Jé! Lars Mikkelsen és Sofie Gråbøl újra együtt, a Forbrydelsen óta nem is láttam őket egy filmben.
2016. március 31., csütörtök
Der Kommer En Dag trailer
Jé! Lars Mikkelsen és Sofie Gråbøl újra együtt, a Forbrydelsen óta nem is láttam őket egy filmben.
HÆLOS - Separate Lives video
Eszméletlenül hangulatos a Full Circle, nagyon jó hallgatni való. Egyszerre rideg és meleg, nosztalgikus és újszerű. Szerintem imádni fogom.
2016. március 30., szerda
Andy Stott - Butterflies video
Ez veszett jó! Érdekes, hogy ez inkább hangzik Nosaj Thing-nek, mint amit mostanság ő csinál. Mindenesetre ez éppen elég, hogy kíváncsi legyek az új Too Many Voices albumra, amely április 22-én jön ki (mellesleg a Faith in Strangers-t is szerettem).
2016. március 21., hétfő
HÆLOS - Dust video
Jé! Ez a formáció nagyon kellemes hangzást biztosít eme hétfői őrületet követően!!
Bat For Lashes - In God's House video
Nahát! Rekord gyorsasággal itt a videó is! Neonfényes kereszt, beszarás!
2016. március 20., vasárnap
AKASE - Graspers
A UK house és techno guru Midland legújabb projektje, nem is igazán projekt, hanem inkább egy együttes. Midland mellé szegődött Robbie Redway énekes, és így alakult meg az AKASE, amely tulajdonképpen egy elektropop duó akar lenni, ahol a fő csapásirány a "ködös" hangulat, amelybe belevegyül Redway lélekkel teli, érzelmes, "modoros" hangja. Midland nem titkolta sohasem, hogy a Radiohead nagy rajongója. Ez a Graspers világán érződik is, valahogy olyannak tűnik, mint Thom York bármelyik szóló projektje, mármint ami a hangulatot illeti.
A rock, az elektronika és a r'n'b elegyedik a lemezen. Midland ritmusai nagyon kifejezőek, és változatosak, ebben nagyon erős az album. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban, mint hogy a Redway nélküli dalok (Beseech, Extract) szinte az első alkalommal megmutatják igazi arcukat, dinamikusak, változatosak, fülbemászóak. A szinti témák sokszínűek, bár valahogy sohasem teljesednek ki. Redway az alap formulán sajnos nem sokat változtat, nem színesít. Valami miatt nem teljes a kémia a két férfi között. Kevés dal van a lemezen, ahol átjön a duo egyik alaptézise, mégpedig az érzelmesség. Redway vagy túl tolja a dolgot, vagy pedig a modorossága kioltja a hallgatóban az átélést. A legtöbb dal a lemezen egyszerűen nem működik. Azt érezni, hogy valami hiányzik, várunk még, hogy történjen valami. A legnagyobb baj talán a meghatározó dallamokkal lehet, mert az nem sok van az albumon. Jó dallam hiányában pedig nehéz emocionálisnak lenni. Persze a befogadást nagymértékben megnehezíti a dalok felépítése is, lassan építkeznek, a ritmusok variálódnak, mire már történne valami, vége a dalnak (Adrift, Borderlines). Vagy éppen nagyon jó az alaptéma, de túl rövid a dal, nincs idő a kibontásra (Feel a Little). A cím adó dal pedig nagyon el van nyújtva, a dal végi extázis rövid és sokat kell rá várni.
A helyzet azért ennyire nem vészes. Az album közepére koncentrálódnak a jól sikerült dalok (Beseech, Call, Is It Because, Murmur, Deft Ways). Ezeknél sikerült a duónak egymásra hangolódni. Ezek a dalok egyébként is a hagyományos értelemben pop-osabbak, legalább is tökéletes arányban van bennük a fülbemászóság, és a kísérleti kedv. A többi dalnál tehát nincs meg ez az egyensúly, és marad a hiányérzet, de valami miatt mégis azt tudom mondani, hogy működik az album. Ez nem más, mint a nagyon erős hangulat. Akárhogy is, sikerült egy jól eső merengős IDM-et csinálni, egy elmélázós atmoszférát teremteni, amely elviszi az albumot a hátán, és ami meg is menti a fatális hibáktól. Igazi éjjeli vezetős lemez.
6/10
2016. március 19., szombat
2016. március 17., csütörtök
2016. március 16., szerda
Choir of Young Belivers - Grasque
Az avant pop dán képviselői négy év hallgatás után adták ki harmadik lemezüket, a Grasque-ot. Bár a képlet egyre inkább kristályosodik, miszerint ez voltaképpen Jannis Noya Makrigiannis dalszerző énekes egyszemélyes projektje, és ez az album egyértelműen alátámasztja ezt. A folk melódiáknak és a nagyzenekari megszólalásnak gyakorlatilag már alig van nyoma az új lemezen. Helyette inkább Makrigiannis kísérleti agymenéseinek van szánva a főszerep, amely bevallhatóan elég öncélúra sikeredett, mármint amennyiben ezt a zenekar oldaláról nézzük. Gyakorlatilag egy egyszemélyes kórus lelki bugyraiba tekinthetünk bele a cirka egy órahossza játékidő alatt, de aki kibírja a kezdeti megrázkódtatásokat, annak egy mély, érzelmes, izgalmas és változatos élményben lesz része.
A zenekarnak 2008-ban jelent meg első nagylemeze This Is for the White in Your Eyes címmel. Az orchesztralitás kitűnően vegyült a folkpop-pal, már akkor érezhető volt, hogy Makrigiannis egy jelenség. Hangja valahol Thom York és Jónsi közé tehető. 2012-ben kiadták a Rhine Gold-ot, ahol a hagyományosabb pop struktúra, és némi indie elektronika vegyült a képlethez, de éteri, illetve epic maradt a megszólalás, sőt a második eresztés egy jóval összeszedettebb és érettebb lemez volt, noha megszólalásában igen heterogén anyag volt. Az viszont érdekes, hogy a köztudatba elég lassan robbannak be. A Hollow Talk már a 2008-as első lemezen megjelent, mégis évekkel később a Bron/Broen (A híd) svéd-dán sorozat főcímzenéjeként vált ismertté. Azt azért hozzá tenném, hogy jómagam is a Hollow Talk-kal ismertem meg őket 2009-ben, ami akkor Vinterberg Submarino-jában szerepelt, már akkor borsózott a hátam tőle.
Tavaly kaptunk egy jó pár ízelítőt az albumból (Jeg Ser Dig, Face Melting, Serious Lover), amelyek azt bizonyították, hogy a Grasque-on történni fog valami, és így is történt.
Makrigiannis elmondta egy interjúban, hogy alapvetően ő ezt egy szóló anyagnak szánta, aztán mivel elég közösre sikerült a végére a munka, meggondolta magát, és a következő COYB albumként adta ki. Jó szöveg, minden estre tényleg eléggé más mint az eddigiek. Valamilyen szinten a Rhine Gold hangzásvilágának a nyomdokain halad, de mindez a hagyományosan értendő pop zene rovására megy. Makrigiannis feláldozta a befogadhatóságot a kísérletezgetés oltárán. Ezen az albumon ugyanis az elektronikus zörejeké a főszerep, a ritmusok is programozottak, a vonósok szerepét pedig átveszik a szintetizátorok. Amíg a Rhine Gold egy törékeny egyensúlyban volt a gyengéd elektronikus hatás és az orchesztralitás között, addig a Grasque arányai eltolódtak. A folkos gyökerek megmaradtak, azonban kicsavarva, absztrakt vannak jelen egy-egy utalásban, vagy egy interlude gyanánt. Ebből a szempontból is eklektikus a lemez, hiszen angol, dán és a görög nyelv is megjelenik a szövegekben, vagy a dalcímekben. Zeneileg pedig ehhez még némi spanyol hatás is társul a Perfect Estecoda-ban. A folk absztrakttá tétele ebből a dalból ordít leginkább. Zseniális ahogyan ezek a hatások elmosódnak az elektronikus zenében, és az oda nem illőség mégis harmóniában tud működni. A másik nagyon feltűnő változás és arány eltolódás, az az elektronika előtérbe kerülése. Nyilván nem vad bpm-ekre kell számítani, de az ambient, a down tempo, vagy akár a hip-hop és az r'n'b is visszaköszön a lemezen. A COYB azért persze maradt az elektro-akusztika mellett, a megszólalás elsősorban akusztikus benyomást kelt, de szépen programozott ritmusszekció ez, amely mindenféle zörej szerű díszítésekkel van megtűzdelve. Ezek egy kántáló-jachtáló mechanizmust keltenek, amelyből a melódiát nekünk kell kihámozni. A dalok struktúrája közel sem mondható hagyományosnak. Az album hemzseg az olyan daloktól, amelyben éles ritmikai, vagy témabeli váltások vannak, amelyek látszólag megakasztanak egy valamilyen fajta építkezést, de gyakorlatilag színesítik mind hangzásilag, mind hangulatilag a lemez világát, és funkcionális hasznuk is van. Éppen ezért nehéz meghatározó dallamot megfogni, mégis ott van a pop a zenében, csak az éteri maszlagból kell kihámozni. Makrigiannis agymenési első hallgatásra nagyon intenzíven nehéz élményt hagynak. A gyakori hangzás és hangulatbeli, valamint ritmikai váltások, a különböző elektronikus díszítő "zörej" effektek, a hangtorzítások, maga az eklektikusság, ez mind nagyon sok. Tény, ez közel sem egy minimál album, hanem annak ellenkezője: itt halmozás van, nihil, elmerülés a különböző részletekben, amelyek nehezen ugyan, de kitartással összeállnak egy egésszé. A közös nevezőt kell felfedezni, ami nem más, mint Makrigiannis lelke. Ez az album egy érzelmi hullámvasút. Ebben a világban érdemes elmerülni, mivel katartikussága által saját mentáltréningünkhöz járulhat hozzá. Ennek a hangnak, zenének lelke van, függetlenül attól, hogy mennyire próbálják az alkotók saját határaikat feszegetni benne. A kísérletezgetés funkcionális haszna tehát pont az, hogy megmutatja számunkra, hogy csak látszólag húzódik ellentét az érzelem és a rideg kísérleti elektronika között. A Grasque érzelmi hullámvasútja a felhők közé vezet, és ott tart minket, nem fogunk leesni.
9/10
2016. március 11., péntek
Bat For Lashes - In God's House
A The Bride konceptalbum lesz! Huha! Remélem jól sül majd el, minden esetre ez a dal jó előjelnek bizonyul. Ez az albumborító tiszta Björk-ös!
Cassius - Action feat. Cat Power & Mike D
Cassius? Nocsak! Cat Power? Azta! A végeredmény azonban inkább lityi-lötyi, de nem rossz!
2016. március 10., csütörtök
Akase - Under The Pressure (The War On Drugs Cover)
Ez a feldolgozás nem került fel az albumra. Az utóbbi napokban hallgattam a Graspers-t, hát fura egy lemez. Kellemes utazózene, de azt érzem nem egy emlékezetes darab.
Anohi - Drone Bomb Me video
Ez az új inkarnáció kezd megtetszeni. Ami azt illeti Anthony-ra már rá fért a fazonigazítás, és meg kell mondjam, jól állnak neki ezek a programozott ritmusképletek. Ez így is tele van érzelemmel, attól nem félek, hogy nem lesz szükség 100-as zsepire az új albumhoz. Na és ez a Nabil video!!!!!
2016. március 9., szerda
2016. március 8., kedd
Gueralin - L'Instant de Guerlain pour Homme
Lassan egy hónapja használom az új szerzeményt, és azt kell mondjam, minden várakozásomat felül múlta. Rendkívül különleges, rétegzett az egész. Nem unalmas, mert rengeteget változik a nap folyamán. A L'Instant de Guerlain pour Homme, a L'Instant de Guerlain férfi változata, amely 2004-ben jelent meg. Nem egy új illat, de a márkával még most barátkozom, és erről az illatcsaládról rengeteg jót olvastam, mint akármelyik másik Guerlain illatról. Amikor az ember felfújja magára ezt az illatot, akkor először a citrus frissességével találkozik, amelybe belevegyül a jázmin és az ánizs. Ezek alkotják a fejillatot. Az illat szíve simogatóan meleg és édes, amely a levendulának, a pacsulinak, a cédrusnak, a szantálfának és nem utolsó sorban a kakaóbabnak köszönhető. Az alapban elsősorban a bőrös jegyek dominálnak, és némi hibiszkusz mag. Számomra nagyon érdekes az első fújás utáni citrusosság, amely elég hamar átvált egy meleg, intim, közel sem hivalkodó illatba. Ahogy öregedik a bőrön úgy válik édeskésebbé, a végére mégsem válik cukormázzá, mert tartogat még egy csavart. Számomra a végén orientális jellegűvé válik, mintha valamiféle füstösség vegyülne bele. Fontos megjegyezni, hogy sem az elején, sem pedig a végén nincs szúrósság benne, végig simogatóan intim tud maradni, egy olyan illat ezáltal, amelyet mindig jólesik érezni, mert nyugtató hatása van. Arra gondoltam, hogy ez talán a levendula miatt van (számomra az a dilifű, mindig megnyugtat), de ez az illat ettől jóval komplexebb, minden szakaszában úgy mutat újat, hogy közben az ismerősség jóleső érzése telítődik bennünk. Tény, hogy nem szilázsbomba, nem vadkanokra tervezték. Egy lépésnyi távolságban kiválóan párolog, többen is megdicsértek már érte. Szóval kitűnő választás a hétköznapokra is akár, mert egy irodában egyáltalán nem hivalkodó. A tartósság szintén hatalmas erőssége az illatnak, hiszen több mint tíz órát kibír (a lépésnyi hatósugárral), ráadásul lemoshatatlan, zuhanyzás után is enyhén érezni a nyakon, a hajon. Azt hiszem jóban leszek a márkával, és bátran kifogom próbálni a többi illatot is. Az persze felcsigázta az érdeklődésem, hogy ha a sima toalett változat ilyen szépen működik rajtam, akkor vajon mire képes az Eau Extreme? Annyi biztos, hogy az lehet az esti, alkalmi változata, hatalmas szilázzsal. Mondanom sem kell, hogy egyszer azt is szeretném, csak momentán veszett borsos az ára, net-en is húsz körül van. Szóval addig is élvezem ezt, mert nagyon szeretem, és úgy érzem, hogy bekerült az all time favourite listámba.
"I’m writing my next thing. I’m still allowing myself to be a submarine; I
don’t totally have the view of it yet. It’s funny, each album is
different for me. Like, what comes first? With this one it’s maybe the
melodies. This is very abstract, but the melodies have a similar kind of
shape. But it’s really early on, and I don’t even know if I should say,
but I have got three songs down with Alejandro [Ghersi, a.k.a. Arca],
who I worked with on the last album [Vulnicura]. The last album,
we sort of call it "hell" – it was like divorce! So we are doing
paradise now. Utopia. We have done hell, we have earned some points."
Ááááá!!!!!!!!
2016. március 7., hétfő
Choir Of Young Believers - Gamma Moth
Ezek a molyos témák milyen divatosak idén! Beszarás a banda új albuma, második hete nem tudok mást hallgatni! A Gamma Moth nagyon más, kevésbé éteri, mégis benne van a tipikus feeling. Vajon a Delta Machine tour volt ilyen hatással a zenekarra? Ez az irány mindenesetre elképesztő!!
Iglooghost - Peanut Choker
Körülbelül eképpen pattogtak az idegeim ma. Másra sem vágyom mint egy kis tombolás után korán ágyba bújni!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)