Kapringen trailer

 

Lerágott téma, de a Dánok tálalásában ez valami nagyon durva lesz, igazi mellkasra ülősnek tűnik. Májusig kell rá várni.

You're Next Trailer

Ez így az Evil Dead remake mellé tökéletes lesz idén. Egyébiránt jöhetne valami jó francia is.

Tricky - Does It video

Aztaa! Na ez veszettül betalál abba a dark elektro ízlésembe, és ez a video is erősíti jelenleg futó protestáló hangulatomat. Zeneileg az Angel With Dirty Face-s ugrott be, de az alapok itt sokkal elektrosabbak. Welcome back Tricky!

Depeche Mode - Soothe My Soul video

Azért gondolható volt, hogy előbb-utóbb a video is megérkezik. Azért ez így elég brutál!

Depeche Mode - Delta Machine

Talán közhely, de a Depeche Mode mindenféleképpen egy kultikus zenekar, évtizedeket átívelő karrierrel. Éppen ezért bármit is tesznek le az asztalra, amellett nem lehet elmenni, már csak azért sem mert rajongó táboruk mind a mai napig ott áll a zenekar mögött, éhezve az újabb koncertekre, megjelenésekre. A fiúk pedig kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de sorra gyártják a korongokat.

Nehéz egy ekkora életmű ismeretében a szubjektív benyomásokat rendszerezni, hiszen nyilván való, hogy vannak az embernek kedvenc korszakai, amelynek hatásait ha felfedezi a jelenlegi zenében, az melegséggel tölti el. Ugyanakkor számomra az is elvárásként szokott megfogalmazódni, hogy az életműhöz tegyen hozzá az előadó, hiszen így látjuk (halljuk), hogy merre tart, az pedig megint csak szubjekció kérdése, hogy az az állomás az ember komfortzóna határain belül mozog, vagy azokat a határokat döngeti.

Annyi bizonyos, hogy az elmúlt szűk évtized hangzásvilága hozzám nem állt közel. Véleményem szerint az utolsó album, amely zeneileg újdonságot hozott az az Exciter volt. A Playing the Angel, valamint a Sounds of the Universe ugyanazokból a gyökerekből táplálkozott, nevezetesen a 80-as évekbeli DM hatások voltak erősek ezeken a korongokon. Azt kell mondjam, hogy a Delta Machine esetében is érződnek ezek a hatások, tehát jelen esetben sincs ez másként. Azonban teljes mértékben ez mégsem igaz. Erre visszatérek, de előtte egy kis agymenés.

Létezik zenekarok / előadók életművében egy olyan jelenség, amikor úgy alkotnak újat, hogy a már meglévő kártyáikat keverik mindig másképp. Ez számomra egy stresszes jelenség, hiszen kétarcú lehet. Egyrészt válhat unalmassá, hiszen úgy érzem, ugyanazt hallgatom évek óta, másrészt kijöhetnek ütős lapok úgy is, hogy ugyanabból a pakliból keverték őket. Tehát nem mindegy melyikkel állunk szemben. Véleményem szerint egy bizonyos kifutás után jön el ennek a jelenségnek az ideje, de természetesen ez nem törvényszerű, ez egy általam kreált gondolati séma.

Szóval a Deltán érződnek a zenekar nyolcvanas évekbeli hatásai, de durvábbat mondok: ezen a lemezen az életmű nagy része jelen van, amolyan instant pack-ban. Tehát ilyen értelemben nem különbözik elődjeitől, akár nevezhetnénk ezt önismétlésnek is. Egy másik értelmezésben pedig mégsem követi az előző két lemezt a sorban. Az az érzésem, hogy a DM ezzel a lemezzel újítani szeretett volna a hangzáson. Hangsúlyos lett a mély effektek előtérbe nyomása, amolyan hard techno sound jellemző a legtöbb dalra. Ugyanakkor a minimál techno is ott van mellette kontrasztként. Ezt tehát tekinthetnénk újításnak, de én nem teszem, mert minimál techno-t hallottam már tőlük (Exciter), az előtérbe tolt mély hangok pedig ahhoz szerintem kevesek, hogy ellensúlyozzák a lemez önismétlő jellegét.

Önmagukban nézve a legtöbb dal a lemezen igen erős, erősebb mint amelyek a PTA-n voltak. Véleményem szerint viszont a PTA egyik jellegzetességét erre az albumra is átörökítették, nevezetesen nincs kohézió a dalok között. Felmerül a kérdés létezett e koncepció a lemez megalkotásakor? A SOTU a PTA-nál és a Deltánál is jóval egységesebb volt, és hiába voltak rajta sablonosabb dalszerkezetek, mint album mégis jobban működött.

A Delta előnye viszont, hogy a dalok cseppet sem sablonosak, mondhatni merészebbek és ezáltal érdekesebbek. A Welcome to My World kitűnő kezdés, kevese azoknak a daloknak, amelyek igazán ütős – jelen esetben hidegrázós- refrént kaptak. Tulajdonképpen az elmúlt szűk évtized legjobban sikerült, legdepechesebb dala is ezen a korongon található. A Secret to the End-ben benne van a dinamika, a romantika és szentimentalizmus, mindezt zúzós alappal tálalva. A disszonáns refrén pedig csavar egyet a dalon, cseppet sem válik ezáltal sablonossá. A merészség azonban kockázat. Értékelem az újító szándékot, de hiányoltam a lúdbőröztetős pillanatokat, amelyeket az esetek többségében a refrénben talál meg az ember. No de nem lehet minden, újító szándék és egy kis szentimentalizmus is, vagy lehetett volna? Véleményem szerint a lemez második fele sikerült erősebbre. A Soft Touch / Raw Nerve igen kísérleti vállalkozás volt, mondhatni révületbe ejtő, tiszta pszichedelia. Tetszik benne a rágógumi effektus, na ez tényleg olyan, amire nem is számítottam. Az Alone kellemes földöntúli chill-je, a maga űrodüsszeia effektjeivel rögtön a kedvencemmé vált. Azonban a biztató kezdés után számomra a lemez közepe (Slow, Broken, The Child Inside) lapossá vált. Ez az a pont, amikor a már hallottuk érzésem van, valami fülsértő effekttel megtűzdelve.
A Goodbye véleményem szerint ennek az albumnak tökéletes zárása, érzek benne egy kis Dream On utánérzést. Milyen érdekes az nyitó szám volt. A dal refrénjének diadalittas hangulata rabul ejtő.

A Martin által énekelt dalokat várom mindig a lemezeken, az a fajta érzelemvilág, amelyet ő megtestesít, az nagyon közel áll hozzám, amolyan ipari Antony Hegarty. Ez a két Martin dal (Universe duettel) talán az életműben a két legvitatottabb. Ugyan a My Little Universe kísérleti és jól sikerült ütős minimál techno dal, de semmiféleképpen nem katartikus, mint azt megszokhattuk. A szerotonin a The Child Inside-ban sem öntött el, talán eddig ez az általam leginkább nem kedvelt Martin dal.

Összegezve az album egyenetlen színvonala ellenére kellemes élményt nyújtott, tökéletesen beleillik az Exciter óta megkezdett útba, ezen az úton kétségtelenül nem sereg hajtó. Jelen esetben sem tudták a paklit úgy keverni, hogy egy Istenigazi ütős lap kerüljön felülre. Azt gondolom a Deltával kaptunk hideget és meleget is, és ezáltal teljesen rendben is van. Azonban Delta Machine-on hiába vannak jó dalok, szétesnek koncepció hiányában. Illetve mégis van egy koncepció, az önismétlés arany középút kereteit túllépni próbáló koncepciója, amely mindenképp üdvözlendő, és értékelendő, de ez vagy eltalál az ember szívéhez, vagy nem. Jelen esetben kevésbé.

6/10 

Toro Y Moi - Never Matter video

A videó nem nagy szám, de ez a kedvencem az Anything in Return-ről. Újabban divatos ez a "zsibvásáros, filmmúzeum home video-s" montage. Lehet velem van baj, de ezek nem tudnak cseppet sem megfogni, talán hajnalban agyzsibbasztónak jó.

Mount Kimbie - Made to Stray & Album Cover

Áh! Ez az albumcím jobbkor nem is jöhetett volna. Már azt hittem eltűntek a süllyesztőben, ideje volt már ennek, a Crooks&Lovers már olyan régen volt. A május 27-et most már várom. Nem győzöm kapkodni a fejem mennyi megjelenés! A Made to Stray az új lemezről az első dal amit megismerhetünk. A kezdeti minimalizmus szépen kiteljesedik a végére. Uhh, nekem ez nagyon bejött!!!

LateWinter Graces

Ami sok, az már sok. Én aztán igazán szeretem a telet, de ezzel a szeszélyes habitusával már a tököm tele van. Tudom az nem az évszak hibája, ha az ember egy kis hó miatt nem tud A pontból a B-be eljutni. Márpedig ez történik! Netán nincs áram? Basszus a 21. században vagyunk, és ilyen alapvető szolgáltatásokban problémák vannak? Jövök most a dumával, hogy hova tűnnek az adóinkkal?! Hát az biztos, hogy nem oda vándorol ahová kéne. Néha olyan vonatra kell felszállni, hogy hányni tudnék, már az IC-k színvonala is tragikus. Német Youth programosok azon kacarásztak, hogy a WC aljában látják a síneket! Szóval a hónál tartottam. Esik egy kis hó, és két-három órás késés. És nekem a késést ki fizeti ki? Egyébként hisztigörcsölök, miközben áldom a telet, hogy erre a hétre még jól odarettyintett. Jaj, annyira sajnálom, hogy képtelenség eljutni a következő konferenciára.... És azt is sajnálom, hogy lemaradok a fejtágításról, hiszen annyira többé váltam volna általa.... Mondjuk kivételesen tényleg jól jött volna egy kis pofavizit, soha sem árt az embernek megmutatnia magát, főleg mert mindenki a piacból él, vagyis a redisztribúcióból...ááá, szerintem ezt hagyjuk. A lényeg, hogy hófúvás ide oda, én csak ülök majd a jó meleg irodában, és sajnálhatom, hogy jegelhettem ezt a kitűnő lehetőséget. Azt kell mondjam, hogy azért már jó lenne egy kis napfény, talán az életnek sem ezt a keserédes szegmensét domborítanám.

Tosca Live

 

Miért van az, hogy ezek is akkor jönnek, amikor nemszeretem albumot csinálnak. Április 30-án a hajókázhatunk velük a Dunán. Azért csak el kellene menni, a régi szép idők kedvéért. Elő-elő veszem még az albumot is addig. Egyébként pedig audiovizuális performance keretében lesz bemutatva az új anyag, meg aztán csak felcsendül valami a Suzuki-ról vagy a Dehli9-ről. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várós a dolog....

The North Borders cover

Sigur Rós - Brennisteinn video

Kveikur lesz a címe a júniusban megjelenő új albumnak. Mostanában igen termékeny időszakukat élik, nehogy aztán a minőség rovására menjen a dolog. A Brennisteinn a beharangozó dal, és ezt az igen fojtogató atmoszférájú videót Andrew Huang jegyzi. Félelmetes, hátborzongtató, pont ez kellett annyi andalítóan gyönyörű képfűzér után (Valtari Film Experiment). A dal elég kísérleti, tényleg más mint eddig, de azért remélem az éteri dallamokat megtartják, ugyanis én többek között ezért szeretem őket. Minden estre biztató beharangozó.

Corrupt

Hogy fel tudja dobni az embert, amikor egész nap öltönyös csinovnyikok parolázását kell kötelezően végigszenvedni. A f..om ki van, hogy a politikának mindenütt ott kell lenni. Még hogy az alapítványok, egyesületek a pluralista berendezkedés harmadik szegmensei??? Mi a francról beszélnek, mikor azoknak adnak támogatást, akik csontig benyalnak. És mindeközben látványosan szopják egymás dákeszét, mert biztos mindenki jól jár. Szóval jó buli a konferencia, csak egy kicsit unalmas és idegesítő műfaj, főleg ha belegondolok, hogy még holnap is......, nem baj végül is a fingot vég nélkül lehet fűrészelni. Dehogy még a jövő héten is!!!! Talán a pozitív oldala a hidegtál és társai, amennyiben nem pogácsával vendégelik meg az embert, és persze biztos három fogásról szól a számla. Egyébként meg tolakodni is utálok, úgyhogy általában éhen maradok. Mert a nép persze nyomul, és el van ragadtatva a gesztustól, miközben az egész populista népámítás, és egyébként is el kell egy kajáltatással számolni a fent említett módon echtes magyar módra. De persze én pozitív vagyok, és örülök minden csak is pozitív eredménynek, amiről olyan öltönyös f..szok számolnak be, akiknek gőzük nincs a dolgokról, és mondandójuk után látványosan távoznak A6-osukba beszállva. Hurrá! Na bedobok egy rosét.

The Great Gatsby Trailer

Hát idén ez is várós, és ahogy elnézem ezúttal is fürdünk majd a giccsben. Imádom Luhrmann stílusát és azt, hogy mindig kitűnő zenékkel tálalja a filmet. Azért reménykedem, hogy ezúttal nem három és félórában teszi ezt.

Mister Lies - Dionysian video

Most látom, hogy a Dionysian kapott tavaly már egy video-t. Szegény Golding biztos forog a sírjában, ugyanis ez a megidézés elég hátborzongató számomra. Nem igazán szeretem a gyermekekhez kötődő erőszakot. Mindenesetre a track zseniális, az utóbbi napokban vég nélkül hallgatom.

Spring Can Wait

KétHázKözt Ft.Geriskillz - Duplázz Triplán video & SoapCitySquad album

Itt az új KétHázközt videó végre. Azt kell mondjam ezidáig a legprofibb munka, különösen tettszik a kamerabeállítás, az operatőri munka rajta. De vajon ki is rendezte? Csinálhatsz még pár ilyen videót. Ha már KétHázközt univerzum, akkor látogassunk el Szappanvárosba, és lentebb máris végighallgatható a SoapCitySquad albuma:

Mister Lies - Mowgli

Ez a Chicago-i producer fiúcska három EP után végre elkészítette első LP-jét Mowgli címmel. Ahogyan tőle megszokhattuk a downtempo-s, poszt-triphop-os védjegy ezúttal is rányomja a bélyegét a lemezre. Alapjában véve mégis változatos benyomásoktól hemzseg az album, és sokkal inkább illik rá az IDM, vagy az avantgarde pop jelző. Amelyben talán mégis eltér elődjeitől, hogy itt inkább előtérbe kerültek a világzenei hatások. Szerencsére ezek nem annyira hangsúlyosak, mint amennyire ez divatos volt a 2000-es évek elején-közepén, de szépen a háttérből mégis kihallani ezeket. Egyébként valószínű ez nem véletlen, bár hivatalosan nincs annak kikiáltva, de véleményem szerint mégis csak egy koncept albummal állunk szemben. Családi erdei házikójukban visszavonulva készült ez az álomszerű hangfolyam, visszavonultan a város zajától, mélyen az erdőben. Akkor most csak nekem egyértelmű, hogy egy "vissza a természetbe" koncepcióval állunk szemben? Ami ebben a történetben meglepő lehet, hogy egy elektronikus hangzású lemez született ebből a koncepcióból (általában elektro-akusztikus a végeredmény, pl. Seventh Tree). Ennek tükrében pedig érthető lehet a világzenei, és a sokszor túlnyújtott ambient-es hatások is, amelyek mind-mind azért kerülnek a helyükre, hogy a természethez közelítsenek. Akár a glitch, vagy a house is a mozgalmasságot jelenítik meg, a "fák harcát" a szélben, amelyet egy csendes eső csitít, amíg el nem tűnnek a szemünk elől a ködben, és a pattogó szinti futamok lágy ambient-é szelídülnek eközben. A Mowgli cím is a természet centrikusság bizonyítéka ebben a konstellációban. Mégis azt kell mondjam, hogy közel sem egységes ez a lemez. Érződik, hogy ez a fiú egy őstehetség, különösen a Lupine-t, Hounded-et, a Dionysian-t vagy az Align-t hallgatva. Azonban a tobzódó ötletek nincsenek tudatosan összefűzve, hatásosan kibontva. Sokszor az az érzésem volt, hogy túl sokáig érvényesül egy téma, ezáltal unalmassá is vált, mégis az utolsó pillanatban csavar a történeten egyet, de ekkorra ez már nem ellenpontoz, így a katarzis is elmarad (Ashore, Trustfalls). Talán ez betudható a tapasztalatlanságnak, vagy annak, hogy EP-ben tud kiteljesedni inkább és ezt a közeget már számára nehéz kitölteni...nem tudom. A Mowgli tehát egy meg nem szelídített vad, amely további gondozást, törődést és figyelmet igényel, és egyszer majd csak tapasztalt vén róka lesz belőle.

6/10

Mister Lies - Lupine

Most ismerkedek az albummal amelynek Mowgli a címe. Ez a track fogott meg leginkább, amolyan hömpölygő IDM.

Battlestar Galactica: Blood&Chrome

Sokszor érthetetlen számomra, mi értelme van hozzányúlni dolgokhoz amikor már az alapkoncepcióból látszik, hogy a történethez semmit sem fog hozzátenni. Már az elején leszögezhető, hogy ez a tök felesleges kategória. Mondom ezt azért mert előzmény sorozat pilot-jaként funkcionál, de a sorozat valószínűsíthetően sohasem készül el. De ez ettől függetlenül lehetett volna egy izgalmas dvd kiadás, de sajnos nem az lett. A Battlestar Galactica-t minden idők legjobb sorozatának tartom, és nemcsak műfaji határokon belül. Pont ezért, hiszen keveredett benne a sci-fi, a dráma, a szappanopera és ezt nyakon öntötték egy jó adag ideológiával, vallással. Ez az elegy pedig kiadott egy posztapokaliptikus történetet, amely az új otthont kereső emberiség mindennapjaival, és a gépként fellázadó, de időközben humanizálódó cylonokkal szembeni küzdelemről szólt. A történet vége pedig akkorát ütött négy évad után, hogy sokáig nem tértem magamhoz. A sikert meglovagolva elkészítették a sorozat előzményét felgöngyölítő Caprica-t, amelynél elmaradt a közönségsiker. Megjegyzem, hogy én nagyon szerettem, mert hangsúlyos volt a vallásideológiai szál. De tény, hogy a történet nem játszódott a világűrben mint az elődje, és ezt a kritikát meg is kapta. Az írtó unalmas első pár rész után szerintem nagyon is tartalmas szórakozást nyújtott. És aki a BSG-ből nem igazán tudta kibogozni mi vezetett a gépek lázadásához, ez a sorozat egyértelmű választ tudott nyújtani cseppet sem szájbarágós módon. A Blood and Chrome tehát akkor játszódik, amikor a Cylonok az ember ellen fordultak, de még Caprica és a Kolóniák bukása előtt, amikor még a Galactica kapitánya újoncként bekerül a seregbe. Továbbra sem értem, mi ráció van abban, hogy a bukás előtti időket jobban megismerjük. Tudunk már mindent, ismerjük a cylonok indítékait, tudjuk mi a terv, és azt is tudjuk, milyen politikai és érdeklobbik vezettek a cylonok kifejlesztéséhez, "okosításukhoz". A B&C egy szimpla történet arról, hogy az ifjú Adama belecsöppen a seregbe és kap egy küldetést, amely természetesen nem az aminek látszik, és sajnos ennél nem több. Ha sorozat lett volna belőle, nem tudom milyen értelmet tudtak volna kifaragni belőle, hiszen semmi olyan utalás nem történt, amelyet a későbbiekben ki lehetett volna bontani. Pozitívuma, hogy ismét az űrben játszódott, látványos űrcsatákat is láthattunk végre. Azonban az ami a BSG sajátja, az pont hiányzott belőle. Nem volt vallás, nem volt ideológia amely keretet ad a történésekhez. A filmzene pedig kiakasztó volt. A BSG és a Caprica esetében is nagyon igényesen megkomponált score-ok voltak és nemcsak a pilot-ban, hanem az egész sorozat alatt. Én a kézikamerás feelinget is hiányoltam, nem volt karakterorientált a történet, és a kötelező szex-el letudták az érzelmi szálat is, amelyet ennél sekélyesebben megoldani nem is tudtak volna. Valószínű meghalt a franchise, de inkább legyen az minthogy sem ilyen B kategóriás hülyéskedésekkel adjanak neki új életet. Pedig Bordán Lili magyar színésznő játszotta az egyik fő szerepet.....

4/10

Misty

 

Fragant World

Ahogy elnézem a férfi illatok terén az idei újdonságokat, hát nem nagyon tudom felizgatni magam most sem, mint ahogy tavaly sem tudtam. Néhány kivételtől eltekintve ismét hódít az illat továbbgondolása metodika, illetve egy-két régi illat újraértelmezése noir módon. Nem szeretem amikor hozzányúlnak egy bevált illathoz, hiszen tavaly az egyik legnépszerűbb klasszikushoz is hozzápiszkáltak, és a végeredmény nem volt olyan kellemes mint az eredeti. Ez az illat a Dolce&Gabbana Pour Homme volt. Igaz, azt ugyanazzal a névvel adták ki, tehát nem ugyanaz a dolog...mindegy.

Na de nézzük is meg mi lesz a helyzet idén:

Armani Pour Homme Eau de Nuit (orientális - fougere)

 

 Burberry Summer 2013 (fás - vizes)

Bvlgari Man Extreme (fás - aromás)

Calvin Klein Dark Obsession (orientális)

Davidoff Cool Water Into The Ocean (virágos - gyümölcsös)

Dior Homme Cologne (citrusos - aromás)

Esteé Lauder Amber Mystique (orientális - fás)

Ferrari Black Signature (fás - aromás)

Ferrari Musk (aromás - friss)

Ferrari Racing Red (fás)

Givenchy Gentlemen Only (fás)

Givenchy Play In The City (fás - fűszeres)

Gucci Guilty Black (aromás - fougere)

Jean Paul Gaultier Le Bean Male (aromás - fougere)

Nautica Aqua Rush Gold (aromás - gyümölcsös)

Paco Rabane 1 Million Intense (fás - fűszeres)

Versace Pour Homme Oud Noir (orientális - fás)

Mivel ezek a "noir-black" kiadások többnyire orientálisak biztos nehéz illatok, így megérnek egy szaglálást. A Nautica pedig számomra azért lehet érdekes mert gyümölcsös-aromás férfi illatot nem emlékszem, hogy szaglásztam volna (hacsak a Clinique Happy nem az, de az inkább aromás-friss). A CK Obsession számomra nosztalgia, úgyhogy úgy sem állom meg, hogy ne fedezzem fel magamnak. Ettől eltekintve eddig nem nagy szám a felhozatal, de hosszú még ez az év.

Mister Lies - Hounded

Basszus, szinte még gyerek ez a fickó de hatalmas zenét csinál!!!

Kate Boy - In Your Eyes

Tök véletlenül ők is svédek.

Dancing Suns - Tarnished

Nina Hynes Dancing Suns projektje azért lassan csak beindul. Év végén kaptunk egy single-t, és felkerült az album (Goldmine) demo verziója a hivatalos Bandcamp oldalára is. Heteken belül pedig kész a végleges verzió is, amely az Itunes-on lesz elérhető, valamint vinyl-en. Gondolom a megjelenés beharangozására elkészült a Tarnished-hoz ez a video, amely emlékeztet valamire, de még nem jöttem rá mire. A demo-s változatnál ez rövidebb, gondolom egyfajta edit változat. Azt mondjuk sajnálom, hogy a végén pont a jammelgető rész maradt le, amely egy kicsit megvariálta ezt a spagetti western hangulatot. Jesszus, a demo oltári jó volt, most már alig várom, hogy szól ez úgy Isten igazából........

Issey Miyake L'Eau D'Issey Absoloue

 

Egyszerűen ezt a formát bármilyen variánsban készítik, űberelni nem lehet. Az Absoloue egy 2013-as limitált kiadása a '92-es L'EAU D'ISSEY-nek. Gold Absolute is van 2011-ből, amely tök hasonló színű, de legalább abból volt férfi kiadás. Biztos ebből is lesz később. Az illatát még nem ismerem, de imádom a tervezői formavilágot akár nőknek, akár férfiaknak szánja ezeket a parfümöket. Mindig egyszerű és letisztult, semmi giccs.