Flying Lotus - Tiny Tortures

Spanyol nátha

 

Mivel a náthától egy kissé kidőltem, végre jutott arra idő, hogy lemaradásaimat pótoljam. Az igazság az, hogy régóta szemezgettem spanyol horrorokkal, most kettőt sikerült megízlelnem.

Időbűnök (Los Cronocrímenes, 2007) címmel egy alapvetően csontig lerágott sztorival rendelkező, de mégis végig lebilincselő logikailag tiszta és követhető filmet kaptam. Alapvetően ez inkább science fiction keretbe foglalt thriller volt, de egyébként is jobban díjazom a nem természet fölöttis történeteket. Annak mindenképpen ajánlós, akinek a Nyisd ki a szemed féle filmek bejönnek. A film egyértelmű közönségfilm annak minden pozitív és negatív tartalmával. Amit azonban díjazni lehetett, hogy amerikai társaihoz képest kevesebb szájbarágást kaptunk, noha a téma egyébként adta volna azt. Szintén tettszett, hogy végig lehetett a logikáját követni, ami az elején adott esetben nehézség volt, a végére azonban egyre inkább kiszámítható. Az alaptörténet szerint egy házaspár beköltözik új házukba, de a szomszédos erdőben különös mozgásra figyel fel Héctor, a férj. A dolognak végére járása közben egy bekötözött fejű alak megtámadja, és meg akarja ölni. Ki ez az alak? Miért üldözi Héctort? Ezek azok a kérdések amelyekre választ kapunk a filmben, ahogy az idővonalon végighaladunk. Összességében logikus, szórakoztató és izgalmas film volt.

 

A másik spanyol film a Rettegés (Eskalofrio, 2008) volt. Shanti a fotofóbiás serdülő nem tud létezni a spanyol városban. Orvosa tanácsára egy olyan helyre kell költözniük, ahol kevés a fény. Egy távoli völgy falujába költöznek édesanyjával. Az erdőben azonban van valami, ami több emberi áldozatot követelt. A probléma azonban ott kezdődik, hogy ez azóta van így mióta az anya gyermekével a faluba költözött. A film tulajdonképpen Santi oknyomozásáról szól, hiszen bizonyítania kell ártatlanságát. A titkok sorra derülnek ki, az emberek hullanak. Alapvetően az Árvaház (El Orfenato) című film hangulata és történetvezetése van egy kicsit ráhúzva erre a filmre, lekötni lekötött, de abszolout egyszer nézős kategória. A mainstreamitást fokozza Blanca Suárez (Internátus, A bárka) szereplése a filmben, bár jómagam sohasem voltam elájulva tőle. Ez inkább volt horrorisztikus mint az Időbűnök, de ennek ellenére az Időbűnök felé billen a mérleg mivel spanyolban is láttunk már ehhez hasonlót. Ha náthám ettől a két filmtől nem is múlt el, de legalább nem magammal foglalkoztam ez idő alatt sem.

Horror Introspektív

Eléggé készen vagyok mostanában. Nemrég  nyeltem be valami bacit , amely fizikálisan is bizonyítja, milyen fájó is tud lenni az élet. Amióta bevállaltam egy másik állást is, folyamatosan szippant lefelé a mélység, a folyamatos dementálódás, és a lassan neurózisba kiteljesedő szorongás. Jogosan tettem fel a kérdést, hogy kell e ez nekem. Miután a testem is felmondta a szolgálatot és halál bacisan napok óta csak fetrengek, rá kell jöjjek semmi értelme azt erőltetni, ami nem megy. Az elején is tudtam, hogy nehéz dió dilisekkel kínlódni, de azt egy percig sem gondoltam, hogy érzékeny lelkecském nem bírja a gyűrődést. Egyébként meg azt is bevallom, hogy a tehetetlenség miatti frusztráció, a megtervezhetetlenség, és a folyamatos fenyegetések végképp kiütötték a biztosítékot. Így aztán még mielőtt én is megjárom a pszichiátriát, jobbnak láttam bedobni a törölközőt, igaz írásban még csak a jövő héten teszem meg. Szóval a világ nem dől össze, mert egyébként jóval komfortosabb kliensekkel dolgozom, de azt sem gondoltam soha, hogy ennyire fogok újra vágyni rá, hogy ezerrel csak egy dologra koncentrálhassak.

Melody's Echo Chamber - Melody's Echo Chamber

 

Az igazság az, hogy rettentően vegyes érzések fogtak el, amikor először meghallgattam ezt az albumot. Vegyesek mert imádtam az éteri hangfekvést, az álmodozós hangulatot, és a 60-as éveket, ugyanakkor szkepticizmussal töltött el, hogy ez úgy szól mintha Tame Impala lenne. Aztán többszöri hallgatás után ez a negatív gát már kezdett oldódni, de miért is? Szóval adott Melody Prochet francia dalszerző énekesnő, az ő angyalian bájos túlvilági hangjával. Ez tulajdonképpen az ő szóló projektje, egyébiránt a My Bee's Garden énekesnője. A másik összetevő pedig Kevin Parker, a Tame Impala frontembere, aki a zenei hatásokért felel. Ugyan nem tudom Prochet kisasszony zenekara milyen zenét játszott, de jelen esetben a produkcióra erősen rányomja a bélyegét Parker hatása. Ennek ellenére alapvetően mégsem a rock zene felől közelít az album. Ha az összhatást jellemezni akarnám, azt mondanám, hogy a 60-as évek popvilágát megidéző dream pop-ot hallgatunk, amely kémhatását tekintve igen savas. A pszichedelia, a savas effektezés, a 60-as évek életérzés a dream pop-pal elegyedve, egyértelmű varázsgomba feelinget kölcsönöz a produkciónak, és Melody hangja tökéletesen passzol hozzá. Az album egyenletes színvonalú, ezen kívül még változatos is. Érdekes, hogy többszöri meghallgatásra el lehet vonatkoztatni az Impalás hatástól, márcsak azért is mert itt- ott inkább Chemical Brothers-Gallagher fedezhető fel, az utolsó track tiszta Let Forever Be. A Cyrstallized-ot dinamizmusa, agyon savazása miatt, a Some Time Alone, Alone-t pszicedelikus rock szerű hangzása miatt, a Quand Vas Tu Rentre-t kísérleties dream pop-ja miatt lehet nagyon szeretni, de kiemelkedő még a You Won't Be Missing the Part of Me savas chill-je miatt. Egy profin összerakott produkció ez, csak azt nem tudni, hogy ebben hol is van Melody Prochet maga, és talán ez az egy negatívum amit az albummal kapcsolatban meg tudok említeni. Kezdésnek viszont igen erős.

7,5/10

Beach House - Wild Video

Ki gondolta még ezt?

Bjӧrk - Mutual Core Video

November 19-én Biophilia Remix album! Most meg ez a videó, amely az utóbbi évek legjobbika! Szóval ez rendesen lúdbőröztető még így egy év távlatából is, és ez az alap még mindig rendesen odatesz.

Versace Eros

Borzalmas ez a promó!

Phantogram - Don't Move

Phantogram hype ide vagy oda, számomra ez most egy kicsit önismétlő lett. Egyébként nem rossz, de totál átlagos.

Battlestar Galactica: Blood and Chrome Trailer

Sajnos mégis csak web epizódok lesznek mégpedig tíz darab egyenként 7-10 perces, és a Machinima oldalán lehet majd megnézni. Egy pár éve amekkora hype volt az előzmény sorozat körül, a végén kétszer akkora csend lett a vége, végül még pilot-ról sem beszéltek. Egyébként állítólag 2013 elején a Syfy műsorra tűzi két órás filmként, majd dvd-n is meg fog jelenni. Egyszerűen nem értem miért nem lehet mostanában kreálni egy normális űreposzt. A Caprica-t is elkaszálták pont akkor, amikor kezdett beindulni, abban is rengeteg potenciál volt. A Battlestar Galactica pedig minden idők egyik legjobb sorozata, erre az univerzumra annyi mindent építeni lehetne. Szóval nem úgy néz ki, hogy sorozat lesz belőle. Az igazság az, hogy vágyom már egy emberiség eredete fajta sci-fi sorozatra, ebben volt az utolsó reményem :(

A web-eset is csak azért fogom megnézni (bár Szentségtörésnek tartom a szabdalásokat), hogy a nézettséget növeljem, hátha beindul a franchise.

Tame Impala - Feels Like We Only Go Backwards

Miért nem vagyok meglepve, hogy a zenekar történetében a legpoposabb dal kapott most egy videót? Végül is tök mindegy mert a dal és a videó is remek.

Healing is Difficult

Nem tudom mi az ami kizökkent a szürke valóságból. Ez így pontosan nem igaz, mert tudom de a lényeg a hogyanon van. A gondolat összeáll lassan bennem, elfogadtam a tényt, hogy egy hozzám közel álló elment, de rengeteg a flashback és valószínű, hogy ez egy darabig így is marad. Azért sok minden van ebben a fagyos levegőben amely melegséget ad, és azt hiteti el velem, hogy minden rendben van. Nem tudom, valahogy a gyerekek mindig jó hatással vannak rám. A hétvégén baráti összejövetelen is ott voltak a lurkók, és ha most aktívan nehezen is lehetett mozgósítani, de csendben figyeltem őket, és hát lélekszabadító volt a dolog. Talán az életre való rácsodálkozásuk, a gyermeki naivitás, a eredendő jóindulat vagy jó szándék az, amely nagyon tiszteletre méltó a gyermekekben. Megkockáztatom, hogy mi felnőttek talán sokkal többet kapunk tőlük, mint amennyit mi adunk nekik (enyhe túlzással). Szóval ez az élmény igen is jót tesz nekem. Sokszor gondolok arra, hogy lassan megérne a dolog egy saját gyermekre, de ez egy bonyolult kérdés és ez is csak lehúzna. Úgyhogy most élvezem, hogy ha időt tölthetek közöttük és kész. Egyébiránt a zene is segít, most főleg az új Bat for Lashes album. Ezt hallgatva is érzem a tisztulást, felemel és ez nagyon jó. Persze vannak akik Freud-i aspektustól ihletve látnak el jó tanácsokkal, köszi de majd belefogok mindenbe, ha idejét érzem.

