhogy bocs azért, hogy hanyagolom a blogot, de a klaviatúrától is rosszul vagyok. Ez semmi, kb. a második napon az új melóhelyen jön a telefon, hogy itt a lehetőség azzal foglalkozni, amivel már priviben rengeteget foglalkoztam, mellesleg imádom, ja csak el kell költözni Budapestre. Aha, ez így kurvára jól fog kijönni most. Sebaj, meghallgatás, kis idő után értesítés: engem választottak. Jövő hónaptól kezdhetek is. Azt felejtették el közölni melyik jövő hónap, mert ez hónapról hónapra tolódik. Kezdem azt érezni, át vagyok baszva elég rendesen. Mondjuk korrekt az osztályvezető, hiszen nem mond időpontot, ő sem tudja. Határozatlan időre a személyügyi kérdések be vannak fagyasztva. Ezt ma tudtam meg, szuper. Hónapok mentek így el, ráadásul albérleteket mondta vissza, az utolsó hónapban már nem is kerestem, igaz nem is nagyon találtam. Szóval remek, végül is bármikor mehetek, ha feloldják a zárlatot, csak közben amúgy élnem kellene az életemet, na. Nem sírok, mert munkanélküli az nem vagyok, csak nem értem miért pályáztatnak, ha nincs személyi fejlesztés, áh mindegy. Annyi jó van ebben, hogy kurvára nem tudom, hogyan alakult volna a lakhatás, később talán több lehetőség lesz. Illetve az is pozitívum, hogy legalább tudtam a kutatásokkal is foglalkozni, így nem diliztem bele a "sokmindenbe". Legalább bővül a bibliográfiám, bár ezúttal társszerzői minőségben fogok pompázni, bár ha minden ennyire száguld, 2018-ra az is kijön. A magánéletről nem is szóltam, de csak azért mert az egy vicc :) . Szóval bizonytalanság ezerrel, na az van, de a fene egye meg nem tudok bele fogyni, sőt. Egy félévet paleo étrenden voltam, magamnak bejöttem, elég jól leszálkásodtam. Ami viszont utána jött!!! Persze a fene akar úgy élni, hát visszaálltam, és hát ha így folytatom igazi mackó leszek, szépen zsendülök kifele a fene egye meg.

Miután kiírtam magamból ezt a sok szart, megfogadom, hogy mindenre teszek, mert az kurvára nem megy, hogy a mának nem tudok élni. Remélem az év végi összesítéseim is legalább ennyire részletesek lesznek!