Best films 1994

Négy esküvő, egy temetés / Four Weddings and a Funeral – Mike Newell

Csupasz Pisztoly 33⅓ / Naked Gun 33⅓: The Final Insult – Peter Segal

Szellem a házban / The House of the Spirits – Bille August

A kis Buddha / Little Buddha - Bernardo Bertolucci

Forrest Gump - Robert Zemeckis

Ponyva regény / Pulp Fiction  - Quentin Tarantino

Az új rémálom / Wes Craven's New Nightmare – Wes Craven

Csillagkapu / Stargate - Roland Emmerich

Interjú a vámpírral / Interview with the Vampire: The Vampire Chronicles- Neil Jordan

Léon a profi / Léon: The Professional – Luc Besson

Muriel esküvője / Muriel's Wedding - P.J. Hogan
Sekély sírhant / Shallow Grave - Danny Boyle

Priscilla a sivatag királynője - The Adventures of Priscilla: Queen of the Desert - Stephan Elliott

Három szín: piros / Trois couleurs: Rouge - Krzysztof Kieślowski

Apám nevében / In the Name of the Father - Jim Sheridan

A halál és a lányka / Death and the Maiden - Roman Polanski

A szakítás / La séparation -  Christian Vincent

Pokol / L'Enfer - Claude Chabrol

Eper és csokoládé / Strawberry and Chocolate - Tomás Gutiérrez Alea, Juan Carlos Tabío

Éjféli játszma / Nattevagten - Ole Bornedal

 

Birodalom / Riget I – Lars von Trier

Becs’ szóra / Ti kniver i hjertet - Marius Holst

Ez aztán marha jó év volt! Gyakorlatilag én nem is tudom mit néztem ekkortájt, mert jószerével az itt összegyűjtött filmek utólag lettek bepótolva. Ha jól emlékszem az Interjú a vámpírral-t moziban láttam anno, és a Csupasz pisztolyt is. Fura egy guilty pleasure, de én Nielsen filmjeit nagyon bírtam, sőt állatságain máig is hatalmasakat tudok röhögni. A harmadik rész jobb lett mint a második, de az elsőt nem ütötte. 

A francia film lázam az évtized végén alakult ki, ugyan a Szakítás és a Pokol sem az agyon emlegetett filmek közé tartozik, de főleg az első fojtogató hangulata nagyon is megkapó volt. Isabelle Huppert-ért pedig a mai napig rajongom. Alig várom már a Louder than Bombs-ban történő alakítását. Luc Besson a kilencvenes években nyújtotta csúcsteljesítményét, a Léon egyértelműen az egyik legjobb alkotása, bár számomra mégsem ez a kedvenc az évtizedből. Kieślowski három szín trilógiájának befejező darabja a Piros, szintetizáló jellege miatt talán a leginkább direkt közlésű a három közül, giccsmentesen fogja meg a kötődés-szeretet témakörét. Ennek ellenére a három közül számomra a Kék a legkedvesebb.

A halál és a lánykát valamikor a 2000-es évek elején láttam először. Nem kérdés, hogy Polanski velejétől tudja megragadni a dolgokat, és a színészekből mesterien ki tudta hozni a maximumot. Azt hiszem ennek a filmnek a hatására kezdtem megkedvelni a kamara darab jellegű filmeket.

Nem tudok elmenni két évtizedet is felölelő mániám mellett: Csillagkapu. Szerintem még a mozikba kerülés évében piacos vhs-ről néztük meg. A fura az, hogy akkor számomra csalódás volt, valahogy 13-14 évesen nem nagyon tudtam mit kezdeni az alternatív történelemmel. Aztán ahogy franchise-zá vált, sorozat és spin off-ok, teljesen rákattantam és utólag bizony klasszikussá érett nálam Emmerich korai alkotása. Egy mánia kiindulópontja ez.

A kilencvenes évek vége felé ébredezett igazán szexualitásom, mármint inkább az identifikációm formálódott mondhatni véglegesre ekkortájt. A Muriel és a Priscilla korántsem férfias darabok, és én rajongásig imádtam mindkettőt. Már rég láttam őket, és lehet már nem jelentenének nekem annyi mindent mint akkor, de korszakalkotó büszkeséget hirdető agymenés volt mindkettő, főleg a Priscilla. Ja, és ugyanabban az évben az ausztrálok két ABBA mániás filmet is csináltak!!

Skandináv mániám még a fasorba sem volt ekkor, de Bornedal Éjféli játszmája ízig vérig dán klasszikus. Abba az irányvonalba tartozik, amikor az art-ot házasítják a szórakoztatással. Mondhatni a Pusher-nek ez volt az előszele, csak ez a thriller vonalat lovagolta meg. Bille August már vén rókának számított akkor is, a Szellem a házban az egyik legismertebb alkotása parádés szereposztással. A skandi vér nem hígult fel a nemzetközi koprodukció ellenére sem. Érdemes megnézni az öreg tavalyi visszatérését a Csendes szívet (Stille Hjerte), amivel bizonyította, hogy a minőséget évtizedeken keresztül meg lehet tartani. Oké, Trier Birodalma voltaképpen sorozat, de ez a Vészhezet-Twin Peaks kombo annyira eredeti és egyedi, hogy nem tudtam kihagyni. Fura, de Trier egyik legjobb munkájának tartom a Birodalom sorozatot, mert ugyanúgy fontos benne a jellemfejlődés, a dráma, és az ijesztgetés is. Mindemellett kitűnő a humora és fogyasztható csomagolásban van tálalva.

Filmügyileg ettől az 1994-es évtől teljesen feldobódtam!