2015. szeptember 7., hétfő

Ex Machina

Alex Garland első rendezése közel sem korszakalkotó, pedig az első visszajelzések erre engedtek következtetni. A mesterséges intelligencia élni és tapasztalni akarását, már ezerszer feldolgozták. Oké, ezt félre tesszük, nem probléma, hiszen ez egy nagyon érdekes és ellentmondásosan emberi téma. Garland tulajdonképpen a teremtett oldaláról fogta meg a problémát, és az csak hab a tortán, hogy ha belemegyünk a látottak pszichológiájába, tulajdonképpen az egész a teremtőről szól. Ezzel a fajta "Janus arcúsággal" is játszottak már korábban alkotók, de Garland elég erősen bevisz minket a susnyásba, úgy gondoljuk, hogy valami újat látunk, a vége felé meg leesik a tantusz, hogy mégis a szokásos klisé történet kerekedik ki belőle. Akármennyire élveztem a film minden percét, nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy ennek a filmnek a vége erősen el lett szúrva. Ugyan érzem azt, hogy végig próbálják pengeélen táncoltatni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos érzéseinket, mert hogy a főszereplők érzései gyakorlatilag bennünk vegyülnek.  Nathan az Isteni ebben a történetben, Caleb pedig az emberi. Mindkét gondolkodásmód érvényes és aktuális a kérdéskörben. Az Isteni tényező kiiktatásával azonban nem marad számunkra más, mint szembenézni ősi ösztöneinkkel. Az emberi tényezőben pedig ott van egy csomó minden ami nem tökéletes: félelem, harag, agresszió, amely mind az életben maradást segítik elő, és emellett persze ott van a szeretet is. Mégis végül kiderül, hogy a szerzők ezúttal is az előbbi szegmenst domborítják ki, és egyszersmind az érzéseink törékeny egyensúlya is felborul ezáltal. Ettől a ponttól kezdve nehéz Ava-ra szimpatikus karakterként gondolni, noha minden tette megérthető. Szóval az a bajom ezzel, hogy egy tipikus "teremtő" ellen fordulás sztorivá nőtt ki egy potenciálisan érdekes felütésű történet. Noha minden részlet szinte aprólékosan kidolgozott, mégis ezzel a húzással én blöffnek érzem a filmet. Spike Jones Her-je (bár az op.rendszer volt) kitudott törni "a bármi áron élni akaró gép" kliséjéből, a "Krisztusi megváltás" egy új dimenziót hozott be a sci-fi-k világába. Az Ex Machina azonban nem akart ebből a körből kitörni, csak eljátszotta, hogy ezt fogja tenni. Ez a film tulajdonképpen ettől működik, ez a mozgató rugója. Emiatt azonban nem szerethető véleményem szerint, ami viszont a hibája. Ezzel az ellentmondással én nem nagyon tudok mit kezdeni. Kellemes esti szórakozás volt.
(Alicia Vikander-rel nem lehet betelni, jelen esetben főleg esztétikailag, bár jómagam inkább színészi kvalitása miatt kedvelem. Szóval ha a természet nem babrált volna, asszem ő lenne a típusom.)

6/10

13 megjegyzés:

  1. Na, a végén még átállsz a sötét oldalra? :) Kár lenne érted, helyes pasi vagy! ;)

    Nekem nagyon tetszett a film, az atmoszférája miatt. És nekem ennyi elég is volt. A történet persze nem volt nagyszám, de a hangulat-képek-zenék elvtitte az egészet.

    VálaszTörlés
  2. Na, azért nyugodj meg nem vagyok a két végpont közt csapongó típus, ez amolyan "szerzői" elragadtatás volt a részemről :) . Amúgy elpirultam, kösz ;) !!!

    Én sem tudom azt mondani, hogy nem jó film, mert én is jól szórakoztam rajta. Erős a hangulata, vizuális orgazmus az egész, és a hangeffektek is marha jók, csak ne süllyedt volna a végére az átlagos posványba. Mondjuk lehet nekem voltak elvárásaim, ezt is belátom, de akkor sem sima szórakoztató sci-fi-nek indult.

    VálaszTörlés
  3. Hát ja, sablonos lett a végére. Én se ezt vártam tőle, de nem zavart végül. A Prodigy dallam meg poén a végefele, mikor eldurvul a helyzet.

    VálaszTörlés
  4. Ja, és tegnap és ma is az új Beach House-t hallgattam (így már 3x hallottam), most már odafigyelve, és megtetszett. Jó kis album.

    VálaszTörlés
  5. Na a számból vetted már megint ki a szót, én is meghallgattam még egyszer és már vannak emlékeim róla, úgyhogy alakul. Tudtam, hogy ez lesz, a Bloom-mal is ez volt. A Space Song kifejezetten megragadt!

    VálaszTörlés
  6. A Sparks mellett a Space Song az egyik kedvencem, meg a Candy. Meg a Bluebird, 10:37 és Levitation még a kiemelkedők még nekem. Bár így lassan már az egész album. :D Az egyetlen szám, amit kifejezetten nem szeretek, a PPP.

    VálaszTörlés
  7. Na nekem pont most lett meg harmadjára. Engem még a Candy nem fogott meg, túlságosan karácsonyi feeling még mindig. A többivel egyetértek, ja nem a PPP kifejezetten tetszik, csak az eleje nagyon fura, de legalább ez kiteljesedik a végén mint a Sparks. A Levitation közepén az a kiállás váááá!

    VálaszTörlés
  8. Ja, nekem is a közepétől indul be a Levi. A Candy Twin Peaks hangulat, bár kb. a BH teljes zenéje elmenne a Twin Peaks-be. Alig várom már, hogy fogdossam a bársony tokot!! :) Még egy Lynch-elem, vörös bársony (függöny).

    VálaszTörlés
  9. :) A kék bársony is Lynch-es elem lenne, de így speciel tényleg Twin Peaks-es!

    VálaszTörlés
  10. És ha minden igaz, pénteken már fogdoshatom is a vörös bársonyt. :)

    VálaszTörlés
  11. Kár, hogy nehézkes lenne magamra ölteni! ;)

    VálaszTörlés