Nem tudom mi az ami kizökkent a szürke valóságból. Ez így pontosan nem igaz, mert tudom de a lényeg a hogyanon van. A gondolat összeáll lassan bennem, elfogadtam a tényt, hogy egy hozzám közel álló elment, de rengeteg a flashback és valószínű, hogy ez egy darabig így is marad. Azért sok minden van ebben a fagyos levegőben amely melegséget ad, és azt hiteti el velem, hogy minden rendben van. Nem tudom, valahogy a gyerekek mindig jó hatással vannak rám. A hétvégén baráti összejövetelen is ott voltak a lurkók, és ha most aktívan nehezen is lehetett mozgósítani, de csendben figyeltem őket, és hát lélekszabadító volt a dolog. Talán az életre való rácsodálkozásuk, a gyermeki naivitás, a eredendő jóindulat vagy jó szándék az, amely nagyon tiszteletre méltó a gyermekekben. Megkockáztatom, hogy mi felnőttek talán sokkal többet kapunk tőlük, mint amennyit mi adunk nekik (enyhe túlzással). Szóval ez az élmény igen is jót tesz nekem. Sokszor gondolok arra, hogy lassan megérne a dolog egy saját gyermekre, de ez egy bonyolult kérdés és ez is csak lehúzna. Úgyhogy most élvezem, hogy ha időt tölthetek közöttük és kész. Egyébiránt a zene is segít, most főleg az új Bat for Lashes album. Ezt hallgatva is érzem a tisztulást, felemel és ez nagyon jó. Persze vannak akik Freud-i aspektustól ihletve látnak el jó tanácsokkal, köszi de majd belefogok mindenbe, ha idejét érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése