2015. május 11., hétfő

Memory of Newness

Egy kicsit zűrzavaros ez a pár hét mögöttem. Először is a múlt héten hajléktalan voltam miután beengedtem a házba a festőket. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az otthonlakás kivitelezhetetlen. Hátizsákból öltözködni egy hétig marha izgalmas volt, de a legrosszabb az ingázás volt. Reggel be a munkahelyre, aztán el haza megnézni mizu, aztán irány unokatesómhoz aludni, és ez kb. hétszer! Értem én a reklamációt, hogy eltűntem, de még szinte mindig kinn lóg a nyelvem eme logisztika lebonyolítása miatt. Ráadásul uncsinál a gyenge wifi is elvette a kedvem virtuális élni. 
Nem mennek jól azonban értékesítési fronton a dolgok. Hosszas huza-vona után lehet eláll a vevőm, és rajtam marad a föld. Ez most igen idegesítő, mert akkor is ha semmit sem kezdek vele, akkor is kezdenem kell valamit vele az idén, legalább egy szántatás és egy kaszáltatás. Szóval még az is lehet, hogy ráfizetek erre a projektre juhhhé! Azért még bízom a szerencsében és összejön a dolog, de akkor hamarosan lépni is kellene.
Aztán úgy néz ki júniustól új állásom lesz. Nem egészen az a nagy lépés a kapitol felé, ahogy terveztem, de a lényeg, hogy most megszabaduljak a tisztséggel járó minden fajta nyűgtől. Talán a kötetlenség fog hiányozni egy kicsit, de ezt legalább négykor leteszem és senki sem zaklat utána és a szabadnapjaimon. Egyébiránt szakmailag pedig nagyon jó lépés lesz, és pontosan két évem lesz arra, hogy eldöntsem megfullaszt ez a város avagy sem. Persze már most sejtem a választ, de hátha bejön. Így megszépülvén akár már hirdethetem a kecót is.
Sokszor gondolkozom azon, hogy nálam ez már a kapuzárás lehet e? Már csak azért mert mostanában minden új dologba belekapok, aztán rájövök, hogy mégsem kell, és kétségbeesve csinálom vissza a dolgokat. Mindenesetre fura egy időszak. Egyáltalán jó lenne tudni, hogy a hozzám hasonlóknál milyen a kapuzárás!! Egyáltalán ez az e? Vagy létezik, hogy ennyi évesen még mindig magam keresem? Ha így lenne, azt akkor már veszettül unom. A lényeg, hogy folyamatosan elégedetlen vagyok, pedig ha jobban belegondolok nem kellene. Most még a kinézetemmel is ki vagyok békülve, hála a lassan fél éve tartó szénhidrát csökkentésemnek. Ja és a szerénységemmel is jóban vagyok. :)
Szóval vagyok, csak az elem kezd már merülni, de ezen a héten remélem lesz időm már pihenni az egy hetes szabim alatt. Bár ma kb 12 órát takarítottam, de legalább a nagyfestésen is túl vagyok, most is úgy néz ki a szoba mint költözéskor, pont úgy visszhangzik.
Akkor most lelőttem magam.

13 megjegyzés:

  1. Én már most kapuzárok, szörnyű vagyok. :( Ahogy átléptem a 30at, egyre többször szorongok a halál miatt, meg, hogy mindjárt elmúlik a fiatalságom. Főleg lefekvéskor jönnek ilyen gondolatok, és borzasztó érzés.

    Ahogy látom te nagyon mozgalmas ember vagy. Én meg a totál ellentétje ennek. Van egy albérlet, ahova munka után szépen hazamegyek, és semmi egyéb teendőm. Nem bírnám, ha másképp lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én mozgalmas? Szerintem ezt nem jól látod. Amióta a legjobb barátaim gyerekesek lettek, azóta nálam is inkább ez a helyzet. Persze vannak időszakok amikor összejön minden, de többnyire én is a nyugalmat szeretem. Sőt szeretek egyedül lenni, mondjuk kinn a természetben. A lényem nagyobbik része nyugi párti, de időnként megzakkanok. Ezt én a mérlegségre fogom. :)

      Törlés
    2. Én is imádok egyedül lenni. Remete vagyok. :)
      Én is szeretek kimenni egyedül a természetbe és fotózgatni, bár ilyen ritkán van.

      Törlés
  2. A remeteségnek sok előnye van, de sajnos a hátrányával igen nehéz megküzdeni :)

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Hát pont az, hogy beszélünk róla. :D Egyébként pont azon gondolkodtam, hogy ez a szorongás a jövőtől mindig az ilyen remetéknél súlyos. Én nem is nagyon gondolok a halálra, inkább csak arra, hogy ha megélem az időskort és visszanézek az életemre, mit is fogok látni. Vajon elégedett leszek e? Nem lesznek gyerekek (bár kitudja) tehát még ők sem maradhatnak arra, hogy az életnek értelme legyen. Akkor hát mi marad nekem, nekünk? Ha majd visszanézek, jó lenne erre a kérdésre határozott választ látni. Na ettől szoktam parázni! De még akkor is korai a kapuzárás!!:)

      Törlés
  4. Én meg annyira félek az öreg kortól, hogy inkább meg se akarom élni azt. Már most mindig azon kesergek, hogy elmúlt a fiatalságom, mi lesz velem 70 évesen, amikor már csak perceim lesznek hátra. Vagy becsavarodok akkor, vagy már teljesen máshogy fogok gondolkodni, remélhetőleg. Bár trottyként már nem sok értelme van az életnek: mindenkim meghalt már, és szex sincs. Tényleg, mi jó lesz még az életben úgy? Várni a halált...

    VálaszTörlés
  5. Hidd el teljesen másképpen fogsz már akkor gondolkodni. Talán csak most nem tudsz elszakadni a "most" szemlélettől ezért gondolod így. Szerintem az ha valaki szintézist tud tartani idős korában (mert mondjuk ép az értelme) azért már érdemes volt élni, feltéve ha elégedett azzal amit lát. Gondolj bele: a múlt, a jelen és a jövő szinte csak időkorban mosódhat össze. Ideális esetben pedig kurvára nem érdekel már a szex. Próbálom optimistábbra venni itt a hangulatot. Most pedig kapsz virtuálisan egy hatalmas ölelést, mivel úgy érzem szükséged van rá. Bevallom már többször éreztem késztetést egy ölelésre. Valószínű a stílusod teszi, de ez most kibukott belőle. Ugye most már jobb?

    VálaszTörlés
  6. Mármint kibukott belőlem! :)

    VálaszTörlés
  7. Igen, jobban. Épp mosolygok. :)

    VálaszTörlés
  8. Nekem is jól esett! :) Akár rendszeresíthetnénk is! :)

    VálaszTörlés