Interstellar / Csillagok között

Vannak klasszikusok, amelyekhez mindig jó nyúlni, hiszen örök érvényűek. Viszont ez a játék két arcú, mert kisülhet belőle egyfajta tisztelgés, de bizony elsülhet utánzásként is, amely egyfajta gyalázat a klasszikusra nézve. 

Christopher Nolan (Eredet, 2010.) bevállalta a klasszikusok megidézését, de sajnos közel sem éreztem a "fejet hajtást", sokkal inkább éreztem hatásvadászatot. Valami ismerős és elementáris élmény előhívása lehetett a cél, amely által tetszést válthat ki, kvázi ez olyan mintha stukkert tartott volna a halántékomhoz, hogy akkor ugye ez tök jó. Így viszont nem lehet csinálni, mert pont az ellenkező érzetet váltja ki az emberben. A robotok egyértelmű utalások Clarke monolitjaira, de még a világító piros pontocskák is. Ugyan Hal maga nem jelent meg, de feltűnően az összes robot neve egy szótagú volt. Ezzel önmagában természetesen nincs is gond. A probléma ott kezdődött, hogy előszeretettel használta a klasszikus zenét az űrben. Itt már kezdtem azt érezni, hogy az Űrodüsszeia rajongók szívét akarja elnyerni. A végén pedig egy másik éppenséggel kanadai klasszikus (Kocka trilógia) megidézése végképp teljesen elkeserített. Most ez komoly? Kettő és fél óra mozizás után az a tanulság, hogy ez a film semmi újat nem tud mondani?

Végső soron annyira nincs ok panaszkodásra, mert lekötött a film. Valahol a tudományos maszlagot jó arányban keverték az akcióval és a látvánnyal. Nem vagyok sem kvantumfizikus, sem csillagász és lehet csak a tájékozatlanságom az oka, de mintha azért lettek volna logikai bukfencek a sztoriban. Valahogy azt csak nem raktam össze, hogy mit keresett a Szaturnusz mellett a féregjárat, vagy hogy került hirtelen főhősünk a kockából a naprendszerünkbe? Oké, van akkor egy misztikum faktor a sztoriban, ami nem ad dolgokra magyarázatot, de ebből bizony kevés van. A megidézett remekművek pont azért működtek, mert nem adtak magyarázatot, a nézőre lett bízva mit is hámoz ki a történetből (jó mondjuk a Kocka utolsó részével gallyra vágták az egészet). Az Interstellar "szerencsére" nem hagyja szarban a nézőt, választ kapunk a legtöbb kérdésre. Ez lehet jó pont egy szuperprodukciónál, hiszen azért mindannyian válaszokra szomjazunk, csak nem mindegy, hogy mi is a válasz és hogyan közlik ezt velünk. Először a hogyan: Nem gondolnám túlzottan szájbarágósnak, mert azért muszáj a science maszlag a filmbe. Szerencsére a tudományos társalgások természetesen hatottak, evidenciákat nem próbáltak magyarázni, szóval hihető volt az egész. És akkor mit is akarnak elhitetni velünk? Ezzel már vannak gondjaim. Ezt a magyarázatot én túl egyszerűnek gondolom, ezt a csontot ezerszer lerágták már, és engem valóban jobban érdekelt volna a szingularitás természete a fekete lyuk közepén. Erre elmegy a sztori ebbe az egyszerű irányba, de legalább megkaptuk a végére a válaszainkat.

Összességében egy kellemes esti mozizás élményét adja a film. A "magát túl komolyan veszi" látszatát kelti, valószínű erre ez a nagy hype, pedig nem teszi és én sem tudom komolyan venni.

6/10