
Mindezek ellenére valami egészen különös hangulata van a filmnek, egyszerűségével nosztalgikus, és ezt a nosztalgiát szerintem nemzetek felett érzi a néző. Ebből az irányból közelítve azonban lehetséges, hogy alkotói szándék volt ez a "nem lengyel" nosztalgia. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt én érzem így és lehetséges, hogy túlpörgöm ezt a szegmenst.
Maga a történet egyébként egy lélektani útkereső, ahol a naiv Ida (Agata Trzebuchowska) önmagát szeretné definiálni mielőtt Jézusnak áldozná életét. Önmaga meghatározása múltjának megismerésével lehetséges csak, egyetlen rokona az államügyész nagynénje segítségével történik ez meg. Egy furcsa kapcsolat alakul közöttük, mind a ketten szembesülnek. Ami az egyiknek épülés, az a másiknak számvetés. Ugyanaz a folyamat más lelki történéseket indít el, de ezek gyökere közös. Ezt a fajta dinamikát igencsak meglovagolja a film, és kellő aprólékossággal mutatja be. A dinamika azonban más kimenetelt eredményez a két főszereplőnél. Az szintén tetszett, hogy nem tanulságként lett ez bemutatva, hanem lehetőségként, ugyanakkor az mégis leszűrhető, hogy tapasztalatok nélkül nem születhet döntés, bármi is legyen az.
Agata Trzebuchowska tekintete valami egészen hipnotikus, amely a film hangulatát igen csak meghatározta, ráadásul az önmagát kereső-őrlődő introvertált személyiséget nagyon jól hozta.
Vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. Kitűnő filmdráma, zseniálisak a személyiségrajzok amelyeket a jellemfejlődések tesznek hitelessé. Ugyanakkor nincs stílusa a filmnek és a korrajzot sem érzem a lengyelek tekintetében hitelesnek és ez a filmélményen így sokat ront.
6/10
Na kíváncsi vagyok nekem hogy szűrődik le. Átalában elég jók a vélemények, te egy kicsit árnyalod az összképet. :)
VálaszTörlésEz van, nem rossz de többet vártam tőle.
Törlés