Ez az FKA twigs jelenség egyre biztatóbb. Némi fejlődést ugyanis érzek az anyagon. Nem kell megijedni, ez ugyanaz az érdekes-elborult post r'n'b, amelyet már megismerhettünk tőle a korábbi EP-jeiről, illetve a tavalyi LP-ről. Talán elsőre a nagyon szemet szúró különbség, hogy itt nincsenek az ember fejébe rögtön ragadó dallamok. Kevésbé van ez már közel a pop-hoz, pedig a tavalyi LP abban volt nagyon mesteri, hogy kitűnő egyensúlyban volt az elborultság a pop zenével. Ez az egyensúly bizony felborult, de ez nem negatívum, mert ehelyett nagyobb teret kaphatott a személyiség. Azt sem mondom, hogy kevésbé befogadhatóbb vagy kísérletibb ez az anyag, mint a tavalyi, csupán csak arról van szó, hogy itt az szerző-előadó sokkal jobban fókuszba került. Az Arca kollaboráció múltját azért hordja magán, de már-már kitekint abból a ritmusvilágból, így pedig szélesedik a hangzásbeli paletta. Ami nagyon hangsúlyos, az az album hangulata. Ez az erős hangulat pedig ebben az EP formátumban maximálisan ki tud teljesedni, nem túlnyújtott, hanem megfelelően koncentrált anyag. Korábban Tricky-t állították vele párhuzamba, ennél az EP-nél már én is el tudom ezt az álláspontot fogadni. Ugyan nem a klausztrofóbia áll a középpontban és nem fojtogat, de egy sötétebb jelleget öltött magára a hangzás, amelynek a jele, a belassult de szétszaggatott ritmusszekció, valamint énekhang korlátok között tartása. Nyilván a rá jellemző egyedi hajlítgatások itt is jelen vannak, de sokkal kevésbé, sokkal inkább a stílus hasonult a hangulathoz vagy fordítva. Ez a zseniális itt, hogy nem tudni, hogy a tyúk vagy a tojás volt hamarabb. Úgy érzem, hogy szépen lassan a fülünk hallatára bontakozik ki ez a szerzői-előadói személyiség. Jelen EP nem annyira játékos, viszont érzelmileg mélyebb produktum. Az irányt nehéz belőni merre tovább, de van egy olyan érzésem, hogy fog még az állunk leesni a jövőben.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése