A Toccata & Fuga nélkül még kellemes is lenne. Érdekesek az alapok, sötét és vokál van benne, valamint szokatlan a dalstruktúra. Remélem ettől ütősebb lesz a többi dal.
2016. október 10., hétfő
2016. szeptember 28., szerda
2016. szeptember 27., kedd
Moby & The Void Pacific Choir - Are You Lost In The World Like Me?
Régen tetszett ennyire egy Moby szám. Bye-bye MobyChill!
Liima - Trains In The Dark video
Nahát, ez milyen bevállalós video! Az album egyik furcsasága ez a dal, mert számomra Bowie-t juttatja eszembe.
2016. szeptember 23., péntek
Still Corners - Down with Heaven and Hell video
Egész kellemes lett az új album, bár dream-ből leginkább a pop felé kalandoztak el.
2016. szeptember 14., szerda
Machinedrum - Do It 4 U (ft. D∆WN)
Nahát szeptember végén jön ki a Human Energy Machinedrum-tól. Amúgy tök jó ez az új dal, de ennél több jó hírt mára a pszichém már nem bír!
Still Corners - Lost Boys
Ahogy egyre többet hallgatom ezt, egyre inkább kezdek ráérezni az új sztílóra.
2016. szeptember 13., kedd
Enigma - The Fall of a Rebel Angel trailer
Ebből úgy tűnik, hogy egy sötét hangvételű Enigma lemez jön, amelyet egy kissé sem bánok. A Posteriori is veszett dark volt, azt is imádtam (annak is már 10 éve!!).
2016. szeptember 10., szombat
Heathered Pearls - Belleville Renderings Part I.
Az előző LP-t nagyon szerettem. Ez a track már a kezdésnél le vett a lábamról. Különben is bírom a lengyeleket!
Sia - The Greatest video
Hogy mivé lett ez a Sia? Innen már tuti nincs vissza út. Nem lesz több Breath Me sajna.
Bat For Lashes - Joe's Dream video
Megért bennem ez az album, nagyon szeretem. Egész más lett ez, mint eddig, de nem is bánom. Talán a legtermészetközelibb lemeze.
2016. augusztus 25., csütörtök
2016. augusztus 24., szerda
Thundercat - Bus In These Streets
Új Thundercat dal Flying Lotus által programozva. Akkor most új album várható?
2016. augusztus 23., kedd
Fragrantica Domestica
A Diesel új parfümjén felbuzdulva végre rászántam magam arra, hogy az utóbbi időben kipróbált parfümökről a benyomásaimat rögzítsem. Még egy négy hónappal ezelőtt, a régi munkahelyemen, néhány parfümmániás kolléganővel felbuzdulva elhatároztuk, hogy az egyik netes parfümériából rendelünk parfümmintákat. Mivel egyszerre vagy tízet is rendeltünk, így megérte, azóta is áldom az eszem, hogy ezen összefogást szorgalmaztam (tök jó, hogy ilyen kis dolgok is örömmel töltenek el). Természetesen azokat az illatokat rendeltem meg, amelyeket már boltban szaglásztam, de azt is tudni akartam, hogy rajtam hogyan is működnek. Egyik sem volt frissen kijött illat, hiszen a netparfümériákon egy jó pár hónapos csúszás szokott lenni megjelenésben, meg a jól bevált, általam még nem próbált illatokat akartam tesztelni. Mintát ezekből rendeltem: Only The Brave Wild Diesel for men; L'Instant de Guerlain pour Homme Eau Extreme Guerlain for men; Lolita Lempicka Au Masculin Lolita Lempicka for men; Allure Homme Edition Blanche Eau de Parfum Chanel for men.
1. Lolita Lempicka Au Masculin
Az első helyen ez végzett. Nagyon ezzel a márkával sohasem foglalkoztam, aztán Gus ajánlotta, neki nagyon bejön. Utána olvastam, és az összetevők szimpatikusak voltak, főleg az ánizs, az mindig izgalmassá tesz dolgokat. Persze egy kicsit féltem attól, hogy nehogy olyan érzés legyen, mint mikor fél üveg Ouzo-t magadra öntesz. Hát nem... A fej jegyek inkább virágosak: borostyán, ibolya, bazsalikom. Érdekes módon az ánizs is a fej jegyben található, tehát csak a felütésnél hangsúlyos. Alapjában inkább fás: cédrus, vetiver (a kedvencem), amely a legjobban dominál benne. A szívjegy fűszeres: szantál, tonka, mandula. Alapvetően egy fás-fűszeres illat ez,szerencsére nem tipikus, nem a fűszereken van a hangsúly, hanem az alapjegyeken és az ánizson. Számomra hasonlít egy kicsit Gaultier Male-jére, de inkább csak azt az emléket hívta elő. Ez egy igazi odabújós illat, ebből adódóan nem is magamon képzelem leginkább, hanem a bújás tárgyán. Az illat tartós, főleg ha hajra is kerül, viszont nem nagyon van hatóköre, csak az érzi, akit beengedsz az intim szférába. Engem megvett, szerintem őszre veszek is egyet, külön öröm, hogy nem tartozik a túlárazott illatkreációk közé.
2. Diesel Only The Brave Wild
A Diesel illatokban eddig nem sok fantáziát láttam. Egyik sem nagyon nyűgözött le, amelyik meg tetszett sajnos tucattermékké vált, úgyhogy bevallom kerültem is a márkát. Aztán felfigyeltem itt is egy összetevőre, amelyre Sidek hívta fel a figyelmemet, a kókuszra. Dougles-es fújkálásokból nem nagyon lehetett megítélni ezt az illatot, sőt megerősítette a márkáról kialakított sztereotípiámat, na de a kókusz.... Szóval azt kell mondjam, hogy bőrön teljesen mást csinál ez, mint papíron, és tényleg a kókusz dominál benne, már-már unisex illat. Nem émelyítően édes kókusz, hanem olyan fásan párolgó, egyszóval Isteni. A fejben lévő citrusoktól pedig nem sok, szerintem ezt nyáron is simán lehet használni, lehet akkor inkább egy citrusosabb arcát adja. És a másik nagy kedvencem, a levendula is van benne, amely észrevehetetlenül szolid, de ott pislog a háttérben. Az illat nagyon tartós, és bizony a hatóköre is egészen jó, sokan megdicsérték ezt az illatot rajtam. Szóval egy újabb parfüm a must have listán, az első Diesel!
3. Guerlain L'Instant de Guerlain Pour Homme Eau Extreme
Nemrég
írtam ennek az illatnak a toalett változatáról, amelyet télen használok
és nagyon szeretem. Nem hiába volt az az első változat. Ugyanazt tudom
mondani, mint a Chanel-nél, hogy annak az arányai sokkal jobban
tetszenek. Ez a változat hangsúlyosan dohányos, mondom ezt úgy, hogy
egyébként nincs az összetevőiben. Fura, de nekem az érződik ki belőle,
mellette pedig az émelyítő kakaó. Finom nagyon egyébként az illat, de
számomra nehéz viselni, nagyon az elegancia sugárzik belőle, míg az
eredeti változat lazább hatást tükröz. Öltönnyel az operába nagyon jó
választás, de a street-el nagyon nem fér össze. Igazi figyelemfelkeltő
parfüm ez, veszett erős hatókörrel és lemoshatatlan tartóssággal. Az
utóbbit hozza a toalett változat is. Igazából ez is kell majd nekem,
csak momentán luxusnak érzem évi négy-öt fújás miatt beáldozni egy hideg
hónapos gázszámla árát.
4. Chanel Allure Homme Edition Blanche Eau de Parfum
Az Allure a kedvenc parfümöm. Minden variánsa közül a Blanche Edition-t nézem valamibe. Ebben sem csalódtam (a sznobság nem engedné), azonban rajtam nem működik ez az illat. Szögezzük le, hogy különbözik a toalette változattól, bár azt mintával még nem próbáltam magamon. De abban pont a púder, a citrusok és a vizes jegyek mesterien kevert elegyét szerettem. A parfüm változat sokkal fullasztóbb a hangsúlyos fűszeres jegyek miatt, számomra túltolt púderesség van benne. Igazából azért nem jött be, mert öregember szagom volt tőle, olyan régifajta Derby borotvahabos. Nem tudom, hogy ezt szeretni kellene e, elvileg a bergamot és a citrus tenné ezt a fiatalok számára vonzóvá. Egyébiránt nem rossz, mást sem tudok egy ezüstrókán elképzelni. Nagyon tartós, de nem intenzív, szóval akár a hétköznapokban is lehet viselni. Mégsem venném meg, mert engem öregít, egyébiránt meg két havi tankolás árából ki sem jön.
Most már csak azt sajnálom, hogy a jó kolléganők otthon maradtak, pedig milyen jó lenne ismét rendelni egy adagot, és minden nap másba menni. Igazából ez biztos nem fog eltántorítani.
2016. augusztus 15., hétfő
IntroSpectrum
Egy érdekes élményben volt részem a hétvégén. Az történt, hogy kb. egy hónapja beállt a hátam-vállam-nyakam. Így még sohasem jártam, minden mozdulat fájdalom, de ezt most hagyjuk. Elhatároztam, hogy most jött el az ideje, hogy szakszerűen megmasszíroztatom magam. Ez a döntés egyébként nagy fejlődés nálam, mivel sohasem szerettem, ha vadidegenek kerülnek velem fizikai kontaktusba. Szóval rászántam magam, és ismerősön keresztül találtam is valakit. Gondoltam, milyen jó lesz, minden görcs, feszültség el fog tűnni, vártam a hétvégét ezerrel. Aztán szombat reggel elkocsikáztam a "masszőrhöz", aztán az ajtónyitás után ért az első meglepetés: az illető kvázi majdnem vak. Aztán jöttek az érdekesebbnél érdekesebb megnyilvánulásai, amely velőtrázóan hátborzongtató volt. Még le sem vetkőztem, csak ültem vele szemben, ő meg elkezdte sorolni, milyen problémáim (testi-lelki) vannak. Persze rá lehet fogni, hogy kliséket mondott vagy ilyesmi, de egy csomó dolgot nem tudhatott, mert senki sem mondta el neki. Ekkor vált világossá, hogy én valami hókuszpókusz helyre kerültem. A fickó állítólag látta bennem az energiaáramlást, illetve a blokkokat. Amikor elkezdett gyurmázni ismételten beköpött egy engem igenis érzékenyen érintő, tudomást nem vevő pszichoproblémabaszást, vagyis rákérdezett. Nem volt mit tenni, de azt tapasztaltam nyitott könyv vagyok számára, és ami még meglepő volt, hogy ettől nem feszültem be, sőt mint valami teknősbéka, kinyúltam, és vártam a felszabadulást. Nem tudom valóban lát e dolgokat, vagy akár az izmok állásából következtet dolgokra, de akkor is max. csak fizikai dolgokra lehetne, mondjuk, hogy egy bizonyos szervem gyengébben működik. Erre kaptam majdnem egy pszichoanalízist, de a történtek tükrében ez annál sokkal vírdebb volt. Hogy a masszírozástól, vagy az energia adástól, nem tudom, de teljesen elmúlt minden fizikai nyűgöm. Kellő szkepticizmussal kezelve is kíváncsi lennék, mit tudna kihozni belőlem lelki fronton, vagy is inkább ezek után én arra vágynék, hogy meglássam magamban a problémát és tudatosan tudjam alakítani a dolgokat. Ki tudja, aztán tényleg ennyire minden mindennel összefügg, nem tudom, de napok óta pörgök ezen. Oké locsoljon most már fel valaki!!!!
2016. augusztus 10., szerda
2016. augusztus 8., hétfő
Szombati outlet-ezésem termékei. A Lacoste még mindig must have, ráadásul irodába is hordható. La coq-ot már rég szerettem volna, tök jó modelljeik vannak. A hófehér sneaker egyébként is fétisem, úgyhogy nem hagyhattam ott. A New Balance, hát igen, beálltam a hordók sorába, aminek nagyon örülök, mert ennyire kényelmes cipőm még sohasem volt. Arról nem is beszélve, hogy baromira jó a színösszeállítás. A pirosat nem mertem bevállalni, mert rövid nadrágon kívül felvehetetlen mással....pedig az is tök jól nézett ki. Ezzel a k...va telóval pedig csak ilyen csodálatos pixeles képeket lehet csinálni, esküszöm a fele ekkora Samsung-om jobbat csinált. A fényképezőm meg soha sem ott van ahol én. :(
2016. augusztus 3., szerda
2016. augusztus 1., hétfő
Beach House - The Traveller video
Ebben a dalban van egy érdekes Alison Goldfrapp-os hajlítás, ami azt juttatja eszembe, hogy jól jönne egy új Goldfrapp album. Egyébként imádom ezt a dalt!!
Warpaint - New Song
Új Warpaint dal New Song címmel! Nagyon stílszerű, de mindegy is mert szeptemberbe új album is jön a Heads Up.
Massive Attack - The Spoils (Static Image)
Nahát Hope Sandoval ismét? Ezek klasszikus MA hangot szeretnének faragni belőle. Jó úton haladnak a cél elérése érdekében. Végre egy oldschool nájtínhangzás!!!
Massive Attack, Ghostpoet - Come Near Me video
Az Unfinished Sympathy-nél felnevettem, pont a legjobbkor. :) Egyébként nagyon örülök, hogy veszett jó video-kat kapunk idén a Massive-től, és nem utolsó sorba remek dalokat, bár eddig ez tetszik a legkevésbé.
2016. július 29., péntek
2016. július 28., csütörtök
Xeno & Oaklander - Virtues and Vice
Sajnos a Topiary nincs olyan kirobbanóan boldogságbombasztikus, mint amilyen a Par Avion volt, bár a rossz jelzővel sem tudnám illetni. Szerencsére van néhány elsőre is megkapó dallamfolyam rajta, mint ez is.
Bat For Lashes - Sunday Love video
Jé, ennek meg van video-ja. Persze akkor jött ki, amikor hajléktalankodtam, nem is csoda, hogy lemaradtam. Az album érdekes. Kezdtem úgy, hogy az eddigi leggyengébb, most épp ott tartok, hogy lehet kedvenc. Imádom ezt a folk-os Twin Peaks feeling-jét.
2016. július 25., hétfő
Regina Spektor - Bleeding Heart
Sohasem voltam Regina rajongó, de valahogy mindig is bírtam a dalait. Egyszer rá kellene szánni az időt az életműre.
Blair Witch Trailer
Micsoda szar korban élünk?? Tényleg nem tudnak valami újdonságot kitalálni? Ettől függetlenül beszarasztósan várós.
2016. július 20., szerda
Gold Panda - Chiba Nights video
Ideje lenne már meghallgatni az új Gold Panda-t, mert a video-t kapó dalok egytől egyig bejövősek.
ANOHNI - Crisis
Ez nem igaz, ezen az Antony-n még mindig betudok sírni, bármit is műveljen a zenéjével. A dal vége egyszerűen űberbrutállúdbőröztető!!!!!!
2016. július 17., vasárnap
UNKLE feat. YSÉE, Mïnk & Elliott Power - Cowboys & Indians
Új UNKLE-re egyáltalán nem számítottam. A dal nagyon retro, amolyan old-school Massive Attack-es, némi ambient elfolyással. Vajon lesz ettől több?
2016. július 12., kedd
2016. július 2., szombat
Niki & The Dove - You Want The Sun video
Jó, oké. De akkor is veszett sok ebből a feeling-ből egy albumnyi. Nagyon egy síkú feelgood zene. Bár kerti grillezés alatt fröccsel csúszik is akár.
Radiohead - Daydreaming video
Ez a video is beszarás. Nem győzöm pótolni a dolgokat. Az album elég belassult, egy kicsit átverés a kezdés. Kezd kinyílni, szerintem jóban leszünk. Ez konkrétan egy besírós dal, és van még ilyen az albumon.
Radiohead - Burn The Witch video
Ezzel a videoval nem tudok betelni. Az éves összesben már most dobogós!
2016. június 29., szerda
Choir Of Young Believers - Serious Lover video
De rég volt, amikor egy Serious Lover-től én is így táncikáltam. :)
Filmz
A dán lány / The Danish Girl
Valahogy azt érzem, hogy a szerző nem pontosan azt szerette volna elérni, hogy ez a film közönségbarát címkét kapjon. Az igazság az, hogy a körülötte megszületett hype, és a film "könnyedebb stílusa" azt eredményezte, hogy a film jól csúszott mindenféle népnek, főleg a queer közösségnek. Pedig ebben azért van több annál, hogy "szimpla" kultfilm legyen egy közösség számára, mivel szépen végig követ egy folyamatot, amely a végéig hihető és hiteles tud maradni. Azonban kevésbé tud elszakadni a történetmeséléstől, és ebből adódóan hiányzik, ami mögötte van. Mindig csak pedzegetnek anamnesztikus hátteret, de sohasem néznek a mélyére. Tény, hogy emiatt sokkal fogyaszthatóbb, de sikeresen növelte azon filmek számát, amelyek sok feltételnek szerettek volna megfelelni, de pont emiatt lettek jellegtelenek. A szórakoztatás faktor tökéletes, és a színészi játék el is viszi a hátán a filmet. Ami viszont meglepő, hogy nem a főszerepet alakító Eddie Redmayne (Lili) kiemelkedő, noha hitelesen adja a testben-lélekben átalakuló személyiséget, hanem a Gerda-t alakító Alicia Vikander kényszeríti térdre az összes szereplőt. Noha a hölgyeménnyel kapcsolatban elfogult vagyok, de a végsőkig kitartás, az elfogadás, a szeretet és tisztelet megformálása egyszerűen zseniális esetében. Ha belegondolunk végül is Tom Hooper hozta, amit szokott, szórakoztatva csöpögtet mondanivalót, és e film esetében tökéletesen megoldotta, hogy nem lett az egész szenzációhajhász, noha a hype egy kicsit nagyra sikerült körülötte.
6/10
Sötét erdő / The Forest
Na erről a filmremekről nem érdemes sokat beszélni, és nem azért mert látni kell, hanem pont az ellenkezője miatt. Az alapsztori is klisékkel terhelt, a megvalósítás ötlettelen, a játékidő ehhez túlnyújtott. Végül is a végén átverve éreztem magam, annyira semminek nézték a filmet nézőket, és ez egy akkora fatális hiba, amelyet nem engedhet meg magának egy alkotó sem. A fölöslegesen izgultam végig érzés (egyébként nem) azért mély frusztrációs nyomot hagy az emberben. Ezt inkább meghagyom a munkának, vagy a magánéletnek, ott legalább akár meg is élhetem a semmit (ha kell).
2/10
2016. június 27., hétfő
Devendra Banhart - Middle Names
Szolíd és kellemes. Nem tehetek róla, ez a gyengém, látatlanul szerelembe tudok esni!
2016. június 22., szerda
Garbage - Even Though Our Love Is Doomed Official Lyric Video
Azt hiszem mostanra elmondhatom, hogy eszeveszettül bejön az új album. Megvan benne minden Garbage klisé, mégsem érzem unalmasnak, sőt ismét sötéten borzongtató az egész, Shirley vagányabb mint valaha. Soha nem mertem remélni, hogy újra hangsúlyos lesz az elektronikus hangzás, amitől halál dögös az egész. Ezen a dalon pedig egyszerűen mindig besírok!
Sigur Rós: Óveður Official Video
Ez mennyire durva! Nem gondoltam, hogy Jónsi-ék bevállalnak egy ilyen éles stílusváltást. Nagyon bejövős. Ez a video pedig undorítóan zseniális!
2016. június 16., csütörtök
2016. június 14., kedd
Efterklang - Cities of Glass
A Liima sem volt egy érdektelen projekt, de ezt meghallgatva megerősödik bennem, hogy amit Efterklang néven alkotnak, az sokkal markánsabb és időtlenebb, gyönyörű mint mindig.
Niki & The Dove - Coconut Kiss
Ezt a bandát egy pár évvel ezelőtt azért imádtam, mert a 80-as évekből az igényes pop zenét idézte meg. Úgy veszem észre ezt a hagyományt szépen viszik tovább. Full nosztalgia!
2016. június 9., csütörtök
I am back!
Mostanra már több mint egy hónapon vagyok túl a fővárosban. Nem volt fenékig tejfel ez az idő, és be kellett lássam, hogy kegyetlenebb az élet itt mint gondoltam. Persze lényegi különbségek persze nincsenek, hiszen nagyvárosból jöttem én is, de a nagy számok törvénye extrémen érvényesül. Elsőre veszett riasztó a hömpölygő tömeg, szó szerint fullasztó, amikor reggelente egymást tapossuk. Emellett pedig számszerűen több is a pszichotikus őrült, aki jön veled szembe. Mindenből több van (kivéve időből): területből, emberből, no meg lehetőségből is, és momentán ezért is vagyok ott ahol. A munkahelyem szuper, tök családias mivel nem a központi irodaházban van, így egy kicsit rejtve maradnak a napi szarságok előlünk. Végre főállásban nyomhatom azt, amit évekig mellékesben csináltam, kvázi azt csinálom amit szeretek. Szóval végül is nem is olyan rossz ez, csak a lakhatás kálváriája azért megkeserítette a hétköznapokat. Úgy jöttem, hogy nem volt hova, egyik napról a másikra vettek át. Szóval szívességi lakáshasználóként költöztem ide, oda. Egy évig anno voltam kolis, egy kicsit arra emlékeztetett az egész, húztam magam után a bőröndömet, az életemet. Laktam ismerősnél, szolgálati lakásban, sőt két éjjelt a munkahelyem orvosi vizsgálójában is lenyomtam. Ultra ciki, de az utolsó napokban már veszettül untam a cuccolást, bent meg úgyis egy nagy család vagyunk, szóval röhögtünk az egészen. A folyamatos kecó nézés baromira fárasztó, és nem azért mert menni kell, hanem azért mert horror árakon lyukakat adnak ki. A sírás kerülgetett sokszor, de tudtam, hogy nem szabad feladni. Egy üres másfél szobásat végül majdnem kivettem, de költözés előtt két nappal közölték, hogy mégis eladják. A poén, hogy a volt munkatársam csinálta ezt velem. Nem baj megismertem. Meg aztán jött egy lehetőség, egy beajánlás, amelynek köszönhetően megoldódott ez a kálvária. Szerencsére egy hónap bolyongás után gyökeret ereszthetek, és így már máris nem annyira rémisztő hely ez a kapitol. Bár meghalnék, ha az otthonomat fel kellene adni, mert onnan sokat töltődöm. Fura ellentmondás ez, mert azért jöttem el, mert már fulladoztam mind szakmailag, mind pedig magánéletileg, ennek ellenére mégis imádom és mégis szívesen megyek haza. Most már egyébként is jó dolgom van, mert a családi ranch-et más menedzseli, azzal már nem kell foglalkoznom. Bár néha elgondolkozom, hogy idén a repce, a napraforgó, vagy a kukorica a tuti választás. Na, de ezt akkor oda bíztam. Szóval el sem hiszem, hogy végre itt vagyok. Igaz sok minden nem úgy történt, ahogy akartam, de végül minden megoldódott, és ez a lényeg. Innentől kezdve remélem már csak előre van.
Shearwater - Pale Kings lyric video
Azért megnéztem volna őket az A38-on, de hát így jártam. Pedig a banda albuma brutál erős ebben az évben.
2016. május 7., szombat
Missing
Fú gyerekek, ez nehezebb mint gondoltam! Nem vesztem el, csak egyszerűen még mindig félhajléktalan üzemmódban nyomom. Most itthonról (Debrecen) tudok netezni, de hét közben örülök, ha az email-ek az agyamig eljutnak. Ha minden igaz, hétfőn már kötök egy bérleti szerződést, de nem kiabálom el. Csak az a baj, hogy két és fél hetet még mindig bőröndből kell majd lenyomni Bfuckin'Pesten. Egyébként van feeling-je ennek a "szívességi" beköltözésnek is, olyan mintha nyaralnék. Az a szerencse, hogy egyenlőre úgy néz ki az új munka bejön, csak egyszer állnék már be a normális kerékvágásba. Helyzetjelentést még vagy három hétig biztos csak hétvégenként tolok fel. Egyébként k...-ra hiányoztok!!!!
2016. április 20., szerda
Pause
Akkor most hivatalosan is átmeneti szünet következik. Szünet lesz, nem hagyom abba, de most nagyon nem tudok erre a dologra összpontosítani. Amint hivatalosan is rendeződik az átszékelésem a fővárosba, valószínűleg akkor tudok majd ismét aktualizálódni. Addig igyekszem az eseményeket nyomon követni, és megpróbálok nem elveszni a lakhatás rendezésének végtelenített körében. Kéz és lábtörést magamnak!!!!
2016. április 11., hétfő
Com Truise - Silicone Tare
A Silicone Tare nem fogja megváltani a Truise univerzumot, mégis érdemes és érdekes hallgatni való. A midi billentyűzet virtuóza, a full analóg technikát részesíti még mindig előnyben. Két évvel a Wave 1 ep után mi is változott? Voltaképpen nem sok minden. A Wave 1 egy leginkább hip-hop ütemeket imitáló, kissé a popba hajló próbálkozás volt. Azt lehetett várni, hogy Truise elmegy a könnyedebb irányba, esetleg megtetszik neki a vokál, hiszen a Wave 1-en próbálkozott vele. Nos, nem így történt, amelyet én sajnálok is egy kicsit, mert szerintem az egy jó és frissülő irány lenne. Ehelyett inkább elővette a régi, jól bevált hangzást. Nem mondom, hogy back to a form, mert igazából sohasem tért el ő ettől. Egy kicsit minden kiadványa tök egyforma, nehéz különbséget tenni. A Silicone Tare leginkább az első nagylemezt, a Galactic Melt-et idézi, de attól itt már sokkal változatosabb a kép. A korábbi anyagokhoz képest, eddig ez a legjátékosabb lemez, bátran kísérletez a hangokkal, a ritmikával, saját határait próbálja feszegetni. A Sunspot és a Forgive tiszta energiabomba, az utóbbiban az éles ritmikai váltások kifejezetten újszerűként hatnak. A középső két dal, amely egyébként már hallgatható volt, inkább rutinmunkának tűnnek, míg a záró Du Zirconia egy kellemes középtempós szösszenet. A határok feszegetésének a szándéka érződik az ep-n, de a végeredmény ezt kevésbé tükrözi. A játékosság az egyetlen nüansznyi különbség, itt is van koncepció, full instrumentális az anyag, még mindig analóg királyság. Egy picit bosszantó ez, mert nem látni, hová akar fejlődni, mi lesz a következő lp létjogosultsága. Ugyanakkor annyira erős atmoszférát teremt, hogy még ezúttal is meg lehet neki bocsájtani ezt a fatális hibát, maximum nem pályázik az év lemeze kategóriára. Ettől függetlenül egy olyan világba kalauzol, ahol teljesen jelenszerű a nyolcvanas évek elektronikus zenei score-jainak a hangulata. Olyan ez, mintha belekerülnénk a C64-es valamelyik játékába, és ezt a kazettát jó végteleníteni.
7/10
2016. április 8., péntek
HÆLOS - Earth Not Above video
Még csak most vettem észre, hogy ebből a dalból is készült video. Hát igen, ordít érte!!!
2016. április 7., csütörtök
Xeno & Oaklander - Marble
Új album tűnt elő a horizonton, Topiary címmel. Június 3-án startol. Ez a Marble elég lagymatag, és inkább hajaz az ADULT-re, úgyhogy a fene tudja mi várható!
Albumok
Az utóbbi időben rengeteg zene pörgött nálam. Szerencsére többnyire kellemes szájízt hagytak bennem. Mivel lustaságom határtalan, ezért néhány gondolatban értékelném őket.
HÆLOS - Full Circle
Kellemes meglepetés a brit indie-elektronika újdonsült üdvöskéinek első, debütáló albuma. Ha őszinte vagyok saját magammal, azt mondom, hogy régi ötletek egy csokorba gyűjtése az egész lemez koncepciója. Miért mondom ezt? Azért, mert az egész merítés a kilencvenes évekből történik. Nagyon erős a trip-hop hatás, de az angol elektronikus tánczene kilencvenes évekbeli összes kliséjét felvonultatja a lemez. Kellemes emlékek ugranak be a zenei megoldások kapcsán, de közel sem lehet a nosztalgikus jelzőt rányomni az anyagra. A dalcentrikusság, ezen belül a dalszövegírás fontos tényező a lemezen. Ezek a melankóliával átitatott "szerelmes dalok" egyértelműen huszonegyedik századiak. Aktuális, ugyanakkor mintha semmi nem változott volna. A nagyvárosi chill örök, és nagyszerű, ahogy ezt a korszakokon átívelő hangulatot felvonultatják a lemezen. Ugyan a dalok igen hasonlatosak, de kis türelemmel a nüanszok is feltűnnek, és a katartikus építkezés mögött, a játékosságot is megtapasztalhatjuk. Olyan nosztalgikus újdonság érzés fog el, mint amikor a London Grammar-t, vagy a The XX-t hallgatom.
8/10
Underworld - Barbara Barbara We Face a Shining Future
Az Underworld visszatérése (legalább is az én zenei kultúrámba) is igen kellemes meglepetés, hiszen már régen hallgattam őket, és egykori stílusukat nehezen tudtam megfeleltetni gondolatban a mai megszólalással. Tulajdonképpen az I Exhale megjelenésekor meg is állapítottam, hogy hozzák az öregek azt, amiért szeretjük őket. Igen, ez így is van, de innen nézve az egész album egy átverés, mert ezután a dal után szépen megváltozik a hangzásvilág. A monotonitás ugyan megmarad, de a fajsúlyos zúzás szinte teljes mértékben felhígul. A duó mintha egy légiesebb útra lépett volna, ahol mindinkább előtérbe kerülnek a dallamok, és a vége felé még énekhangok is felütik a fejüket. Ez azért hat újdonságként, mert az Underworld volt eddig a nagybetűs bulizene, amelyre kitombolhattuk magunkat. Jelen anyaggal leginkább az after hours perceit tehetjük színesebbé, sokkal inkább a chill-en van a hangsúly. A Low Burn és a Nylon Strung elszállása egyszerűen zseniális, hatalmas örömzene, boldogságbomba. A video-t is kapó If Rah pedig a régi és az új tökéletes kombinációja, az album megújulási mottójának zenébe öntése. Kifejezetten méltányolandó, hogy több évtizedes diszkográfiával a hátuk mögött próbálnak még a rutinoktól elszakadni mégpedig úgy, hogy múltjukra építenek, és jellegzetességeiket megtartják. A színvonal sajnos nem egyenletes. Az album közepe leül kissé, és megakasztja a lendületet. Ráadásul érthetetlen miért is játszanak Chemical Brothers-ösdit ebben a részben. Remek visszatérés.
7,5/10
Liima - ii
Mads Brauer-t, Casper Clausen-t és Rasmus Stolberg-et az Efterklang-ból ismerhetjük. Hozzá csapódott Tatu Rönkkö Finnországból és így alakult meg az alkalmi zenekar. Itt egyértelműen a közös jam-melgetésen van a főszerep, és mint ilyen rendkívül kísérleti jellegű az album maga. A formáció próbál törekedni a kísérleti jelleg és a dalstrutúra-befogadhatóság összehangolására több kevesebb sikerrel. A ii ennek ellenére inkább a dallamos elektropop felé húz, pedig sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni. Ezt nem tartom problémának, de a remek felütés sajnos felhígul a lemez végére. Ettől függetlenül remek stíluskavalkádnak lehetünk fültanúi, melyeket a szokatlan dalstruktúrák, hirtelen ritmikai váltások színeznek. Mindezek mellett azonban nagy szerepet kap a dallam. A sokszor nehéz industrial, vagy kraut rock-ot idéző elemeket remek szinti témákkal festik alá, amely egy egyéni szájízt ad ennek a formációnak. Ugyanakkor az Efterklang múlttól sajnos nem tudtak elszakadni, hiszen több dalban tetten érhető, a jelen esetben ugyan stilizált, orchesztrális kiteljesedés (Woods, 513). Ugyanakkor az is igaz, hogy a fiúk ehhez veszett jól értenek, és talán ez áll a legjobban nekik. Szerintem felesleges erőlködni, hogy valami mást csináljanak, mert érződik az egészen ez a fajta motiváció. Egy kicsit több munka kellett volna az anyagba, számomra egy picit demo szerű, mindenesetre érdekes és emlékezetes élmény.
7/10
The Field - The Follower
A The Field elindult egy sokkal sötétebb hangzás világába, amellyel párhuzamosan ez a zene egyre táncolhatóbb. A Cupid's Head egyenes folytatása ez a lemez, a trance és a techno újjászületése, ahol a szokatlan ritmika, és azon belüli váltások többé teszik ezt, mint stílusgyakorlat. Valami egészen hipnotikus a lemez, amely elsősorban a repetitívség eszköztárát aknázza ki teljesen. Ezt oldják az alá tolt témák, illetve a hangminták beemelése a képbe, de nem ellensúlyozzák a dalok és a lemez hosszától, valamint az ismétlődéstől kialakult frusztrációt. Bármennyire játékosak a track-ek, mérhetetlen türelem szükségeltetik, hogy kivárjuk mi is fog igazán történni. Érdemes kivárni, hiszen brutál témák vannak itt, de ettől még nem egy könnyen hallgatható darab.
7/10
Miike Snow -iii
Na ez a formáció is eljutott abba a fázisba, amelyet klimaxosnak szoktunk nevezni. A rossz májam azt mondatja velem, hogy nincs új a nap alatt. De ettől sokkal rosszabb a helyzet. Írtak egy olyan albumot, amelyen olyan dalok szerepelnek, amelyet másoknak szoktak írni, olyanoknak, akik a mainstream pop mezőnyébe tartoznak. Ugyan ez csak az én fejemben létezik, de teljesen ugyan olyan érzésem van ezzel kapcsolatban mint az új Sia albummal. Semmi értelmét nem látom annak, hogy saját név alatt is mainstream pop-ot adnak el a fiúk, ráadásul eltűntek a zongoravezérelt katartikus tánchimnuszok, amelyért imádni lehet őket. Helyette belassult a ritmika, az r'n'b-é, és a nyálpop-é a főszerep. Időpocséklás!
4/10
2016. március 31., csütörtök
Der Kommer En Dag trailer
Jé! Lars Mikkelsen és Sofie Gråbøl újra együtt, a Forbrydelsen óta nem is láttam őket egy filmben.
HÆLOS - Separate Lives video
Eszméletlenül hangulatos a Full Circle, nagyon jó hallgatni való. Egyszerre rideg és meleg, nosztalgikus és újszerű. Szerintem imádni fogom.
2016. március 30., szerda
Andy Stott - Butterflies video
Ez veszett jó! Érdekes, hogy ez inkább hangzik Nosaj Thing-nek, mint amit mostanság ő csinál. Mindenesetre ez éppen elég, hogy kíváncsi legyek az új Too Many Voices albumra, amely április 22-én jön ki (mellesleg a Faith in Strangers-t is szerettem).
2016. március 21., hétfő
HÆLOS - Dust video
Jé! Ez a formáció nagyon kellemes hangzást biztosít eme hétfői őrületet követően!!
Bat For Lashes - In God's House video
Nahát! Rekord gyorsasággal itt a videó is! Neonfényes kereszt, beszarás!
2016. március 20., vasárnap
AKASE - Graspers
A UK house és techno guru Midland legújabb projektje, nem is igazán projekt, hanem inkább egy együttes. Midland mellé szegődött Robbie Redway énekes, és így alakult meg az AKASE, amely tulajdonképpen egy elektropop duó akar lenni, ahol a fő csapásirány a "ködös" hangulat, amelybe belevegyül Redway lélekkel teli, érzelmes, "modoros" hangja. Midland nem titkolta sohasem, hogy a Radiohead nagy rajongója. Ez a Graspers világán érződik is, valahogy olyannak tűnik, mint Thom York bármelyik szóló projektje, mármint ami a hangulatot illeti.
A rock, az elektronika és a r'n'b elegyedik a lemezen. Midland ritmusai nagyon kifejezőek, és változatosak, ebben nagyon erős az album. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban, mint hogy a Redway nélküli dalok (Beseech, Extract) szinte az első alkalommal megmutatják igazi arcukat, dinamikusak, változatosak, fülbemászóak. A szinti témák sokszínűek, bár valahogy sohasem teljesednek ki. Redway az alap formulán sajnos nem sokat változtat, nem színesít. Valami miatt nem teljes a kémia a két férfi között. Kevés dal van a lemezen, ahol átjön a duo egyik alaptézise, mégpedig az érzelmesség. Redway vagy túl tolja a dolgot, vagy pedig a modorossága kioltja a hallgatóban az átélést. A legtöbb dal a lemezen egyszerűen nem működik. Azt érezni, hogy valami hiányzik, várunk még, hogy történjen valami. A legnagyobb baj talán a meghatározó dallamokkal lehet, mert az nem sok van az albumon. Jó dallam hiányában pedig nehéz emocionálisnak lenni. Persze a befogadást nagymértékben megnehezíti a dalok felépítése is, lassan építkeznek, a ritmusok variálódnak, mire már történne valami, vége a dalnak (Adrift, Borderlines). Vagy éppen nagyon jó az alaptéma, de túl rövid a dal, nincs idő a kibontásra (Feel a Little). A cím adó dal pedig nagyon el van nyújtva, a dal végi extázis rövid és sokat kell rá várni.
A helyzet azért ennyire nem vészes. Az album közepére koncentrálódnak a jól sikerült dalok (Beseech, Call, Is It Because, Murmur, Deft Ways). Ezeknél sikerült a duónak egymásra hangolódni. Ezek a dalok egyébként is a hagyományos értelemben pop-osabbak, legalább is tökéletes arányban van bennük a fülbemászóság, és a kísérleti kedv. A többi dalnál tehát nincs meg ez az egyensúly, és marad a hiányérzet, de valami miatt mégis azt tudom mondani, hogy működik az album. Ez nem más, mint a nagyon erős hangulat. Akárhogy is, sikerült egy jól eső merengős IDM-et csinálni, egy elmélázós atmoszférát teremteni, amely elviszi az albumot a hátán, és ami meg is menti a fatális hibáktól. Igazi éjjeli vezetős lemez.
6/10
2016. március 19., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)