Best songs 1994

Mariah Carey - Without You

Sheryl Crow  - All I Wanna Do

Enigma – Out From The Deep

MC Sar & The Real McCoy  - Another Night

Madonna  - Secret

Luther Vandross & Mariah Carey  - Endless Love

Youssou N'Dour & Neneh Cherry  - 7 Seconds

The Cranberries  - Zombie

Beck - Loser

Corona - Rhythm of the Night

Green Day - Basket Case

Crystal Waters - 100% Pure Love

Aerosmith  - Amazing

Reel 2 Real - I Like to Move It
Masterboy - Feel The Heat Of The Night

Kristin Hersh – Your Ghost

The Pretenders  - I'll Stand By You

Barbara Tucker – Beautiful People

The Beastie Boys - Sabotage

Kylie Minogue  - Confide in Me

Ice Mc – Think About The Way

U96 – Love Religion

Westbam – Wizards of the Sonic

Marusha- It Takes Me Away

Quench – Dreams

RMB - Redemption

Stiltskin – Inside

Primal Scream - Rocks

Tori Amos – Pretty Good Year / Cornflake Girl

Tony di Bart - The Real Thing

Björk – Violently Happy

Livin’ Joy – Dreamer

Kristine W - Feel What You Want

The Fog – Been a Long Time

Moby – Hymn / Feeling So Real

The Prodigy  - No Good (Start the Dance)

Goldie – Innercity Life

Biosphere – Patashnik

The Orb - Pomme Fritz

DJ Krush – Kemuri 

Portishead – Glory Box / Biscuit

Massive Attack – Protection / Sly

DJ Shadow And The Groove Robbers - In/Flux

Tricky - Aftermath

Skylab – Seashell

The Future Sound Of London – The Far Out Son Of Lung

Beaumont Hannant – Heavenly

Autechre – Slip

Orbital – Are We Here

 

Azt gondolom 1994 volt az utolsó a korai kilencvenes évekből. Innen kezdve valami veszettül felgyorsultak az események, vagy legalábbis bizonyos zenei stílusok ekkor kezdtek csúcsosodni (rave, house), míg mások ekkor kezdtek kibújni a csírából (trip-hop). Ebben az évben azért már felül tudtam emelkedni a kommerszitáson. Meglepődve tapasztaltam, amikor kazettáim tracklist-jeit bújtam, hogy rétegesedett már az ízlésem. Ugyan ekkortájt a német techno érdekelt leginkább, de az angolszász klubzenék is igen fajsúlyos tényezőt jelentettek. Az underground klubzenére végül is már a kilencvenes évek elejétől fogékony voltam, de itt ami újdonság volt az ízlésemben az a trip-hop megjelenése. A dalok nagy részét vágtam már akkor, csak annyira még nem fogalmaztam meg magamnak, hogy rajongok a trip-hop-ért. Az egy kicsivel később történt meg, noha a Massive Attack-et megjelenése óta kedveltem. Emlékszem amikor először láttam a Sly-t az MTV-n, el sem hittem, hogy ez ugyanaz a banda, mint aki az Unfinished Sympathy-t csinálta.

Inkább az eurodance és az underground klubzenék mentek, és az alterrock mindennaposan. A német vonal erősödésére nem igazán vagyok büszke. Többségük trash így ennyi év távlatából, de annyi biztos, hogy a Members of Mayday tagjainak produktumai mai füllel is kellemesek, vállalható és szerethető darabok. Kristin Hersh és Sheryl Crow iránti szerelmem ettől az évtől datálható. Hersh-nek a Throwing Muses után a Your Ghost volt az első önálló dala, amely mind a mai napig a leghipnotikusabb folk-os ballada amelyet valaha is hallottam. Tori Amos Cornflake Girl-je volt az első dala, amely eljutott a tudatomig, nagyon szerettem, de ekkor mint dalszerző énekesnővel nem foglalkoztam, elég volt ez az egy, meg még két év múlva a Professional Widow, de csak később ismerkedtem meg vele behatóan. Ha őszinte akarok lenni mi is ugrik be ebből az évből, akkor legelsőre a Prodigy, Westbam, Marusha, Goldie és a Massive Attack ugrik be. Ez azért egyértelműen a gépzene felé orientálódást mutatja. Pedig mennyire imádható volt a Stiltskin Inside-ja is!!