A UK house és techno guru Midland legújabb projektje, nem is igazán projekt, hanem inkább egy együttes. Midland mellé szegődött Robbie Redway énekes, és így alakult meg az AKASE, amely tulajdonképpen egy elektropop duó akar lenni, ahol a fő csapásirány a "ködös" hangulat, amelybe belevegyül Redway lélekkel teli, érzelmes, "modoros" hangja. Midland nem titkolta sohasem, hogy a Radiohead nagy rajongója. Ez a Graspers világán érződik is, valahogy olyannak tűnik, mint Thom York bármelyik szóló projektje, mármint ami a hangulatot illeti.
A rock, az elektronika és a r'n'b elegyedik a lemezen. Midland ritmusai nagyon kifejezőek, és változatosak, ebben nagyon erős az album. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban, mint hogy a Redway nélküli dalok (Beseech, Extract) szinte az első alkalommal megmutatják igazi arcukat, dinamikusak, változatosak, fülbemászóak. A szinti témák sokszínűek, bár valahogy sohasem teljesednek ki. Redway az alap formulán sajnos nem sokat változtat, nem színesít. Valami miatt nem teljes a kémia a két férfi között. Kevés dal van a lemezen, ahol átjön a duo egyik alaptézise, mégpedig az érzelmesség. Redway vagy túl tolja a dolgot, vagy pedig a modorossága kioltja a hallgatóban az átélést. A legtöbb dal a lemezen egyszerűen nem működik. Azt érezni, hogy valami hiányzik, várunk még, hogy történjen valami. A legnagyobb baj talán a meghatározó dallamokkal lehet, mert az nem sok van az albumon. Jó dallam hiányában pedig nehéz emocionálisnak lenni. Persze a befogadást nagymértékben megnehezíti a dalok felépítése is, lassan építkeznek, a ritmusok variálódnak, mire már történne valami, vége a dalnak (Adrift, Borderlines). Vagy éppen nagyon jó az alaptéma, de túl rövid a dal, nincs idő a kibontásra (Feel a Little). A cím adó dal pedig nagyon el van nyújtva, a dal végi extázis rövid és sokat kell rá várni.
A helyzet azért ennyire nem vészes. Az album közepére koncentrálódnak a jól sikerült dalok (Beseech, Call, Is It Because, Murmur, Deft Ways). Ezeknél sikerült a duónak egymásra hangolódni. Ezek a dalok egyébként is a hagyományos értelemben pop-osabbak, legalább is tökéletes arányban van bennük a fülbemászóság, és a kísérleti kedv. A többi dalnál tehát nincs meg ez az egyensúly, és marad a hiányérzet, de valami miatt mégis azt tudom mondani, hogy működik az album. Ez nem más, mint a nagyon erős hangulat. Akárhogy is, sikerült egy jól eső merengős IDM-et csinálni, egy elmélázós atmoszférát teremteni, amely elviszi az albumot a hátán, és ami meg is menti a fatális hibáktól. Igazi éjjeli vezetős lemez.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése