ToroY Moi munkásságában mindig éreztem valami bizonytalanságot, annak ellenére, hogy minden alkalommal meggyőz, hogy ért a zenéhez. Ez bizony most is így van, ezt senki nem vitatja, de a folyamatos útkeresés bizony az önazonosság hiányát feltételezi. Egy folyamatos útkeresőnek is definiálnia kell magát egy bizonyos szinten, az alapokat muszáj lerakni, különben hiteltelennek tűnik a jelenség. Ebben a végletben még nem járunk, de számomra egyre inkább az kristályosodik ki, hogy zenészünk mindig valami újat próbál ki, csak úgy saját kedvtelése miatt. Számomra ugyanaz a probléma, mint a mára már matuzsálem Tricky-nél: a káoszt is kordában kell tartani, mint ahogy énünk is társadalmi normák között működik. Ha elszalad a ló, csak nézünk mint a hülyére. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a jó ha valaki sablonzenét gyárt, hanem azt, hogy kísérletezgetését egy alapra kell építeni, anélkül a fene ette meg az egészet.
Amikor 2013-ban kijött az Anything in Return Bundick azt nyilatkozta, hogy pop lemezt szeretett volna végre készíteni. Egyébként össze is jött ez neki, ha úgy vesszük, de a korongon érződtek a chill-es elemek, amelyek korábbi kiadványait meghatározták. A chill-wave-es hálószobapopból ezzel a koronggal lépett ki a nagyvilágba, ugyanakkor érezni lehetett, hogy egy introvertált egyéniség szociabilitásának feszegetéséről szól az anyag. Ez amolyan cukin esetlen volt, de nagyjából működött. Nem lettem egyébként teljesen meggyőzve arról mennyire ő ez, de legalább ott volt a zárkózottság (chill) a háttérben.
A What For esetében már nem érezni a gyökereket, szinte teljesen levetkőzte ez a zene a kellemes elrévedős feeling-et. Mondhatni azt, hogy akkor ez inkább az igazi pop album annak ellenére, hogy Bundick ezúttal indie rock lemezt ígért. Magával ezzel a dologgal nem is lenne baj, ha nem érezné azt az ember, hogy dalszerzőnk kivetkőzött magából. A dalokkal semmi probléma nincs, érződik rajta, hogy sok munka van benne, precízen hangszereltek, jól szól mint akusztikus pop. Bundick legkönnyedebb és leginkább befogadható albuma ez. A dalok szerkezete nincs túl bonyolítva, a klasszikus pop határain belül mozog mind. A lemez egészénél azonban hátrány ez az egyszerűség. Nagyon nagy a kontraszt az Anything in Return-nel szemben, hiszen az egy változatos heterogén anyag volt. Ezzel ellentétben a What For bizony egysíkú, mind hangulatában, mind felépítésében. Igen nehéz a dalokat megkülönböztetni egymástól. Sajnos igen kevés kiemelkedő dal van a lemezen, a többi beleolvad a lemez átlagosságába. A Buffalo játékosságát bizony kevésszer hallhatjuk viszont.
Néhány hallgatás után eltűnődtem, hogy ez az egész vajon mire föl született? Miért jó az, ha valaki valamit a fejébe vesz, és megcsinálja, de valahogy nem tűnik őszintének a dolog? A végére megint csak oda lyukadok ki, hogy Bundick-nak ez a lemeze nem önazonos. Habár így tavasszal egyébként kellemes hallgatni valók ezek a dalok, de egy hónap múlva egyre sem hiszem, hogy emlékezni fogok. Ami mögött nincs lélek az sajnos nem működik.
5,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése