Ez azért nagyon várós!

Jaga Jazzist - Big City Music live

Annyira szégyenlem, hogy ezt a bandát nem régen fedeztem fel magamnak, pedig már sokadik albumukon vannak túl. A Starfire-t idén rongyosra hallgattam, és pont ez a track a kedvencem róla. Annyira futurisztikus és közben annyira retro, minden benne van. A hosszúság pedig, szóval pont ezek a megahosszú opuszok jöttek be az albumon. Nemrég sasoltam ki, hogy novemberben jönnek A38-ra, én tuti ott leszek!!!

Flaskepost fra P teasertrailer

Nem mondom, hogy húdevárom! Sajnos a Fácángyilkosok már egy cseppet sem hozott lázba. Ezekre a filmekre csak a szereposztás és a pazar körítés miatt bukok. Ez a teaser is, hát zseniális, gondolom a film meg lesz egy jobb esetben közepes élmény.

Big Grams - Goldmine Junkie

Attól egy kicsit tartok, hogy a Phantogram később elmegy egy ilyen hiperkommersz irányba, mert erre utaló jel volt a tavalyi lp-jük is. Kollaborációnak viszont érdekes, ideje lesz megfülelni az ep-t!

Joanna Newsom - Leaving The City

Best videos 1994

Atyaég! Ez egy hatalmas év volt videók szempontjából. Alig tudtam harmincakárhányig szelektálni. Szóval ekkor mindenkinek számított a vizualitás, és a videók sem terjedtek annyira könnyedén, mindegyik egy kuriózum volt amikor az MTV-n elcsíptük őket. Örülök, hogy léteznek a videomegosztók, mert sok minden könnyen elérhető. Sajnos azonban ezért már a videóknak sincs értéke, és sokszor keveset is szánnak rá az alkotók, hiszen úgyis a megosztás számít. Nem sírom vissza az MTV-s időszakot de mégis visszasírom, mert mostanában éves összesítésben tuti nem tudok ilyen mesterdarabokat összeválogatni. Megint csak azt tudom mondani: imádtam ezt az évet!!!!

Best songs 1994

Mariah Carey - Without You

Sheryl Crow  - All I Wanna Do

Enigma – Out From The Deep

MC Sar & The Real McCoy  - Another Night

Madonna  - Secret

Luther Vandross & Mariah Carey  - Endless Love

Youssou N'Dour & Neneh Cherry  - 7 Seconds

The Cranberries  - Zombie

Beck - Loser

Corona - Rhythm of the Night

Green Day - Basket Case

Crystal Waters - 100% Pure Love

Aerosmith  - Amazing

Reel 2 Real - I Like to Move It
Masterboy - Feel The Heat Of The Night

Kristin Hersh – Your Ghost

The Pretenders  - I'll Stand By You

Barbara Tucker – Beautiful People

The Beastie Boys - Sabotage

Kylie Minogue  - Confide in Me

Ice Mc – Think About The Way

U96 – Love Religion

Westbam – Wizards of the Sonic

Marusha- It Takes Me Away

Quench – Dreams

RMB - Redemption

Stiltskin – Inside

Primal Scream - Rocks

Tori Amos – Pretty Good Year / Cornflake Girl

Tony di Bart - The Real Thing

Björk – Violently Happy

Livin’ Joy – Dreamer

Kristine W - Feel What You Want

The Fog – Been a Long Time

Moby – Hymn / Feeling So Real

The Prodigy  - No Good (Start the Dance)

Goldie – Innercity Life

Biosphere – Patashnik

The Orb - Pomme Fritz

DJ Krush – Kemuri 

Portishead – Glory Box / Biscuit

Massive Attack – Protection / Sly

DJ Shadow And The Groove Robbers - In/Flux

Tricky - Aftermath

Skylab – Seashell

The Future Sound Of London – The Far Out Son Of Lung

Beaumont Hannant – Heavenly

Autechre – Slip

Orbital – Are We Here

 

Azt gondolom 1994 volt az utolsó a korai kilencvenes évekből. Innen kezdve valami veszettül felgyorsultak az események, vagy legalábbis bizonyos zenei stílusok ekkor kezdtek csúcsosodni (rave, house), míg mások ekkor kezdtek kibújni a csírából (trip-hop). Ebben az évben azért már felül tudtam emelkedni a kommerszitáson. Meglepődve tapasztaltam, amikor kazettáim tracklist-jeit bújtam, hogy rétegesedett már az ízlésem. Ugyan ekkortájt a német techno érdekelt leginkább, de az angolszász klubzenék is igen fajsúlyos tényezőt jelentettek. Az underground klubzenére végül is már a kilencvenes évek elejétől fogékony voltam, de itt ami újdonság volt az ízlésemben az a trip-hop megjelenése. A dalok nagy részét vágtam már akkor, csak annyira még nem fogalmaztam meg magamnak, hogy rajongok a trip-hop-ért. Az egy kicsivel később történt meg, noha a Massive Attack-et megjelenése óta kedveltem. Emlékszem amikor először láttam a Sly-t az MTV-n, el sem hittem, hogy ez ugyanaz a banda, mint aki az Unfinished Sympathy-t csinálta.

Inkább az eurodance és az underground klubzenék mentek, és az alterrock mindennaposan. A német vonal erősödésére nem igazán vagyok büszke. Többségük trash így ennyi év távlatából, de annyi biztos, hogy a Members of Mayday tagjainak produktumai mai füllel is kellemesek, vállalható és szerethető darabok. Kristin Hersh és Sheryl Crow iránti szerelmem ettől az évtől datálható. Hersh-nek a Throwing Muses után a Your Ghost volt az első önálló dala, amely mind a mai napig a leghipnotikusabb folk-os ballada amelyet valaha is hallottam. Tori Amos Cornflake Girl-je volt az első dala, amely eljutott a tudatomig, nagyon szerettem, de ekkor mint dalszerző énekesnővel nem foglalkoztam, elég volt ez az egy, meg még két év múlva a Professional Widow, de csak később ismerkedtem meg vele behatóan. Ha őszinte akarok lenni mi is ugrik be ebből az évből, akkor legelsőre a Prodigy, Westbam, Marusha, Goldie és a Massive Attack ugrik be. Ez azért egyértelműen a gépzene felé orientálódást mutatja. Pedig mennyire imádható volt a Stiltskin Inside-ja is!!

Toro Y Moi - Half Dome video

Nahát! A hálószobából is lehet veszett jó videókat csinálni. Egyébként maga a dal is a legjobb az idei lemezről, amely nálam egy cseppet sem talált be.

New Order - Plastic

Csak szép lassan én is kezdek meggyőzve lenni, ez kifejezetten marha jó!

Louder than Bombs trailer

!!!!!!!

Best films 1994

Négy esküvő, egy temetés / Four Weddings and a Funeral – Mike Newell

Csupasz Pisztoly 33⅓ / Naked Gun 33⅓: The Final Insult – Peter Segal

Szellem a házban / The House of the Spirits – Bille August

A kis Buddha / Little Buddha - Bernardo Bertolucci

Forrest Gump - Robert Zemeckis

Ponyva regény / Pulp Fiction  - Quentin Tarantino

Az új rémálom / Wes Craven's New Nightmare – Wes Craven

Csillagkapu / Stargate - Roland Emmerich

Interjú a vámpírral / Interview with the Vampire: The Vampire Chronicles- Neil Jordan

Léon a profi / Léon: The Professional – Luc Besson

Muriel esküvője / Muriel's Wedding - P.J. Hogan
Sekély sírhant / Shallow Grave - Danny Boyle

Priscilla a sivatag királynője - The Adventures of Priscilla: Queen of the Desert - Stephan Elliott

Három szín: piros / Trois couleurs: Rouge - Krzysztof Kieślowski

Apám nevében / In the Name of the Father - Jim Sheridan

A halál és a lányka / Death and the Maiden - Roman Polanski

A szakítás / La séparation -  Christian Vincent

Pokol / L'Enfer - Claude Chabrol

Eper és csokoládé / Strawberry and Chocolate - Tomás Gutiérrez Alea, Juan Carlos Tabío

Éjféli játszma / Nattevagten - Ole Bornedal

 

Birodalom / Riget I – Lars von Trier

Becs’ szóra / Ti kniver i hjertet - Marius Holst

Ez aztán marha jó év volt! Gyakorlatilag én nem is tudom mit néztem ekkortájt, mert jószerével az itt összegyűjtött filmek utólag lettek bepótolva. Ha jól emlékszem az Interjú a vámpírral-t moziban láttam anno, és a Csupasz pisztolyt is. Fura egy guilty pleasure, de én Nielsen filmjeit nagyon bírtam, sőt állatságain máig is hatalmasakat tudok röhögni. A harmadik rész jobb lett mint a második, de az elsőt nem ütötte. 

A francia film lázam az évtized végén alakult ki, ugyan a Szakítás és a Pokol sem az agyon emlegetett filmek közé tartozik, de főleg az első fojtogató hangulata nagyon is megkapó volt. Isabelle Huppert-ért pedig a mai napig rajongom. Alig várom már a Louder than Bombs-ban történő alakítását. Luc Besson a kilencvenes években nyújtotta csúcsteljesítményét, a Léon egyértelműen az egyik legjobb alkotása, bár számomra mégsem ez a kedvenc az évtizedből. Kieślowski három szín trilógiájának befejező darabja a Piros, szintetizáló jellege miatt talán a leginkább direkt közlésű a három közül, giccsmentesen fogja meg a kötődés-szeretet témakörét. Ennek ellenére a három közül számomra a Kék a legkedvesebb.

A halál és a lánykát valamikor a 2000-es évek elején láttam először. Nem kérdés, hogy Polanski velejétől tudja megragadni a dolgokat, és a színészekből mesterien ki tudta hozni a maximumot. Azt hiszem ennek a filmnek a hatására kezdtem megkedvelni a kamara darab jellegű filmeket.

Nem tudok elmenni két évtizedet is felölelő mániám mellett: Csillagkapu. Szerintem még a mozikba kerülés évében piacos vhs-ről néztük meg. A fura az, hogy akkor számomra csalódás volt, valahogy 13-14 évesen nem nagyon tudtam mit kezdeni az alternatív történelemmel. Aztán ahogy franchise-zá vált, sorozat és spin off-ok, teljesen rákattantam és utólag bizony klasszikussá érett nálam Emmerich korai alkotása. Egy mánia kiindulópontja ez.

A kilencvenes évek vége felé ébredezett igazán szexualitásom, mármint inkább az identifikációm formálódott mondhatni véglegesre ekkortájt. A Muriel és a Priscilla korántsem férfias darabok, és én rajongásig imádtam mindkettőt. Már rég láttam őket, és lehet már nem jelentenének nekem annyi mindent mint akkor, de korszakalkotó büszkeséget hirdető agymenés volt mindkettő, főleg a Priscilla. Ja, és ugyanabban az évben az ausztrálok két ABBA mániás filmet is csináltak!!

Skandináv mániám még a fasorba sem volt ekkor, de Bornedal Éjféli játszmája ízig vérig dán klasszikus. Abba az irányvonalba tartozik, amikor az art-ot házasítják a szórakoztatással. Mondhatni a Pusher-nek ez volt az előszele, csak ez a thriller vonalat lovagolta meg. Bille August már vén rókának számított akkor is, a Szellem a házban az egyik legismertebb alkotása parádés szereposztással. A skandi vér nem hígult fel a nemzetközi koprodukció ellenére sem. Érdemes megnézni az öreg tavalyi visszatérését a Csendes szívet (Stille Hjerte), amivel bizonyította, hogy a minőséget évtizedeken keresztül meg lehet tartani. Oké, Trier Birodalma voltaképpen sorozat, de ez a Vészhezet-Twin Peaks kombo annyira eredeti és egyedi, hogy nem tudtam kihagyni. Fura, de Trier egyik legjobb munkájának tartom a Birodalom sorozatot, mert ugyanúgy fontos benne a jellemfejlődés, a dráma, és az ijesztgetés is. Mindemellett kitűnő a humora és fogyasztható csomagolásban van tálalva.

Filmügyileg ettől az 1994-es évtől teljesen feldobódtam!

2HZKZT - Kuttya video

A végén költözik a crew Budapestre! Ebben a képi világban is jól működnek.

Big Grams - Fell In The Sun

Big Boi és Phantogram egy EP-n? Ezt hallgatva nem is annyira vírd, bár ez inkább Phantogram mint Boi, és lehet ezért is bejövős.

John Grant - Dissapointing ft. Tracey Thorn

Ane Brun - Directions video

Na erről keményen lemaradtam, pedig biztatóan hangzik. Bár van egy jó adag tavalyi Neneh Cherry utóérzésem.

2HZKZT - Fibonacci bácsi ft. SLA

Basszus! Ez eddig a legjobb amit összeraktak a fiúk. Végre felfedezték, hogy egy track-nek lehet íve. Nagyon állat a "szkreccses" kiteljesedés a vége felé!

Tame Impala - Let It Happen (Soulwax Remix)

Chromatics - Shadow

Úúúúú, ez egyre elborultabb! Szerintem ez hiperjó lesz!

Ex Machina

Alex Garland első rendezése közel sem korszakalkotó, pedig az első visszajelzések erre engedtek következtetni. A mesterséges intelligencia élni és tapasztalni akarását, már ezerszer feldolgozták. Oké, ezt félre tesszük, nem probléma, hiszen ez egy nagyon érdekes és ellentmondásosan emberi téma. Garland tulajdonképpen a teremtett oldaláról fogta meg a problémát, és az csak hab a tortán, hogy ha belemegyünk a látottak pszichológiájába, tulajdonképpen az egész a teremtőről szól. Ezzel a fajta "Janus arcúsággal" is játszottak már korábban alkotók, de Garland elég erősen bevisz minket a susnyásba, úgy gondoljuk, hogy valami újat látunk, a vége felé meg leesik a tantusz, hogy mégis a szokásos klisé történet kerekedik ki belőle. Akármennyire élveztem a film minden percét, nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy ennek a filmnek a vége erősen el lett szúrva. Ugyan érzem azt, hogy végig próbálják pengeélen táncoltatni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos érzéseinket, mert hogy a főszereplők érzései gyakorlatilag bennünk vegyülnek.  Nathan az Isteni ebben a történetben, Caleb pedig az emberi. Mindkét gondolkodásmód érvényes és aktuális a kérdéskörben. Az Isteni tényező kiiktatásával azonban nem marad számunkra más, mint szembenézni ősi ösztöneinkkel. Az emberi tényezőben pedig ott van egy csomó minden ami nem tökéletes: félelem, harag, agresszió, amely mind az életben maradást segítik elő, és emellett persze ott van a szeretet is. Mégis végül kiderül, hogy a szerzők ezúttal is az előbbi szegmenst domborítják ki, és egyszersmind az érzéseink törékeny egyensúlya is felborul ezáltal. Ettől a ponttól kezdve nehéz Ava-ra szimpatikus karakterként gondolni, noha minden tette megérthető. Szóval az a bajom ezzel, hogy egy tipikus "teremtő" ellen fordulás sztorivá nőtt ki egy potenciálisan érdekes felütésű történet. Noha minden részlet szinte aprólékosan kidolgozott, mégis ezzel a húzással én blöffnek érzem a filmet. Spike Jones Her-je (bár az op.rendszer volt) kitudott törni "a bármi áron élni akaró gép" kliséjéből, a "Krisztusi megváltás" egy új dimenziót hozott be a sci-fi-k világába. Az Ex Machina azonban nem akart ebből a körből kitörni, csak eljátszotta, hogy ezt fogja tenni. Ez a film tulajdonképpen ettől működik, ez a mozgató rugója. Emiatt azonban nem szerethető véleményem szerint, ami viszont a hibája. Ezzel az ellentmondással én nem nagyon tudok mit kezdeni. Kellemes esti szórakozás volt.

