2012. április 22., vasárnap
2012. április 19., csütörtök
2012. április 18., szerda
Munkahelyi mizéria
Mi van akkor, ha egy bizalmas információ birtokába jutsz, de nem vagy meggyőződve annak hitelességéről? A történet az, hogy a munkahelyemen megtudtam persze név nélkül nagy titkolózások közepette, hogy átszervezés lesz. Az illető aki beavatott, nem mondta meg kit érint, de kellően körülírta, így én a hozzám közel álló munkatársaimra gondoltam. Egy, állítólag az egész átszervezés még nem volt biztos, kettő, biztosra a személyeket sem lehetett venni. Akkor mit is csináljak? Óvatosan megkérdeztem a hozzám közel álló munkatársamtól, hogy hallott e valamiféle változásról. Itt megindult a lavina, hiszen akkor én biztos hallottam valamit. Ha nem mondom el, amit halottam és az általam vélelmezett dolgokat, hogy nézek majd ezeknek az embereknek a szemébe? Ha meg elmondom, lehet feleslegesen paráznak napokig. Én az utóbbit választottam, elmondtam. Eredmény: sík idegség, para, ami persze engem is kínzott. Nem tudtam, minek örülnék jobban, ha beparáztatom őket, és az egész alaptalan, vagy ha nekem van igazam és azt mondhatom, tiszta a lelkiismeretem velük szemben. Sajnos az átszervezésre sor került, és az én vélekedésem bebizonyosodott. Szerencsére azonban senkit sem rúgtak ki. Eszméletlen nehéz egy nap volt.
2012. április 17., kedd
Orbital-Wonky
Eljutottam odáig, hogy végre elejétől a végéig meghallgattam a lemezt, mostanra már többször is. Elsőre nem igazán ütött, egy kicsit idegenen volt a hangzása így 2012-ben, túl nosztalgikus. Aztán hogy is nem, pont ez kezdett tetszeni benne. Amitől tartottam, hogy olyan wonky-s lesz, szerencsére nem igazolódott, nem ment el pop-os irányba. A nosztalgikus trip-ek teljesen magukkal ragadnak, megboldogult teenager éveim emlékei kacsintanak vissza. Az igazság az, hogy az Orbital mindig elkerült engem, hallgattam a számait, buliztam rá, de albumjaikat valahogy soha nem szereztem meg. Akkoriban inkább Chemical-os voltam. Így viszont kedvet kaptam bepótolni az életművet. Az album egységes, keretes szerkezetű elszállós trip. A One Big Moment és a Where is it Going elég meghatározó dallamvilággal bírnak. A Never esőcseppszerű páráján keresztül, a Distractions katartikus himnuszán át, Zola Jesus éteri hangjáig minden teli találat. Üres járat azért akad, a Straight Sun és a Beelzedub nem fogott meg. Bár az utóbbiban a ritmus képletek miatt van fantázia, ezen még dolgozom. Alapvetően kellemes, újszerű, vagánynak látszani akaró megjelenés.
7.5/10
Issey Miyake vs. Burberry London
Én sem vagyok komplett, ezt minden nap megállapítom. Ebédidőben kiszaladtam a parfümériába megszagolni a IM Sportot. Eszméletlen jó nyári illat. Azt kell mondjam lehet, hogy jobban eltalálták mint az eredetit, a fás vonal nem olyan erős benne. Ha már ott voltam megismerkedtem a Burberry London-nal is, és ettől elment az eszem. Mintha a dohányba beleharapnék és innék rá egy kis pézsmát, jó kis téli illat. Meg is rendeltem a neten annyira bejött. Szóval készülök a nyárra.......
2012. április 16., hétfő
Issey Miyake
Bürokrácia avagy egy szakdolgozat leadása
Nem tudom, hogy van de én naivan azt gondoltam, hogy elektronizált világunkban az ügyintézés hipp-hopp gyorsan megvan. Aha, csak gondoltam. Nem elég, hogy a szakdolgozat leadás egyébként is felőrli az ember idegeit: meg lesz- e időben, rendben vannak a hivatkozások, beleférek- e az oldalszámba, a számozás is rendben van stb, a tanulmányis maca is felkja az ember agyát. Szóval az úgy volt, hogy utolsó napra be lett köttetve a dolgozat és készen álltam elvinni az egyetemre. Csoporttársammal meg is beszéltem érte megyek, ne utazzunk külön dupla költségen. Ja az egyetem nem azon a településen van ahol lakom. Amikor odaértünk a tanulmányis közli, hogy nem tudja elvenni a dolgozatot, mert ahhoz szükséges a szakdolgozati témalap leadása is. Azt sem tudtam mi az. Felkerestem a konzulenst, aki közölte valamit alá szokott írni, de azt a hallgatók teszik elé. Vissza a tanulmányira, ahol lecsesszintettek, hogy azt fel kellett volna vennem még második félévben és minden félév végén aláíratni. Telefon haza, hogy az iratkupacban találunk e valami hasonlót, de nem. Gondoltam ez jelentheti azt is, hogy nem vettem fel. Megkerestem a tanszéket, ahol megmondták tényleg nem vettem fel, ők kiadhatják, de így már nem lesz érvényes, mert nincs félévenként aláírva. Mire én, nyugodtan adják ki megpróbálom elintézni. A bonyodalom ott kezdődött, hogy a konzulenst újra fel kellett kutatni, aki négy előttre ígérte magát mert megbeszélésen volt. A poén, hogy aznap négyig volt a leadási határidő. Amikor számomra ez tisztává vált, majd be tettem. Szerencsére valahogy előbb is szabaddá tette magát, így kettőkor tudtunk találkozni. Különösebben nem kellett győzködni, hogy ugyan írja már alá mind a három félévet. Szerintem azt sem tudta, hogy ez így nem szabályos. Alá lett írva, örültem, rohantam a to-ra. Fél háromkor senki, ez is az én formám...Aztán kiderült, csak kávé szünet. Amikor adminisztráltuk a dolgokat megkérdezte a maca, hogy a cd-n pdf-ben van az anyag, mert a doc-osat nem tudja elfogadni. Az enyém abban volt, de csoporttársamé doc-ban volt. Siker!!! Leadtam, azóta kisimult vagyok, mint egy együttlét után. Előtte azért sajnáltam a körülöttem lévőket, igazi hisztérikává váltam egy hét alatt. A gáz csak az, hogy csoporttársam aznap tudta meg a konzulenstől, hogy abban a formában nem tudja elfogadni, úgyhogy mindegy volt a doc formátum. Hátha ma még nem kellett neki fizetnie. Szóval, ebből pont elég volt ez a két év, tanulásról egy darabig nem akarok hallani. És még ott lesz az államvizsga is, valahogy azt is túl fogom élni, remélem kevesebb macerával.
2012. április 15., vasárnap
Biutiful
Végre sikerült hozzájutnom a filmhez. Sajnos Magyarországon moziban nem mutatták be, így aztán a moziélmény elmaradt. Inarritu most is majdnem jó filmet hozott össze. Egyébként valahogy a Bábel-lel is úgy voltam, hogy majdnem kategória, úgyhogy ezt is kezdem megszokni. Lecsupaszított realista helyzetkép a mély szegénységben, nyomorban élőkről, bevándorlókról. Minden gyalázatos megtörténik a filmben, aminek meg kell ezekben a társadalmi rétegekben. A megélhetés itt a túléléssel egyenlő, és tényleg farkas törvények uralkodnak, a pénz minden felett áll. Főhősünk Uxbal humanizmusa ezt a világot megtöri, de ez is olyan majdnem hiszen a szükségből bűnözés miatt nem lehet eldönteni, hogy az embersége csupán látszat e. Javier Bardem alakítása persze elviszi a filmet, de a katarzistól való megfosztottságom miatt nem tudom, hogy hagy e mélyebb nyomot bennem a film.
6/10
Üdv
A mai napon elhatároztam, hogy megpróbálkozom blog írással. Bejegyzéseim témája bármi lehet. Leginkább az engem érő benyomásokról akarok majd itt írni. Az élet dolgairól, filmekről, zenékről és hát meglátjuk még miről. Remélem lesz hozzá kellő kitartásom. Akkor gyerünk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)