Horrorfest

Szar kedv ide vagy oda úgy döntöttem, hogy a horror szezon közepén idén sem akarok kihagyni egy kis jól eső borzongást. És, hogy mazohisztikus hajlamom tetőfokára hágjon, francia horrorfilmekkel simogattam a lelkem. Azt kell mondjam, hogy ezeknél azért vannak sokkal jobbak, sajna a Magasfeszültség színvonalát egyik sem érte el. Azért többnyire szórakoztatóak voltak.

Az első amit megnéztem az a Frontiére(s) volt. Ezt a filmet az a Xavier Gens rendezte, aki két éve a Hasadás-t (The Divide). Igazi francia naturalisztikus trancsír film volt, amelyet persze megtűzdeltek egy kis idegtépéssel is. Igazából még azt kell mondjam tettszett, mert külsőségekben nagyon ott volt. Aktuálpolitikai történés: külvárosi zavargások, francia hip-hop, és kitűnő operatőri munka. A sztori pedig egy szóval gagyi, de ezt is kell tudni értékelni: Fiatal lázadó muszlim kölykök egy csoportja a nagy balhé után Hollandiába oson elkölteni a lóvét, az út hosszú és a határnál betérnek egy fogadóba, ahol a náci leszármazott család éppen a tiszta vérvonalat frissítené. El lehet képzelni mik történnek a muszlim fiatalokkal. A sztori maga is szórakoztató, és szerencsére a film ennek ellenére nem volt fárasztó. Ebben a filmben lényegében a Pszicho és a Texasi láncfűrészes találkozott. Klisék voltak, de csínyán bántak velük.

A következő amit megnéztem a Sheitan volt. Na ez tényleg nem volt egy kiszámítható film, klisés megoldások sem voltak benne. Ennek ellenére nem tettszett, mert az embert végig feszültségben tartotta, és ez a feszültség soha nem tudott levezetődni. Éppen ezért a felétől kezdve szabályszerűen unatkoztam rajta. A sztori magáért beszél: fiatalok egy csoportja buli után az újonnan megismert csajszival elmennek annak szülőtanyájára. Hamarosan kiderül, hogy itt senki sem komplett, főleg a tanya gondnoka, akit egyébként Vincent Cassel alakít. A gondnok felesége gyereket vár, és játék bábut készít neki, de sajnos hiányzik még a játékbáburól néhány dolog........ Ez elég béna, ráadásul a végén is összezavarják a dolgokat. Egyedüli erénye Cassel alakítása, aki egyben a gondnokot és a feleséget is alakítja. Valahogy ez a belterjes szaporulatos sztori nem fogott meg, végül is nekem egyáltalán nem tettszett.

 A harmadik film az Ils volt. A három film közül ez tettszett a legjobban. A francia horrorokra jellemző eredetiség végre ebben a filmben megjelent. Bár ebben nem volt az elején elkezdem aztán végül teljesen másról szól a film jellegű beütés, mert már az első jelenet is horror jelenet volt. Tulajdonképpen nem is nagyon cicóztak, az elejétől a végéig rágtam a körmöm rajta. Nagyon bejött az operatőri munka, az erdőben szaladós jelenetek igen jól el lettek találva. Igazából a sztori olyan, ami mindenkivel megtörténhet, talán ezért izgultam végig a főhősökért. Sztori: végre egy értelmiségi házaspár (egy kicsit a bulizós fiatalok már a tökömön jönnek ki) akik Romániában élnek, a nő tanít, a pasi író. A hétvégét kettecskén el szeretnék tölteni az erdő közepén álló házukban. Azonban éjjel valaki rájuk tör.....A csattanót nem lövöm le, mert üt kegyetlenül, és a három film közül ez a leginkább ajánlós. Annyi biztos, hogy a végső poénért érdemes végig izgulni a szűk másfél órát.

Szóval idén Halloween-re ezek jutottak, a Sheitan-t leszámítva meg vagyok elégedve. Itt az ideje, hogy megnézzem mi az újság a spanyolok háza táján.

Ultraísta- Gold Dayzz