(Alicia Vikander-rel nem lehet betelni, jelen esetben főleg esztétikailag, bár jómagam inkább színészi kvalitása miatt kedvelem. Szóval ha a természet nem babrált volna, asszem ő lenne a típusom.)

6/10

FKA twigs - M3LL155X

Ez az FKA twigs jelenség egyre biztatóbb. Némi fejlődést ugyanis érzek az anyagon. Nem kell megijedni, ez ugyanaz az érdekes-elborult post r'n'b, amelyet már megismerhettünk tőle a korábbi EP-jeiről, illetve a tavalyi LP-ről. Talán elsőre a nagyon szemet szúró különbség, hogy itt nincsenek az ember fejébe rögtön ragadó dallamok. Kevésbé van ez már közel a pop-hoz, pedig a tavalyi LP abban volt nagyon mesteri, hogy kitűnő egyensúlyban volt az elborultság a pop zenével. Ez az egyensúly bizony felborult, de ez nem negatívum, mert ehelyett nagyobb teret kaphatott a személyiség. Azt sem mondom, hogy kevésbé befogadhatóbb vagy kísérletibb ez az anyag, mint a tavalyi, csupán csak arról van szó, hogy itt az szerző-előadó sokkal jobban fókuszba került. Az Arca kollaboráció múltját azért hordja magán, de már-már kitekint abból a ritmusvilágból, így pedig szélesedik a hangzásbeli paletta. Ami nagyon hangsúlyos, az az album hangulata. Ez az erős hangulat pedig ebben az EP formátumban maximálisan ki tud teljesedni, nem túlnyújtott, hanem megfelelően koncentrált anyag. Korábban Tricky-t állították vele párhuzamba, ennél az EP-nél már én is el tudom ezt az álláspontot fogadni. Ugyan nem a klausztrofóbia áll a középpontban és nem fojtogat, de egy sötétebb jelleget öltött magára a hangzás, amelynek a jele, a belassult de szétszaggatott ritmusszekció, valamint énekhang korlátok között tartása. Nyilván a rá jellemző egyedi hajlítgatások itt is jelen vannak, de sokkal kevésbé, sokkal inkább a stílus hasonult a hangulathoz vagy fordítva. Ez a zseniális itt, hogy nem tudni, hogy a tyúk vagy a tojás volt hamarabb. Úgy érzem, hogy szépen lassan a fülünk hallatára bontakozik ki ez a szerzői-előadói személyiség. Jelen EP nem annyira játékos, viszont érzelmileg mélyebb produktum. Az irányt nehéz belőni merre tovább, de van egy olyan érzésem, hogy fog még az állunk leesni a jövőben.

8/10

Iamamiwhoami - The Deadlock (live from Concert in Blue)

Szóval az van, hogy ezt a projektet lassan három éve nem bírom megunni. Mostmár látnom kell az egész Concert in Blue-t! Ez a svéd-angol már megint?!!!

2HZKZT - Duplázz 2015

2HZKZT új projekt, amely Tiszta Kosz lesz. Pedig nem az a Duplázz alapján, mert mindig egyre letisztultabb a képlet. Fura, de nekem a kilencvenes évek eleji old-school hip-hop feeling amit érzek ezen a track-en. Ja és úgy hallom full élő, mondhatni lassan szokás szerint.